Exkluzív! Élet a Tankcsapda kulisszái mögött

Igazán különleges élményben lehetett részem, amiben négy újságírókollégával osztoztam: lehetőséget kaptunk arra, hogy még bőven megjelenés előtt belehallgathassunk a Tankcsapda Urai vagyunk a helyzetnek című új lemezébe, ami igazán érdekes eredményeket és véleményeket hozott utána.

Világvégére való kiruccanás; már-már elhagyatott területen lévő épület; majd elveszik a telefonokat, jegyzetelni sem lehet, s beterelnek minket a helyünkre. Ezeket olvasva akár azt is gondolhatnák az emberek, hogy az FBI Quantico-i bázisára látogattunk el, ahol betekintést nyerhettünk az ügynökök kiképzési folyamatába, illetve feltérképezhettük a mára már kultikus helyszínné avanzsált területet – de erről szó nincsen.

A képzelettel ellentétben a valóságban a SuperSize Recording Stúdióba kaptunk egy kellemes invitálást a Tankcsapda részéről, ugyanis abba a kivételezett helyzetbe kerülhettünk a kollégáimmal, hogy belehallgatást nyerhettünk a srácok új lemezébe. Öt dallal kényeztettek el minket, melyekről már ott a helyszínen izgatottan várták a véleményeinket, amik effektíve eléggé különbözőek lettek. De hát pont ez a szépsége az egész szituációnak, s az lett volna a furcsa, ha mindenkiben ugyanazok az érzések csapódnak le.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

Én lemaradtam a „A zene betemet” Petőfi Rádiós debütálásáról, úgyhogy én azt is teljesen új „gyerekként” fogadtam, mikor felcsendültek az első akkordok. Számomra az öt dal közül ez volt valahol a leggyengébb, bár az tény, hogy ha egybe tekintem az összeset, akkor egyértelműen kimutatható egy lineáris fejlődés, kibontakozás a dalok egymásutánjában. Fejes Tomi nekem azt mondta, hogy ha majd meghallom a teljes lemezt, akkor meg fogom érteni, miért ezzel rukkoltak ki. Én hiszek Tominak, úgyhogy kíváncsian várom majd a teljes albumot, ami jövőhét kedden, azaz október 14-én fog megjelenni.

Alapvetően én nem számítok egy nagy Tankcsapda rajongónak, nagyon mélyen korábban nem ástam bele magam a zenei világukba, idén viszont a „Köpök rátok” klip sajtótájékoztatója kapcsán volt szerencsém összeismerkedni a fiúkkal, és nagyon pozitív benyomást tettek rám. A korábbiaknál – számomra legalábbis – sokkal erőteljesebb szövegvilággal rukkoltak elő már akkor is, és most is. Egyértelmű kedvencemnek mondható a Sállálá, amibe még a Szózat egy részlete is belekerült. Intelligens zeneiség fedezhető fel a dallamvilágban, ami pedig a szöveget illeti: merész húzás volt, de én úgy gondolom, hogy kellő öniróniával van kezelve az egész, így még az sem köthet bele, aki nagyon magyarkodni akar (mint ahogy ehhez mostanság azért hozzászokhattunk).

Öt szerencsés rajongó is lehetőséget kapott egyébként a zenekartól, s hozzánk hasonlóan ők is betekintést nyerhettek a stúdió munkálataiba, illetve meghallgathatták az öt dalt a lemezről, amiket mi is.

Mindent összevetve: a hallottakat én igazán erősre ítélem meg, mert érezhető, hogy honnan hova szeretnének eljutni a fiúk, és mit akarnak közölni a közönséggel. Ha egyesével emelném ki a dalokat, akkor itt-ott megemlítenék hiányosságokat, de egy egységként kezelve mind struktúrájában, mind stílusában, mind zeneiségében egy jól felépített, érett Tankcsapda albumhoz lesz szerencsénk napokon belül. A srácok a lemezmegjelenés napján a premiert sem aprózzák el. A tőlük megszokott nagy durranás várható, öt év után Budapesten dedikálnak a Petőfi Híd budai oldalán található MOL kút mellett, majd este hazai pályán Debrecen belvárosában csinálnak egy hangulatában biztos felejthetetlen premier koncertet.

Kedveled a Tankcsapda előadását? VOKS LENT!

Rosta N. Napsugár

[2014.10.09.]