Kovács Áronról ezt nem gondoltuk volna

A műsorvezető a Nagy Táncválasztón szeretné levetkőzni önbizalomhiányát

Kovács Áron hatalmas energiájával és kisugárzásával képes levenni az embert a lábáról, ám táncával már annál kevésbé – legalábbis az ő véleménye szerint. A nagy dumás televíziós-rádiós noha sokat áll a színpadon, mégis zavartságát kell lepleznie, amikor táncra kerül sor. Szerinte nem tud ebben a mozgásfajtában érvényesülni, ezért inkább gyorsan eltereli magáról a figyelmet egy rögtönzött show-val. Május 16-án, a Lurdy Ház rendezvényén, a Nagy Táncválasztón igyekszik leplezni félelmét. Egy éves kislánya, Luca azonban lassan lekörözi, hiszen már ösztönösen mozog a zenére, apja szerint túlságosan is indiai stílussal – amivel folyton viccesen gyanúsítgatja párját, kitől is van ez a gyerek.

 - A Lurdy Ház csapatával közösen találtuk ki a Nagy Táncválasztót. Ehhez a mozgásformához semmi nem kell, még zene sem, hiszen elég, ha az ember magában dúdol, és mindjárt jó kedvre derül. Társ sem kell hozzá, és 0-99 éves korig lehet űzni. Az a fajta mozgás, amitőlnemcsak a test frissül fel, hanem a lélek is. Fel is vetettem cukorbeteg embereknek, hogy táncoljanak, mivel ez jót tesz a szervezetüknek. Még az egy éves kislányom is sokszor táncra perdül. Nagyon aranyosan mozog a zenére, ösztönösen csűri-csavarja a fejét, hihetetlen erőt sugároz. A kezével figurákat formál, roggyangat, és vicces indiai mozdulatokat hajt végre. Sokszor meg is kérdezem a páromat, melyik indiai szakáccsal volt együtt?! Persze le sem tagadhat a kék szemeivel – nevet a jó humoráról híres műsorvezető, aki már a tavalyi első rendezvényen is igyekezett legyőzni magában a félelmét, amikor táncolnia kellett.

Kezdjük a tánccal

- Tavaly a feleségemmel együtt beálltunk kipróbálni a merenge stílust. Viszont annyira bután érzem magam tánc közben, hogy kicsit szabotáltam az órákat. Ilyenkor inkább ellopom a show-t, elterelem a figyelmet, hiszen elképesztően zavarban vagyok. Ennek ellenére mindig is táncost akartak faragni belőlem, a korábbi tanáraim is. A személyiségem megvan hozzá, csupán nekem kellene elhinnem magamban, hogy jó lennék táncosnak, de még nem jött meg ez az önbizalom. A táncra ugyanis szakmaként tekintek, hiszen számos profi táncossal dolgoztam, és volt, akivel együtt is jártam. Ezáltal mindig is azt néztem, milyen ügyesek,  bennem pedig nincs meg az a türelem és kifinomultság. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy vékony, finom ecsetvonás helyett egy vastag, erőteljes csíkot húzok. Persze előfordul, hogy el tudok lazulni, olyankor könnyebben és ösztönösen is jön. Idén is kimegyünk a párommal, ki is próbáljuk valamelyik stílust. Kiviszem a kislányomat is, aki biztos, hogy ott is jól fogja magát érezni. 

- Sok mindent szerveztünk már a Lurdyban, így jó munka- és baráti kapcsolat alakult ki az ott dolgozókkal. Gondolkodtunk azon, hogy szervezhetnénk valamit a táncvilágnapja körül. Felmerült az az ötlet, hogy kezdjük a tánccal, hiszen még sosem jelent meg önmagában, mint önálló, választható mozgásfajta, és ne csak a színpadon lássuk. Kipattant a fejemből, aminek persze előzményei is, hiszen adódnak események, ahol a sportágak között lehet válogatni, ám olyan, hogy táncok között, még nem volt. A résztvevők ide eljöhetnek, szétnézhetnek, és választhatnak maguknak stílust. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel úgy határoztunk, hogy ennek helye van idén is. Természetesen egy kis újdonságot is belecsempésztünk a színpadi show tekintetében. A lényeg, hogy még több stílus vár a látogatókra.

- Sárréti Anita - 

[2015.05.15.]