Psota Irén, köszönjük - nyugodj békében

Életének 87. évében elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésze - közölte a színház az MTI-vel.

A művésznő hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el.

    Psota Irént a Madách Színház, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Fővárosi Önkormányzat is saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

    Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az MTI-hez eljuttatott közleményében Psota Iréntől egy idézetével búcsúzott. "Mindent óriási energiával csinálok, különben nem volna értelme. Engem a szerelmek, sikerek, kalandok, az őrültségek, a lángolások éltetnek. Meghalok és újjászületek. Mennybe megyek, aztán a pokolba. A végletek embere vagyok" - mondta magáról Psota Irén.

    Tarlós István főpolgármester közleményben tudatta, hogy mély fájdalommal vette tudomásul Psota Irén, Budapest díszpolgára halálhírét. "A színésznő halálával a fővárost és a színésztársadalmat pótolhatatlan veszteség érte" - olvasható a közleményben.

     Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója a művészt méltatva elmondta: Psota Irén korszakos színésznő volt, zseniális, legendás, nagyszerű színész. Ő volt az az ember, aki semmi más nem lehetett volna az életben, csakis színész - mondta az igazgató. 

Nagyon nagy szerepeket játszott el  

    Szirtes Tamás kiemelte, hogy pályája során nagyon nagy szerepeket játszott el a Madách Színházban, köztük a Hamlet Gertrudját, a Yerma címszerepét, a Koldusopera Pollyját, a Vőlegényben Kornélt, a fiatal lányt, aztán sok évvel később az Anyát, A vörös malom Rex Infernusát, főördögét - sorolta, hozzátéve, hogy fantasztikus darabok és alakítások fűződtek nevéhez.

    Szerednyey Béla színész szerint Psota Irén végletes színésznő volt, szenvedélyes, egész munkássága ennek a szenvedélynek a mentén haladt. Az utolsó színpadi munkája a Psota, Psota, Psota! című önálló est volt a Madách Színházban.    

"Mikor abbahagyta, próbáltam visszacsábítani, hiszen nem volt olyan előadás, hogy ne tapsolt volna állva a közönség" - hangsúlyozta a színész, hozzátéve, hogy Psota Irén búcsút vett a színpadtól, mert királynőként akart megmaradni a közönség emlékezetében, megőrizve méltóságát.

    Törőcsik Mari, a nemzet színésze az M1 aktuális csatorna műsorában hangsúlyozta: Psota Irén halálával elvesztettük az ország egyik legnagyobb színészét, "elment vele az életem egy része".   

    Makk Károly Psota Irénre emlékezve hangsúlyozta: a színésznő halálával akkora művész távozott, hogy a veszteséget csak később lehet felmérni. Minden színész azt adja vissza, ami benne van. Psota Irén a tehetséget, a becsületet, a tisztességet, az álmokat - fogalmazott Makk Károly.

    Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten. Gyermekkorától a színészi pályára készült. 1952-ben végzett a Színművészeti Főiskolán és azonnal a Madách Színházba szerződött, ahol olyan legendás művészekkel játszott együtt, mint Tolnay Klári, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László, Mensáros László és Gábor Miklós. 1980 és 1982 között a Népszínház, majd a Nemzeti Színház művésze volt, 1990-ben visszatért a Madách Színházba, amelynek visszavonulásáig tagja maradt.

    A színházi adattár szerint 127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, számtalan filmben és tévéjátékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!

    Munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész. A Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től volt a nemzet színésze.

[2016.03.08.]