"A meg nem értett zenész is egy komoly állatfaj" - Felcser Máté

Őszintén, nyíltan, kertelés nélkül válaszolt a kérdéseimre. Nem zabolázta a gondolatait, nem agyalt azon, hogy vajon én mit fogok utána gondolni róla. Azt közli, amiben hisz és amiért rengeteget dolgozik. Pillanatok alatt megkedveltem, mert semmi művi, semmi megcsinált nincsen benne. Ő továbbra is az az egyszerű pécsi srác maradt, aki barátjával, Farkas Rolanddal annak idején nagy álmokat dédelgetett – csak most már azt az álmot élik.

Néhol humoros, néhol filozofikus válaszai még sokáig visszhangoztak bennem – kevés interjúalanyomnál tapasztalok ilyet, de kimondottan szeretem ezt az érzést, mert ilyenkor visszaigazolást kapok, hogy nem csaltak meg az ösztöneim: jó embert választottam.

Felcser Mátéval, a Punnany Massif frontemberével nem is igazán beszélgettem – a közös elmélkedés talán jobban illik erre a találkozásra.

A „Rendben Man” mennyire tükrözi a mostani állapotod?
Felcser Máté: A név maga rajtam ragadt: mindez a "te figyelj, Máté: ez igazan rendben van"-ból jött. Sok-sok évvel ezelőtt kimagaslóan nagy potenciált éreztem magamban rengeteg tenni akarással. Mai fejjel már máshogy, és más módon teszem a dolgaimat, és van fogalmam arról, hogy mi hogyan működik.

Nemrég töltötted be a 33-ik életévedet. Sokan úgy tartják, ez egyfajta fordulópont az ember életében, s szimbolikus jelentéssel bír. Mennyire volt ez nálad kardinális pont?
Felcser Máté: Érdekes ügy. Elgondolkodtató; ha csak szimbolikusan is értjük a bibliát, akkor is egy jézusi, vagy Jézusnyi időintervallumba mi bele nem fért! Attól függetlenül, hogy milyen sok év az, amit nem is jegyeznek az életében.

Én egy kicsit talán a férfivá válás korának érzem (haj deresedve). Gyorsan megy az idő: nemrég még a huszon x-évesek klubját hagytam el, miközben még emlékszem az első napra az általános iskolában.. Durva, hogy szalad az idő és ha ilyen gyors, mindjárt vége az egésznek. Ettől függetlenül próbálom a legtöbb tartalommal megtölteni azt az egy-két 33 évet, ami még meg hátra van.

Ott tartasz amúgy, ahol mondjuk tíz évvel ezelőtt gondoltad, hogy leszel? A „helyeden vagy”?
Felcser Máté: Ezt sosem lehet tudni...Igazából nagyra törő ambícióim sosem voltak. Elismerést mindenki kíván magának, de a zenekaron belül inkább Rolandnak volt szándéka és igénye arra már egészen fiatalon, hogy figyeljék és meg tudja magát valósítani a színpadon.

Most nekem - ha engedném, biztos jó lenne - viszonylag jó életem van kívülről. Sokan lennének a cipőmben, a bőrömben, a csajomban; ettől függetlenül viszont sok olyan dolog is van, ami azért unalmassá válik számomra. Például rettenetesen fárasztanak olykor az idegen emberek, a tíz éve feltett kérdések, az ismétlődő és folyamatos problémák. Lassan mindenki elfárad egy picit, de ilyen az élet: erőt veszel és irányba pozicionálod magad.

Azt, hogy a helyemen vagyok, azt nem tudhatom. Lehetséges, hogy keleten gyöngyhalászként boldogabb lennék és közvetlenebb kapcsolatom lenne a földdel, meg a természettel. A jó persze szubjektív, és a mulandóságban igazából nehéz is elhelyezni. Sokszor, ami épp rossz, később belátjuk, hogy az volt a legszükségesebb a jóhoz.

A Punnany Massif-val a tizenegy év alatt egyfajta lineáris pályát futottatok be. Folyamatos fejlődések, előrébb lépések, érettebb és változatosabb hangzás- és szövegvilág. Milyen irányba tart most a banda?
Felcser Máté: Egy picit olyan mindig, mint amilyenek mi vagyunk: szövegvilágban a skizofrén ének játéka, a tudatos jót tevés és az elképzelt jó ének megnyilatkozása. Szeretem mindegyik formáját ezeknek. A jóra buzdítás és az őszinte gondolatok gyorsan végig söpörtek az országon, ami figyelemmel párosult -  és a mi részünkről felelősséggel. Nagy a kihívás ilyenkor és figyelmet követel, hogy ne érintsen érzékenyen embereket egy írás.

A zenénk az általában a könnyedebb hangvételű világom, ami hála isten a jelenben jár. Utóbbi időben harmonikusabbá és letisztultabbá váltak a lépéseim. Szerkezetben sok tanulnivalóm van és rendezettségben is, stúdiómunkákat tekintve.

Láthatóak az inspirációk: például amikor Gergő a zenekarba került, hogyan keveredtek be a népies jellegű menetek, avagy a „Shen kick”-nél Kanye Westet hallgatva hogyan vágtam hangokat. Most a billentyű tekergetések kora van nálam.

Tízen vagytok együtt, tízen alkottok egy egészet. Mennyire nehéz időpontot egyeztetni akár egy zenekari megbeszélésre, vagy mondjuk egy próbára? Sokat kell sakkozni?
Felcser Máté: Sokszor gyötrődünk ezen, hiszen a gitárosunknak van állandó "nappali" munkája, így az összeegyeztetés mindig attól függ. Gyakran úgy érzem, hogy picit beleülnek a zenészek az eredményeinkbe, ugyanakkor meglepnek sokszor azzal, hogy váratlanul felkészültek vagy ügyesen önállósulnak. Rengeteg dologba van beleszólásom, és szinte sosem vétózzák meg az ötleteimet. Ez jó, ugyanis nehéz lehet velem dolgozni, mert tapintatlan is tudok lenni. Én ízlésből és gyomorból alkotok; amíg hallgatnak rám, és szeretettel csinálom, úgy gondolom, van helye a munkánknak.

Farkas Rolanddal tulajdonképpen képletesen a Punnany két alapköve vagytok. Mennyire lenne nagy érvágás a csapat számára, ha valamelyikőtök egyik nap azt mondaná: „Srácok, én most befejeztem, nélkülem kell tovább mennetek.”?
Felcser Máté: Ezt nem tudom megmondani. Nagyon más töltésű emberek vagyunk, erre ő szentimentálisabb választ adna:)))

Az biztos, hogy semmi kedvem nem lenne kétszer annyit rappelni egy koncerten, megfulladnék. Rengeteg megpróbáltatáson vagyunk túl. Örök versengés volt köztünk, ami rúgta a csapat szekerét. Sok időbe telt, míg például belenyugodtam abba, hogy bár a zenekarban én vagyok a vezető és a munkám is ötször annyi idő, mint neki, arculatilag ez nem így néz ki. Ezt ledolgoztam azzal, hogy nem koncentrálok a külvilágra: megvan a magam világa, amiben alkotok és rongálok. Ebben viszont nincs külvilág és mások véleménye, egyre kevésbé hat rám már a kritika is, hiszen, mint írtam, az ízlésem visz és magamra hallgatok.

Eljöhet egyébként valaha az a pillanat, hogy azt mondod, minden zenei munkából eleged van?
Felcser Máté: Lehetetlen. A zene nem olyan, mint az emberek.

Hogyan tudsz kikapcsolni? Mi az a tevékenység, ami által fel tudsz töltődni, ha kis nyugalomra van szükséged?
Felcser Máté: Nem találtam meg sajnos a módját, pedig szükségesnek érezném. Nagyon szeretnék délkeletre menni egy laptoppal, billentyűzettel pár hónapra, és írni. Legfőképpen szeretnék magammal lenni, és többet dolgozni magammal.

Tartozom egyébként egy vallomással: sosem hallgattam a dalaitokat. Egyik pillanatról a másikra vettem azt észre, hogy hirtelen mindenhol a ti klipjeiteket láttam megosztva, a dalaitokból irogattak ki részleteket az emberek, s számos ismerősöm szinte megvadulva, átszellemülve robogtak a fellépéseitekre, miközben rám úgy néztek, mint egy UFO-ra, hogy azt sem tudom, mi fán teremtek. Én meg tipikusan az a fajta ember vagyok, aki ha azt látja, valami „nagyon megy” az emberek között, akkor juszt sem foglalkozom azzal – megyek az ellenkező irányba.

Vannak még azért hozzám hasonló emberkék, akik még nem, vagy keveset hallottak titeket, vagy ezúton is bekerültem a kihaló félben lévő állatfajok közé?

Felcser Máté: Minden nap ezt elmondja valaki, sőt: ez is az egyik fárasztó pontja az életemnek. „Figyelj Máté, én nem olyan vagyok, én nem rajongok meg ciki hogy mindenki ezt hallgatja...” Több válaszom is lehetne, az őszintét mondom: csak rajtad múlik, hogyan vagy befogadóképes. Ha elutasítod magadtól, mert sokan szeretik, a Te döntésed.

Depeche Mode-ot rengetegen hallgatják, és a világ legjobb zenekarainak egyike számomra.
Az lehetséges, hogy egyszer belekerülsz egy helyzetbe, amikor szíven talál egy gondolat, akkor vigyázz a hozzáállásodra, mert nem szabadulsz tőle! A zenét makulátlannak látom, arra nem tudok mit mondani.

Engem egyébként a Fehér Balázzsal való közös fellépésed után kezdtél el érdekelni. Mi a helyzet az Ő és Én projekttel?
Felcser Máté: Ez egy barátságról, és az őszinte zenei együttállásunkról szól. Ezért is "Ő és Én" a neve, mert mindegy, ki az én. és ki az ő. Sokan tisztelik és szeretik a zenei elképzeléseimet, illetve a gondolataimat, ahogyan én is sokakét, köztük a Balázsét is.

Amikor úgy érezzük, készítünk és tevékenykedünk. Ez több mindenről szól, mint egy zene: inkább a védjegyének tartom egy életszakaszunknak. Az együtt töltött idő alatt figyelünk egymásra, hasonló dolgokat élünk meg; igyekszünk segíteni és megérteni a másikat. Jó, hogy vagyunk egymásnak.

Lehet arra számítani a későbbiekben is, hogy random módon megjelentek egymás koncertjein, mint vendégfellépő?
Felcser Máté: Alap! Ezer éve toljuk a Punnanyt, és mindent megtesz a környezetem, hogy csak ezzel foglalkozzam. Kell néha a fellélegzés, elvárások nélkül. Szívesen fellépek Balázzsal egy dobogón is; mi elvagyunk ezalatt, az fix.

Visszatérve a Punnanyhoz: terjengnek bizonyos városi pletykák - ha fogalmazhatok így - , hogy egyesek szerint átbillent nálatok a mérleg nyelve a pénz, siker, csillogás oldalára, s a többi érték valahogy elsikkadt. Mit gondolsz erről?
Felcser Máté: Erre a kérdésre nem maradt pénz a büdzsébe:)
Ez sajnos az ismertséggel jár: egy idő után már pont nem foglalkozom a külvilág reakciójával és véleményével. Az én gondolataimat megkapja a világ; a bejövő információkat szelektálom.

Először a szakmában jöttek ezek a nézetek: nézték tágra zárt szemekkel, hogy elfoglaltuk más zenekarok „pozícióját”, és hipp-hopp drága lett a zenekar. A minőség érdekében bizonyos klubokba, ahol nem volt adott a technika, vagy a hely mérete nem volt megfelelő, nem mentünk.

Nyilván az a szervező és klub dünnyöghet. Ez egy brand, egy márka - a Chanel táskát sem tíz forintért adják, és nem is a közértben jutunk hozzá, vagy a sarki kis ruhás boltban.
A meg nem értett zenész is egy komoly állatfaj: ha nincs érzéke ahhoz, hogy működő dalokat, vagy életképes produkciót csináljon, akkor inkább magát kellene fejlesztenie, nem mást szidni, hogy az mitől jó. Ha meg nem tudja, mitől jó és mi az ereje, akkor tényleg nem jó zeneíró.

Személyes dolgok persze akadnak, aminek pszichológiája van - azért a tizenfős csürhe végig járva az országot sok helyütt szórt magokat:)

Tény, hogy sikeres előadónak számítotok, idén is szinte minden fesztiválon felléptetek. Mi tart titeket két lábbal a földön? Hogyan lehet „itt e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben”?

Felcser Máté: Ez talán az előző gondolatmenet folytatása. Mi vidékiek vagyunk, alapvetően közvetlenebbek. Budapesten ezzel szemben személytelenebb hozzáállásokkal és „számít, hogy ki vagy és ott a helyeddel” találkoztam. Természetesen hátránya is van a vidéknek toleranciában, vagy divat lemaradásban.

A zeneiparban - ha megnézed -  az élmezőny java nem budapesti születésű zenész, pedig minden ötödik ember a fővárosban él. Igazából ez a kérdésed is beletartozik a fárasztó kategóriába. Tudod miért? Mert aki ismer minket, az tudja jól, hogy milyen arcokból áll a Punnany: senki nem csattog, ha Finlandia helyett Kalinka, vagy ha zuhanyzó helyett egy vödör víz van. Mi nem tudunk kikelni a szerepből, amiben nevelkedtünk. Fizethetsz azért, hogy luxus legyen körülötted, de ha nem derogált a pottyantós WC, akkor nem is fog.

Akármikor beszélgetek egy addig idegen emberrel, tíz perc után átcsap abba, hogy nem is gondolta, hogy ilyen jófej és közvetlen vagyok, és valaha szóba állok vele. Sem az egész felhajtást, sem  azokat, amiket mögé gondolnak, nem úgy éljük meg, mint ahogy azt a kívülállók gondolják. Én csak zenélek, és a világ, ami e köré szerveződött, magát formálja/alakítja.

Hogyan vágtok neki az őszi-téli időszaknak? Mik azok, amik már biztosak, és mik azok, amik még csak tervbe vannak véve?
Felcser Máté: Ez bizony jó kérdés! Debütál a klip szeptember közepén, később jön az új lemez, a FEL2 - csámcsoghatnak rajta, és fel is töltődhetnek a hallgatók. Plusz készülünk a szeptember 26-i Budapest Parkos koncertre is.

Mi megyünk tovább, a „FEL” harmadik korongját is kidobjuk tavasszal, ha a csillagállás is úgy alakul. Én fáradt vagyok kicsit, remélem leveszi a zenekar a terhet a vállamról és egy picit önállósul, meg önfejleszgeti magát. Most érzem, hogy kellene a pihenés és az alkotás zárt falak között.

Ha sok-sok évvel később, már az unokád fog az öledben ülni, s azt kérdezi tőled: „Nagypapa, megérte mindez?” - mit válaszolsz majd neki?
Felcser Máté: Tudni fog magyarul? Lesz majd unokám? Élek-e még egy évet egyáltalán? Hol vannak a válaszok a kérdések korában? Ezt csak onnan tudnám megmondani, ha az ölembe ülne.

De akkor már ha ez megtörténne, én bizonyosan úgy érezném, mert beszélhetek és láthatom az unokám.

Kedveled a Punnany Massif előadását? VOKS LENT!

Fotók: Somay Márk, Nagy Márton

Rosta N. Napsugár

[2014.09.15.]