Beatlestől a Beatlesig - két tökéletes koncert

Pécsett nemrég egy este kétszer történt meg a csoda. Az egyiket egy régióta nagy hírű nemzetközi világsztár, Al Di Meola hozta el, a másikat egy fiatalokból álló banda, a Blacbirds jóvoltából történt. Mindkettő felejthetetlen élmény volt.

A Beatles a huszadik század egyik legjelentőségteljesebb zenekara volt a pop/rock zenében. Aktív korszakuk alatt generációk bálványozták és utánozták őket, a koncertjeiken a lányok elájultak, lemezeiket milliószám vásárolták, és a feloszlásuk után, a mai napig a rádiók napi rendszerességgel játsszák dalaikat. Zenéjük a legkönnyebben fogyasztható, táncos popzenétől a rockon át egészen a komolyabb hangvételű, pszichedelikus hangzásig terjed, és számos jobb-rosszabb feldolgozás, átirat vagy remix formájában él tovább, és annyi Beatles emlékzenekar létezik, hogy külön fesztiválokat rendeznek számukra. Nincs könnyű dolga annak tehát, aki a Beatles zenéjéhez nyúl. Egy március végi gyönyörű péntek estén Pécsett két produkcióhoz is szerencsénk volt.

Az elsőt a jazz-legenda, Al Di Meola nyújtotta a Kodály Központban. A gitárművész már többször járt Pécsett. Kedves, visszatérő vendégként üdvözölhettük a városban, mégis nagy izgalommal vártuk, hiszen a műsora gerincét ezúttal Beatles-feldolgozások alkották. Sokat elmond az érdeklődésből, hogy a koncertre szóló jegyek már hónapokkal az előadás előtt elfogytak, teltház előtt játszhatott tehát a mester.

A zongoristából és dobos-ütősből álló kíséretét a Sturcz Quartet nevű vonósnégyes egészítette ki, és vegyes sorrendben hangzottak el művek a korai korszakából, az új lemezéről, illetve a fő motívumot alkotó Beatles-feldolgozások közül. Nehéz volt elképzelni előre, hogyan hozza össze az akusztikus gitárra alapuló latin jazzt a pop-os, rockos hangzásvilágú Beatles zenéjével, de az első feldolgozás megszólalása után a legkekecebb kételkedők is megnyugodhattak: profi zenésszel van dolgunk, aki félelmetes technikával, megfelelő alázattal és helyenként nem is csöppnyi humorral nyúlt a dalokhoz, és bámulatos könnyedséggel vegyítette a Beatles dallamokhoz saját, “aldimeolás” hangzásvilágát.

Akinek ez nem volt elég, vagy éppen nem jutott be a Kodály Központba, kapott még egy lehetőséget. Második koncertünk a Zsolnay Kulturális Negyed E78 nevű koncerttermében zajlott, és a BlackBirds nevű magyar Beatles emlékzenekar nevéhez fűződik. A cover band-ek élete sem könnyű, hiszen a rajongók az eredeti bandához hasonlítják őket, a nem kifejezetten rajongók számára pedig hitelesen kell bemutatni a “másolt” zenekar művészetét, és mindamellett nyilván saját magukból is szeretnének egy kicsit belecsempészni a zenébe. A BlackBirds sem ma kezdte a popszakmát, hiszen több, mint 10 éve játsszák a Beatles ismert és ismeretlenebb slágereit. Ezúttal a liverpooli fiúk későbbi, de érettebbnek egyáltalán nem nevezhető korszakából válogattak. A Beatles 1966 körül váltott a bonyolultabb, pszichedelikus hangzások felé, ismerkedett meg a hippivilággal és a hozzá tartozó tudatmódosítókkal. Olyan dalok születtek, mint a Helter Skelter vagy az I Am The Walrus. Ezt a korszakot idézték fel a BlackBirds tagjai, korhű ruhákkal, hangszerekkel és hangzással, kiegészülve a Calcutta Trióban zenélő Kozma András szitárművésszel. Nem csak szerelemtől vagy a varázsgombától bódult hippik számára csináltak feledhetetlen bulit, hanem az Al Di Meola koncertet levezetni kívánt idősebb korosztályt is megmozgatták - persze leginkább a 20-30 éves korosztálynak szólt a rock-and-roll.

Kimerítő este volt nem csak a megszállott Beatles rajongók számára. 

– Takács Miklós –

[2015.04.03.]