Az Újhold versmegzenésítő csapat két nagylemez után ezúttal egy kislemezzel lép a nagyérdemű elé, amely Weöres Sándor-verseket tartalmaz - a már az Újholdtól megszokott egyéni (alter/indie) felfogásban.
A Krasznahorkai László által vezetett csapat alaposan eltávolodott a 2011-ben megjelent Bájoló című lemezétől, amelyen még szigorúan csak akusztikus gitár- és zongorkíséret volt némi dobbal megfűszerezve.
A 2013-ban kijött Elillant évek szőlőhegyén című anyag már inkább nagyzenekari, rockos felállásban készült – basszusgitárral, elektromos gitárral és dinamikusabb dobbal.
A mostani – Weöres-holdcímet viselő – lemezen ezt a hagyományt követi a zenekar. Megeffektezett gitárok és szintik, érdekes basszus- és dobmotívumok színesítik a lemezt.
A lemez a Hárman-négyen című kevésbé ismert Weöres-verssel kezdődik. Feszes, lendületes gitárral és basszussal indít, és ez végigvonul a dalon, mígnem eljutunk a kinyíló refrénig. A vers szövege fájdalmasan aktuális, ha csak kicsit is nyitott szemmel járunk a világban.
A második tétel egy szerelmes vers Pastorale címmel. Talán ez a dal idézi meg legjobban a ’80-as évek new wave-es világát. A gitárok hangzása a korai Cure-t idézi fel a hallgatóban.
Az utolsó dal már egy jól ismert Weöres-vers megzenésítése (A paprikajancsi szerenádja). Visszafogott akusztikus gitárral indul, majd lassan építkezik a dal, aztán finoman belép a többi hangszer is. A végén pedig csodálatos dolgokat művel a szintetizátor és a gitár. Mindenképpen meg kell említeni a hangmérnök (Balogh Csaba (Csé)) munkáját, aki rendkívül sok kreatív ötlettel segítette a zenekar munkáját.
Hírek
