Sziget 2015 - The Script először, de nem utoljára

A Sziget szerdai napján is nagy hőség uralkodott a Fesztivál Köztársaság háza táján.  A pihenni vágyók az árnyékba vagy éppen a sátraikba „menekülve” próbálták átvészelni a déli órákat, de akadtak olyanok is, akiket nem zavart a nyári forróság.

Az est kedvence előtt, egy gyors áttekintés a nagyszínpad délutáni történéseiről.
A Gogol Bordello remek hangulattal indította a délutánt. Felszabadította a bennünk rejlő energiákat, és a közönség, régi ismerősök módjára kántálta a dalszövegeket a koncert alatt. Ha pedig megszomjaztunk volna, az első soroknak vizet osztottak.
Utánuk, a The Horrors következett, ami valljuk be, hű maradt a nevéhez. Nem tudtam elhelyezni őket a zenei műfajban, de lehet nagyon nem is próbáltam. Mindenesetre elég elvont műfaj lehet az övék, de ez a közönség létszámán is megmutatkozott. A Gogol Bordello-hoz képest, kevesen voltak kíváncsiak rájuk.

Számomra a Sziget igazán csak este hétkor kezdődött, amikor is az Ír nemzetiségű, pop-rock banda, a The Script első alkalommal lépett fel nálunk a színpadra. A Paint The Town Green című dalukkal nyitottak, stílusosan zöldre „festve” a színpadot. Fergeteges hangulatot varázsoltak, a közönség az összes dalukat kívülről fújta. Köztük én is. Ha esetleg kihagynék valamit, előre is bocsánat. Még hatás alatt vagyok.
A koncerten elhangzottak jól ismertek dalok, köztük az első albumukról jól ismert The Man Who Can’t Be Moved illetve a We Cry. A második és harmadik albumról egyaránt hallhattunk csuda jó dalokat, mint a For the First Time, Hall of Fame, vagy a megindító If You Could See Me Now. Persze új dalok nélkül sem maradhattunk. Volt itt minden Superheroes, No Good in Goodbye, Energy Never Dies, Army of Angels és még sorolhatnám. Danny O’Donoghue, a banda énekese még a közönség soraiba is bemerészkedett. Úgy bizony a kordonon belülre, bele a keménymagba. Bátor ember, az biztos. Ódákat tudnék zengeni róluk, de ez azért van, mert évek óta nagy kedvenceim.  Annyi biztos, a koncert tele volt energiával, szeretettel, és egy ígérettel, miszerint visszajönnek. Nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy itt voltak nálunk, Budapesten. Igen, azt is tudták, hogy Budapesten vannak, nem Bukaresten.

 Mi is várjuk vissza őket nagyon, de nagyon!

Utóirat: A Fuerza Bruta – Nagy Utcaszínházát nagyon ajánlom. Igaz, a résztvevőknek mindenféle pet palacktól és táskától érdemes mentesülnie, és a műszaki cikkeket/telefon, digitális fényképezőgép/ biztonságos (lehetőleg vízálló) helyre dugnia, de megéri. 

Megjegyzés: Fesztivál lakók és látogatók. Figyeljünk egymásra, ha lehet. Nem egy leányálom hátulról vállba kapni egy cigaretta okozta égést, mert túlzottan belemerülünk a fesztivál lázba.
Na meg mondjuk tiszteljük meg a fellépőket annyival, hogy nem locsoljuk le semmivel, nem vágunk hozzá semmit, ha már a kifutón neki áll pacsizni, vagy futkorászni. Ők is emberek, mind azok vagyunk. Köszönöm a figyelmet!

Írta: Szabó Lilla
Fotó: Szabó Lilla 

[2015.08.13.]