˝Legalizáljuk magunkat˝ - interjú Berdisz Tamással

Nemrégiben, Bopcorn néven hivatalosan is megalakult Berdisz Tamás, Juhász Attila, Sárkány Sándor és Szalóky Béla zenekara, mely – név nélkül ugyan – már évtizedes munkát tudhat maga mögött. A zenekar megálmodójával, Berdisz Tamással beszélgettünk.

Négy, országszerte hírhedt muzsikus barátságából és szakmai múltjából született meg év elején a hazai mainstream jazz új, üde színfoltja, a Bopcorn. Első – ahogyan ők mondják – legális koncertjüket a közönség és a szakma egyaránt nagy elismeréssel fogadta, a Kombó Klub jazz-hadszíntere zsúfolásig telt szvinggel. Soron következő, április 16-i produkciójuk is tartogat csemegéket a jazzkedvelőknek, Szalóky Béla távolléte miatt ugyanis ez alkalommal Deseő Csaba csatlakozik a zenekarhoz. A Bopcorn-sztorit Berdisz Tamás osztja meg velünk:

– Az elmúlt évtizedekben számos alkalommal játszottatok már együtt. Mikor gondoltatok rá először, hogy hivatalosan is megalakuljon a zenekarotok?
– Már szinte mindannyiunkban megfogalmazódott a gondolat, ahányszor csak felkértek minket egy-egy közös produkcióra az elmúlt jó pár évben. Miután játszottunk egy jót, mindenki ment és csinálta a saját dolgát tovább.

– Mi a célja a zenekar megalakulásának, ha eddig is együtt játszottatok?
– Nem igazán tartom értékteremtőnek az alkalmi felállásokat. Véleményem szerint a valódi munkát befektető zenekaroknak kellene lehetőséget kapniuk a jazzklubokban való szereplésre és nem a jam session-szerűen estéről-estére összeálló társaságoknak. Egy produkciónak szüksége van saját arculatra, amit megismerhet, megkedvelhet a közönség. Ez volt a fő motiváció, hogy legalizáljuk magunkat. A zene, amit szeretünk és játszunk, a mainstream swing-jazz. Manapság itthon nem sokan játsszák ezt a stílust. Nem lesz könnyű, de megpróbálunk valami újat alkotni a stílus adta kötöttségek ellenére. Valami olyat, ami a miénk, ami hozzánk köthető.

– Ki állította össze a végleges felállást?
– Én voltam az elkövető. Vettem egy viszonylag nagy levegőt és közel két évnyi "semmittevés" után elhatároztam, hogy nem várom tovább, hogy megcsörrenjen a telefon, hanem elindítok néhány saját projektet, ahol megvalósíthatom a saját zenei elképzeléseimet, vágyaimat. Elég hosszú vajúdás után választottam ki a partnereimet. Ez egy bizalmi dolog.  Zeneileg is, emberileg is szükségünk van egymásra. Teljes bizalom kell egymás felé és hatalmas kompromisszumkészség. Úgy érzem, ez a kvartett rendben van minden tekintetben. Jól érzem magam a társaságukban és tudom, hogy a többiek is így vélekednek a zenekarról. Ez nekem MINDENT jelent!

– Elsősorban a bebop és a swing képviselteti magát koncertjeiteken. Saját dalok is készülnek majd?
– Mindenképp célunk saját repertoár felépítése. Eddig sztenderdeket játszottunk általában, de egy zenekar arculatához elengedhetetlen, hogy zeneileg is kötődjön valami hozzá. Ez lehet egy jellegzetes stílus, hangzás is, de a saját kompozíciók ugyanúgy meghatároznak egy irányt. Én már belefogtam néhány ismert jazz kompozíció saját arculatunkra formálásába.  Szerencsére mindannyian érzünk magunkban inspirációt saját szerzemények megírásához is. A feladat nem könnyű, hiszen mainstream jazz-t játszunk és egy "új" sztenderdet írni nem egyszerű dolog.

– Az április 16-i koncerten Szalóky Béla távolléte miatt Deseő Csabával játszotok, akit ritkán láthatunk színpadon. Hogy alakult ki ez a felállás?
– A debütáló koncertünkön a Kombó Klubban a vendégek sorában feltűnt Deseő Csaba is, aki sokunk számára fiatalkori emlék és példakép is egyben. A koncert végén odajött hozzám és nagyon kedves szavakkal méltatta a zenekar játékát, sőt felajánlotta, hogy szívesen játszana velünk, ha találunk rá megfelelő alkalmat. Nos, a megfelelő alkalom talált meg minket, hiszen Szalóky Béla külföldi útja miatt nem tud részt venni a következő fellépésünkön, így rögtön felhívtam Csabát, aki szíves örömest igent mondott a felkérésemre.
Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy vele játszhatunk!

– Nem jellemző, hogy a swinges előadásokban hegedű is helyet kap. Jelent ez számotokra bármilyen kihívást a felkészülés során?
– A zenekar gyakran játszik teljesen akusztikusan, hozzá vagyunk szokva, hogy ez a zene nem a hangerőről szól. Nagyszerű tanítómestereink voltak a jazz neves külföldi képviselői, akiket volt szerencsénk kísérni, és együtt muzsikálni velük az elmúlt évek során: Joe Murányi "Joe bácsi", Ted Rosenthal, Warren Vaché, Scott Robinson, Ken Peplowski, Mark Nightingale, Herbert Christ, csak hogy a teljesség igénye nélkül néhány nevet említsek. Így aztán Csaba hegedűje sem fog ki rajtunk, de mindenképp finom kíséretet igényel tőlünk a feladat.

– Hogy állnak össze a dalok? Közösen dolgozzátok ki a próbák során?
– Általában aki hozza a konkrét dalt, egy hangszerelést, az vezeti az aktuális dal bepróbálását, de a többiek is bátran csatlakozhatnak ötleteikkel, sőt ez kifejezett elvárásom a tagok felé.A közös munka garancia arra, hogy mindannyiunk számára kedves, közös irányba haladjunk a zenekarral. Nem szeretnék kísérőzenészeket magam köré, társakra vágyom.

– Milyen előadóktól, milyen korszakot idéz majd a koncert?
– Deseő Csaba meglepett minket pár dal, jazz-standard saját feldolgozásával, ez jelenti majd a koncertünk gerincét. Juhász Attila Red Garland és Count Basie szellemét idézi meg a zongorán. Sárkány Sanyival tavaly nyáron a siófoki fesztiválon játszottunk egy duót, ami eredetileg trióban hangzott volna el, csak Atti elhagyta a kottáját 10 méteren belül. Mivel a dal már be lett konferálva, nem tehettünk mást... Annyira jól sikerült ez a furcsa bőgő-dob duó, hogy már akkor elhatároztam, ezt szándékossá kell tennünk! Eljátsszuk az egyik új hangszerelésemet is, ami a legutóbbi dunaújvárosi koncertre készült el. A mainstream swing-jazz kedvelői azt gondolom, nem fognak csalódni az est folyamán.

– Fülöp Dóra –
Fotók:  Boor Ádám

[2015.04.14.]