Sose halunk meg: Pécsi Egyetemi Napok 2016

PEN avagy sose halunk meg: újra a hangulatos Zsolnay manufaktúra udvarán bolondoztunk a szeles áprilisi időjárásban megrendezett, vagánysággal ráncba szedett, jól öltözött ifjúsági vigadalomban.

Itt a tavasz virul a Penség, elnöki a pécsi gyár udvarán zajló koncertdömping. Bocsánat, amennyiben nem jól használom ezt a (nekem új) szlenget… Hát igen, azt hiszem, hogy van egy korszak az ember életében, amikor nagyon tudja élvezni ezeket a diák murikat, aztán jön egy új időszámítás, amikor meg csak próbálja. Jó, jó, fogjuk a stresszes életkörülményekre, a korunkkal együtt járó megélt PENdülések számára, meg hogy késik a finom, barátságos idő, a lányok túlságosan fel voltak öltözve és a fiúk sem mutatták szexiségük legjavát. Bár a multinapszemüveges divat szándékában állt a „nyárvanéssemmi baj” érzés osztása, és a telefonkamerás pőrécske pózolások is meleget sugároztak szerte a cybertérbe, meg választhatóan kinti-benti, színes műsorpaletta is volt ám, mégis no, a szabadtéri program plusz fokokat kíván.
Két, nem kifejezetten mainstream, de nagy potenciállal rendelkező zenekart emelnénk ki a számos koncert közül. Egy, elsősorban a pécsiek körében feljövő bandát, és egy országos hírnevet elért, de még sokak számára ismeretlen zenekart.

Pixelplants 
Nem tekinthető szervezési bravúrnak, hogy pontban a kapunyitás időpontjára tették a Pixelplants fellépésének kezdetét. A pécsiek körében egyre népszerűbb zenekar ennek ellenére rutinosan mozgatta meg az első, PEN-re látogató fecskéket. Az elektronikus alapokat élő dobbal, énekkel és gitárral kiegészítő formáció hangzásvilágához hasonló nincs nagyon jelenleg hazánkban. 2014-ben alakultak egy tehetségkutató kedvéért, ennek sikerén felbuzdulva együtt maradtak, azóta gyakran lépnek fel önálló koncerteken és fesztiválokon. Ízlelgessük a retro new wave, electro pop, hard pop stílusokat finoman keverő számaikat legközelebbi felbukkanásuk alkalmával is.

Middlemist Red
A hazai sajtó ódákat zeng/zengett a fiatal magyar zenekarról, amely csak 2012 végén alakult, és még mindig zavarba ejtően fiatalok. Mindenki felkapta a fejét rájuk, amikor besöpörték a különböző elismeréseket, többek között az Index dalversenyét a mezőny egyik legfiatalabbjaként. Az olvasói szavazatok alapján 2013 legjobb magyar dala az övék volt a „Single Switcheroo” című dalukkal, majd a Deezer „Young Guns” programját is magabiztosan vitték, majd 2014 végén teltházas lemezbemutatót tartottak az A38-on. Erős kezdés, szokták mondani. Ennek megfelelően mindenki nagy várakozással indult a koncertre a Zsolnay negyed pirogránit udvarára. A nagy várakozás pedig kéz a kézben jár az erős elvárásokkal, amivel mi sem voltunk másként. Kicsit megcsúszva érkeztünk a koncertre, hiszen a különböző színpadok programja nem volt a legjobban összehangolva, de a nagy hideg ellenére kitartó és lelkes kis közönséggel buliztunk végig, ami a végére sem fogyatkozott meg, sőt. Persze ez nem csoda, hiszen a nagyszínpadon Halott Pénz kezdett, nem volt veszélyben a srácok törzsközönsége. Kellett egy kis idő, mire felvettük a hangulatot, 30Y-ról jöttünk, nagyon pörgős hangulatban, de hamar átvettük a 60-as évek pszichedelikus vonalából táplálkozó hullámzást. Az együttes odatette magát, más ritmusban ugyan, de átjött az erő. Nekem személy szerint hiányzott, hogy a közönséget nem sikerült igazán bevonni a műsorba, nem volt kapcsolat velünk, ami a fesztiválsiker alapvető eleme, de talán ez megbocsátható a nagy rutinnal még nem rendelkező fiatal zenekarnak. Lesz még idén lehetőségük ezt pótolni, hiszen a fesztiválszezon épp csak, hogy elkezdődött, a közönség pedig szerette őket, mi is!

Az idei Pécsi Egyetemi Napokat a borongós idő hangolta be és határozta meg, mi pedig azt a korábban szándékozottnál rövidebbre sikerült időt, amit a szabadban, hol esőben, hol szélben, szerencsére nem hóban, de vacogva töltöttük. Rendben, legyen, beszéljünk inkább a szívmelengető szép pillanatokról: régi porosodó ismerősök némileg új köntösben (bundában) és újonnan felfedezett erőteljes megjelenésű, színpadot robbantó zenekarok! Juhéj, újabb parti kedvencek születtek korosodó szívünkben, és kerestük buzgalommal az este végén/közben bekapcsolt jútyúb videókon, hogy halljuk-e újra a csodát. Arra jutottunk, hogy pont ez, nem olyan mint velük lenni, és ha élőben szólt volna még több, tőlük, együtt velünk, tuti, hogy jobban rápörgünk. Na de véges az este és jön a következő koncert, a szünetek épp csak egy kis frissítőre és energiagyűjtésre elegendőek. Ugye, nem vagyunk még fáradtak? Ilyen korán mégsem lehet hazamenni? Nem, nem, hisz elkap a gépzeneszíj, felráz egy lufibunkó pofon és máris bugizik a láb.. kattog a kamera.. pörögnek a poharak.. hopp, de már véget is ért a móka?! Holnap is lesz, nyugi. Meg jövőre is. Szép időben. Ugyanitt.

– Jáger Eszter, Csizmár Péter, Takács Miklós – 
Fotók: Takács Miklós

[2016.05.20.]