Kutyaütő szupergroup - a The Winery Dogs Budapesten

Első ízben koncertezett Magyarországon a Richie Kotzen (Poison, Mr. Big, Richie Kotzen), Billy Sheehan (Mr. Big, Steve Vai) és Mike Portnoy (Dream Theater, Adrenaline Mob, Transatlantic) által 2012-ben alakított szupergroup, a The Winery Dogs. 

A formáció korábban már turnézott Európában, azonban akkor nem szerepelt a programban magyar állomás, így különösen nagy várakozás előzte meg a koncertet, amit a második, Hot Streak című lemezük bemutató turnéjának részeként a budapesti Barba Negra Music Clubban adtak, nem is akármilyen módon.

A főzenekar színpadra lépését megelőzően a debütáló albumukat turnéztató brit Inglorious melegítette a hangulatot: egyszerűbb, de ugyanakkor kiforrott, ízes hard rock muzsikával tüzelték fel a csordultig telt klub közönségét, ami nem lehetett könnyű feladat annak tudatában, hogy milyen kaliberű zenészek ülnek mögöttük az öltözőben, illetve hogy a hallgatóság mennyire vár őrájuk… Ennek ellenére remekül teljesítettek, biztosak lehetünk abban, hogy fogunk még róluk hallani a jövőben.

Aztán meghirdetetthez profi módon hűen, perce pontosan 21 órakor lépett színpadra a várva-várt csapat, és engedte útjára a zenei varázslatot. A legutóbbi lemez három igen erős tételével indította a bulit a trió, elsőként a lendületes, klipes Oblivion hangzott el. A műsor gerincét ez a lemez alkotta, köztük olyan dalokkal, mint a How Long, a Think It Over, vagy a címadó Hot Streak. Természetesen ezek mellett elővették az első album olyan remekeit is, mint a We Are One, az I’m No Angel, vagy az anno debütáló dalként funkcionáló Elevate. Élvezettel, energikusan játszott a három főhős, egyedül Richie Kotzenen lehetett észrevenni némi fáradtságot, de ez megbocsájtható, annak tekintetében, hogy ez a koncert volt a turné tizenötödik állomása. Ennek ellenére kitett magáért, hiszen remekül gitározott – köztudottan igazán egyedi játékstílussal rendelkezik - ami a tudásán kívül a sajátos pengetési módszeréből is adódik – hiszen konkrétan nem használ pengetőt. Emellett néhol talán kicsit spórolósan, de remekül énekelt, ez különösen az akusztikusan előadott Fire, illetve a ráadásban felcsendült Regret előadása közben teljesedett ki, ahol egy elektromos zongorán kísérte saját magát. Virtuozitásban persze nem volt hiány a másik két tag játékában sem: Mike Portnoy az ízes és precíz dobolása közben folyamatosan pörgeti, dobálja maga fölé és köré a dobverőit, vágja a grimaszokat, kommunikál a közönséggel.

Egyébként Kotzennel gyakorlatilag megosztják a frontember szerepét, számtalanszor szólt a közönséghez a körülötte keringő mikrofonjában, több dalt is ő konferált fel. Billy Sheehan pedig egyedi hangzású basszusgitárjával szólógitárosokat megszégyenítő módon töltötte a zenét briliáns futamaival, gazdagította a vokálokat -Portnoyjal együtt-, és mindezt olyan elánnal, hogy nem gondolná az ember, hogy 62(!) éves. Nem mindennapi zenei csemegével gazdagodhatott tehát a Barba Negra közönsége: a három főhős különböző stílusirányokból érkezett játéka ugyanis remekül egészíti ki egymást, és alkot egy valóban egyedi és különleges egyveleget. Várjuk a következőt!

– m –

[2016.02.24.]