Iron Maiden Tankcsapdával fűszerezve - avagy a vasszüzek eposza
A rubinlakodalmán is túl lévő Steve Harris csapatról elmondhatjuk, hogy kedveli Kelet-Európát. Ha jól számolom, nálunk pont tucatjára fordultak meg, idén éppen a Volt Fesztiválon. A bő negyven év alatt annyira „meghízott” a produkció, hogy a fellépés költségeit csak egy ilyen giga fesztivál, mint a Volt és a Sziget, vagy esetleg egy komoly aréna (amiből mindössze kettő van csupán) képes kitermelni. A „The Book of Souls World Tour 2016” keretében július első napján láthatta a nagyérdemű a kétórás Iron Maiden performance-ot napnyugtától a Telekom Nagyszínpadán. Ha úgy tetszik, a hazai legnagyobb mainstream, a Tankcsapda volt az előzenekar, igaz, az a szomszéd OTP stagen, mert nem félóra a több kamionnyi Maiden díszletet át-berendezni…
Pestről a hűség városába lejutni az űrkorszakban nem olyan bonyolult dolog. Számos lehetőség adódik, és mivel fogyasztói társadalomban élünk, az ilyen fesztiválokon a zenei kínálat mellett cateringen is van hangsúly, vitettem a fenekem a Todibusszal, hogy hódolhassak állampolgári kötelességemnek. A becsekkolás megtörténte után kártyaügyintézés, mert itt „metában” fizet a halandó, a forint nem konvertibilis. Tiszta vasfüggöny feeling. Terepszemle és csapolt komló-malátakeverék (catering!) után, több lehetőség közül az ötórás Kowalsky Meg A Vega wannabe forradalmárokba hallgatok bele, közben szemeim kocsányát lógatom a közönség sorai között múlatva az időt, igyekezve biztosítani a helyem a következő TéCsére. 2 in 1 (Tú in van) Korai időpontja ellenére igazán fesztiválra termett banda! Több a nőcici - rohadt Freud, a közönség soraiban a statisztikai átlagnál, és zeneileg is könnyű befogadni őket. Olyan balkános – latinos modern poprockot (popcornot J ) kapunk, nem túl egyszerű dalszövegekkel, némi közhellyel.
Átitatja az egészet egyfajta spiritualitás, amit egyértelműen Kowa vallási hozzáállása csempész bele szövegírás terén. Sóder csépeli a bőröket, Jimmy bőg(őzik) közben, ez alatt More épp flamingót (flamenco) fog, Kowa dallamosan rappel, Carlost meg elvitte a forradalom, helyette Dani van. Fülbemászó best of dallamokat tolnak na, a szívforradalmárok templomról, édenről, de „amilyen hülye vagy”, én úgy szeretlek egy órában! Lassan félnyolc lesz, a mai headlinerünk az Iron Maiden Tankcsapdávalfűszerezve, azért jöttem. Tisztára Sergio Leone filmjében érzem magam, por, vadnyugat, pörzsölés, tehenész lányok, meg a Jó, a Rossz és a Csúf. A cívis trió szinte a Volt kezdete óta fellép itt Sopronban, most a Rockcsempész Turné2016 keretében.
Nagy Feró egykori szavai villannak az elmémbe: -„Állok, fűrészre várok!” Takkra pontosan el is indul az intro, aztán a szokásos: Elsőként Fejes, a született stratéga mászik be a dobok mögé köszöntve a tömeget, kíváncsian várom, ma milyen „jelet” üzen a pólóján a készülő albumról! Majd jön a Zanzibárból importált csupa szív rasztamackó Sidi, végül, de nem utolsó sorban Lukács Laci, a bajszos magyar Steve Harris, ha már „maidenkedünk” később. Bele is csapnak a lecsóba, finoman hazai helyzetet elemzünk (M.A.F.V.) Laci kiváló életérzéseket tud megfogalmazni szövegileg máig a rakenroll háza táján. A Tisza parttól a pokolig, vagy akár a Mennyországig végig kalauzol szövegileg minket, Turistákat „grillel”, Füstéslábdobbal, pár standard felkonffal az említett nagy szentháromság teljes palettáján keresztül. Még némi poén is akad, pl. random átírta a „Magányos repülő” szövegét az amcsi turné kényszerleszállása után az FBI –os sztorinál.
Lényeg a lényeg, a zene betemet, mellesleg innen a turné címadás. A hetero, harmincas korátlag közönség abszolút vevő mindenre, nincs malőr, megy a stagediving, pogó, flakonok landolnak a nyakakban. Velünk van Olga, Helga, francia meg egy belga, szóval abszolút nemzetközi a mezőny! Rendben van a Föld és az ég, nem esik itt az Alpok alján. Egy szó, mint száz, a legrégebbi opustól (Baj van) az Alföldi gyerekig, ami a legújabb filmjük betétdala egy tartalmas, tökös, nyugati színvonalú rock szól, keleti csőd helyett modern punk & roll nosztalgiát idézve. Fesztiválos, remek, standard műsort kaptunk. A hazai headliner tökéletesen megállta helyét a brit vasszűz előtt.
Setlist Tankcsapda:
intro: Fűrész
Mi a fasz van? (2012)
Rock a nevem (2006)
Fiúk ölében a lányok (1999)
Pokol a mennyből (2012)
Be vagyok rúgva (2003)
Jóképű (2014)
Keleti csőd (1990)
A három grácia (1999)
Köpök rátok (2014)
Föld és az ég (2001)
Legyen az ördögé (1990)
Alföldi gyerek (2016)
Füst és lábdob (2006)
A rock’n roll rúgója (1995)
Magányos repülő (1990)
Baj van (1989) ráadás:
Egyedül a világ ellen (2014)
outro: Különben dühbe jövünk…
Mivel van némi átfedés a két húzó programban, így iparkodom a szomszéd stégre (stage) a söntést is útba ejtve - olyan vagyok, mint a Pavlov kutyája, csengőszó helyett a rockra. Behatolok a brutális tömegbe, közelebbi pozícióra vágyva, hogy lássak és érezzek is valamit, ne csak az óriás kivetítőt és az izzadtságot az abszolút teltházban. Az Iron Maiden ennyi év alatt olyan profi színpadképet és látványvilágot tervezett, dolgozott ki a koncertjeiken, mint egy komoly rock musicalben illik. Sopronban ritkán rendeznek ekkora „búcsút”! A Volt Fesztivál nem véletlenül lett a közepes méretű rendezvények versenyében Európa legjobbja. Mondjuk az árak is olyanok…
Óraműpontos itt is a kezdés, egy kis marketinges Eddies mobil játék beharangozóval kezdünk a hatalmas ledfalakon. Zúg a harmincezer ember, közben szól a jól megszokott bevezető, a Doctor, doctor, amit a hetvenes évekbeli brit heavy metal Ufo zenekar Phenomenon 74-es albumjáról emelték Maidenes szintre, nyúlták na, de nyílván meg volt az üzleti háttér teremtve hozzá Artisjus bácsival. Harris akkor tájt gyűjtötte maga köré a hosszú hajú vasszüzeket, csak közben eltelt majd fél évszázad. Mára világviszonylatban is előkelő helyen jegyzik a bandát, született 79 album össze-vissza (stúdió, kicsi, nagy, válogatás, koncert), amiből több mint 100 millió kelt el. Mivel lemezbemutató turné lenne ez, nyílván a tavalyi legfrissebb korongról, a „The Book of Souls”-ról szól a legtöbb nóta, szám szerint hat, visszautalva a korai időszakra, múltat és az idáig tartó utat nem feledve, be-beszúrva üzenetszerűen régebbieket is, felépítve egy kerek showt. Szó szerint performance-ot láthatunk zenekaros tolmácsolásban díszletekkel, kivetítőkkel, marha jó grafikás hátterekkel, piróval, Derek Riggs - féle Eddie szörnnyel, Union Jack lengetéssel, Skullokal, dalszövegekkel alátámasztva.
Az egész egy káprázatos szemfényvesztés. Persze angolul, de ha valaki veszi a fáradságot, és rákeres a magyarított szövegekre, rácsodálkozik, hogy nem a szokásos egyszerű „sex-drugs-rock’n roll” sablon dumákat tolják. Átitatja az egészet a vallás és a történelem pici túlvilági kalandozással. Aki látta, vagy olvasta Madách: Az ember tragédiáját, az talán észrevesz némi párhuzamot. Itt is „helyszínek” vannak, mint a drámában. Igen csak hasonló a felépítés. Fotó - videó nem játszik, le van tiltva fővesztés terhe mellett… Ettől függetlenül mesél a show látvánnyal, szöveggel jóról, rosszról, Luciferről, teremtésről, sok küzdelemről. Persze nem kell eposzi mélységekben gondolkodni egyszerű rajongóként, bár némely dal hossza az, de azért megpróbálok pici rálátást adni annak, aki elolvassa a továbbiakat. Nem jövök olyanokkal, hogy az ötödik számban mekkora basszusharmónia volt, a hetedikben, de jó volt Nicko dob soundja vagy akár a gitárfutam. Aki ott volt látta, hallotta. Másnak meg úgysem mond sokat az ilyen hasonlat. Némi tartalmi mondanivalót teszek közkincsé minimális iróniával, hogy ne legyen száraz, szóval innen jön a háttér rizsa miről is szólnak a dalok.
A legújabb stúdióalbum, a tizenhatodik, már akkor született, amikor a frontember-énekesről kiderült, hogy rákos. Szerencsére úgy néz ki, sikeresen vette az „akadályt”, de jócskán átértékelődik az egész élete az embernek egy ilyen után. Az emberi lélek misztériumáról szólnak a dalok a „The Book of Souls”-ban a maja kultúra témakörén keresztül szörfözgetve. Mivel Dickinson társszövegíró is, rá is nyomta a bélyegét néhány nótában a mondandóra. Az általa jegyzett dalcímek és szövegek azt a csatát írják le, ami ilyenkor lezajlik egy emberi agyban, lélekben. Kis visszatekintés, számvetés, ha az örökkévalóság elveszne (If Eternity Should Fail), bűneink, hibáink átrágása az elmúlt éveinkről, beleírva egy kis lehetséges jelent-jövőt, (Speed of light), a klipben Edward the Great bátyót rábírva egy számítógépes virtuális rohanásra. Szövegileg elmélázik az elme a maják kihalt társadalmát felhasználva, hogy mit lehetett volna másképp csinálni.
Ehhez kapcsolódik a következő set: átcsapunk telekinézis segítségével 1982-be a múltba. Captain Bruce kimutat a tömegbe, és viccesen azt mondja, hogy most visszamegyünk abba az időbe, amikor te és te születtél! A „Children of thedamned” kissé líraibb mű, amit egy azonos című film ihletett 64-ből ezekről a telepatikus srácokról. Frankó katonai gyerekkísérletekről szólt.(Templom, kórház némi sci-fi) Semmivel sem vidámabb opus… Majd újra a jelenbe, no nem egy Deloreannal (a Doki és Marty McFly szerintem csuklik) a Book of Souls albumhoz. Visszatekintés részben letudva.
Hírek
