Felszálltunk! - Edda 40. jubileumi nagykoncertjén jártunk

Az Arénában ünnepelte vitatott 40. jubileumát minden idők egyik – méltán - legnépszerűbb hazai rockbrigádja. Az összegyűlt több, mint tízezer rajongót ugyanis az sem érdekelte, hogy egyes rosszmájú híresztelések szerint öt éve még csak abba a bizonyos harmadik x-be lépett a miskolci legenda.

Talán felesleges is mondani, hogy felejthetetlen bulit csinált a negyven éves Edda. Talán felesleges mondani, hogy majdnem teltház volt az Arénában....

Felesleges, mert az, hogy egy csapat valóban négy évtizede töretlenül velünk van, létezik, ad és kap, sőt, folyamatosan koncertezik, az önmagáért, és persze a kitartó rajongókért beszél. Na, az Edda is ilyen cipőben jár. Azt hiszem pont ezt ünnepeltük április 11-én.

Ezért nem is csodálkozott senki sem a hatalmas tömegen, és a csaknem háromórás koncerten. Háromszor tapsolták vissza a zenekart, sőt, még azok is kívülről fújták a csapat slágerré érett nótáit, akik addig állították, csupán viccből, vagy éppenséggel egyfajta kaján kíváncsiságból jöttek el. Nekem meg persze eszembe jutott, hogy ezek a „fiúk”, mármint a színpadon fiatalokat megszégyenítő módon „ugrabugráló” negyven-ötven-hatvanas pasik, ezek tudhatnak valamit.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni

Legalábbis a sikerüket tekintve nagyon úgy néz ki, hiszen csakúgy, mint máskor, ezen az éjszakába nyúló Edda-bulin sem aludt el a közönség: pedig nem csak a slágereket, hanem az egészen régi dalokat, és a legújabb album még kissé ismeretlen sorait is lejátszották –  teli tüdőből énekelte ezt mind az egész aréna, kicsik, és nagyok, gyerekek, és egészen idős bácsik egyaránt, eszméletlenül lelkesen. Pedig az új lemez, A Sólyom Népe, ami a koncert közben arannyá is érett, még olyannyira friss, hogy a szöveget a kivetítőre kellett felírni, hogy senki ne tévesszen. Ám ezt a kiváló közönséget még ez sem hozhatta zavarba.

Tökéletes összhang volt az arénában ezen az estén, ugyanis Patakyékat meg az nem hozta zavarba, hogy a közönség nem engedi őket majd haza ha ennyire izgalmas bulit csinálnak: a kedvencekből megszólalt a mostanában egyre ritkábban hallható Lelkünkből a több, mint 20 ve elhunyt Kunos emlékére, aztán az Álmodtam egy világot, és az Ünnep is, a buli végén pedig még a már „unalmasnak” számító Kör sem volt kopott – zengett az aréna. Majd újabb visszataps következett. És aztán még egy. Összességében pedig tényleg csak annyit mondhatok, hatalmas buli volt, nem mindennap lát vagy éppen hall ilyet az ember fia-lánya - a szkeptikusok, és „ufófélők” pedig valóban bánhatják, hogy kihagyták!

Élmény volt, még legalább negyven évet Edda!

–  KO –

[2015.04.23.]