Svédacél Funky - Dirty Loops koncerten jártunk

"Hú, ez kemény volt!" A svéd Dirty Loops koncertről kifelé sétálva hagyta el ez a mondat egy fiatal srác száját, és én mélyen egyetértek vele.

A Jonah Nilsson vezette trió egyszerűen elképesztő! Amit ma láttam, az gyakorlatilag lehetetlen: szemtelenül fiatalok, és a tehetség-ízlés-hangszeres tudás szérumából mindhárman kortyolgattak bőven. Esetleg ufók. Más értelmes magyarázat nincs arra, amit műveltek ma a színpadon... A biztonságos autó és a lapra szerelt bútor után a svédek ezúttal a zenei életben tették magasra a lécet.

Érdekes, hogy a neten évekkel ezelőtt elterjedt a mára névjegyükké vált felvétel sorozat: sajátos feldolgozások fekete-fehér próbatermi felvételekkel.  Ezeket én is ismerem lassan két éve, furcsállom is, hogy a Loopfields, vagyis a Dirty Loops első lemeze csak idén tavasszal jelent meg.

Nyilván kellett a népszerűségükhöz, hogy Lady Gaga, vagy épp Adele slágerekhez nyúljanak, na de AHOGY feldolgozták őket, az pestiesen szólva nem semmi!

Az Alba Regia Fesztivál keretében megrendezett koncertre a székesfehérvári Vörösmarty színházban került sor.  Végre újra a jazztől hangos Székesfehérvár! Örvendetes nagyon. Én magam sajnos Biréli Lagréne gitáros koncertjéről lemaradtam, de aki teheti, holnap ne hagyja ki a Peet Projectet, nagyon dög, amit művelnek! De vissza a Dirty Loops-ra.

Természetesen az összes jegy elkelt hamar, és fiatalokkal telt meg a nézőtér. A három srác (Jonah Nilsson – ének, billentyű, Henrik Linder – basszusgitár, Aron Mallergardh – dob) energikus, lendületes előadásán egyáltalán nem érződött, hogy egy nagy, hosszadalmas turnéba vágtak.

Tolták nagyon a zenét, és csupán egy billentyűs session zenész segítségét (és persze a gépeket) vették igénybe.

Aztán nem sokkal nyolc után belevágtak. Nem volt jó a hangosítás, nagyon nem. Olyan volt, mintha egy búra alól szólt volna az egész, a lábdobot először inkább csak láttam, mint hallottam (viszont szép volt…), a basszusgitár hangjai pedig reménytelenül, és értelmezhetetlenül egybe folytak. Aztán kicsit később ez javult azért valamelyest.

Kifejezetten érdekelt, hogy vajon mennyire „kamu” az ének, mert annyira durva dolgokat énekel a youtube-on a srác, hogy azt gondoltam, kizárt, hogy ezeket a frazírokat így elővezesse. Pedig tényleg így énekel! Ez a stílus nem a mértékletességről szól, szóval hajlításokból nem szenvedtünk hiányt. A basszer hangokat a koncert első felében a szárnyaló fantáziánkra bízták, sajnos nagyon összefolyt. Vagy nem volt jó az akusztika. Szóval felemás érzéseim voltak, mert nem hallottam jól, pedig elzúztak egy sor komoly, nagy slágert: Hit me, Wake me up, Circus, Rolling int he deep…

Épp egy pregnáns groove kellős közepén füstölt el valami hangosító masina, amit elég kínos közjáték, és 45 perc (!) kényszerszünet következett. Ez alatt lehetőségünk nyílt megtekinteni a közönség összetételét: jellemzően zenészekkel volt tele.

És lehetőségünk volt kimenni a szomszédos térre, ahol Heinz Gábor Biga és csapata szórakoztatta igen jó színvonalon a nagyérdeműt. A zenekar tagjaként  Veres Mónika Nika is énekelt, a szőrtüszőim pedig közvetlen összeköttetésben vannak az Ő hangjával: mindig, de tényleg MINDIG égnek áll a karomon az összes szőr, amikor meghallom őt. Nagyon szeretem. Szóval szerencsére nem maradtunk a kényszerszünet alatt jó zene nélkül.

A Vörösmarty Színház hangosítóinak nagy gratula, ők mentették meg végül a Dirty Loops bulit. Visszatértek, még 4-5 dalt teljes extázisban előadtak, a hangzás sokkal jobb volt, mint előtte, és a koncert végére mindenki állva tombolt! Szóval tényleg a tetőfokára hágott a hangulat, és a trión látszott, hogy tényleg mindent kiadtak magukból.

A fiúkon látszott, hogy tényleg meghatódtak a fogadtatáson, mi pedig valóban jót szórakoztunk. Reméljük, jönnek még erre zenélni!

Hogyan érezted magad Dirty Loops budapesti koncertjén? VOKS LENT!

- Sólyom -

[2014.08.07.]