Újra Budapesten járt a Nickelback - fotók

A Nickelback már a tavalyi évben ellátogatott volna Budapestre is európai turnéjuk keretében. A turnét viszont lemondani kényszerültek az énekes, Chad Kroeger egészségügyi problémája miatt, ugyanis a hangszáláról kellett egy cisztát eltávolítani.  

Szerencsére Chad idén már gyógyultan állhatott színpadra a zenekar tagjaival, Ryan Peake-kel (gitár), Daniel Adair-rel (dobok) és a testérével, Mike Kroeger-rel (basszusgitár). Szeptemberben Helsinkiben kezdték meg a turnét és 16-án megérkeztek végre Budapestre is sok rajongó nem kis örömére.

Az előzenekar a Monster Truck volt, akik sikeresen melegítették be a közönséget és készítették fel őket a soron következő bulira.

Ahogy közeledett a nap fénypontja úgy lett mindenki egyre türelmetlenebb és hangos tapssal, kiabálással kezdték bíztatni kedvenceiket, hogy lépjenek végre színpadra. 9 óra előtt pár perccel kihúnytak a fények és elindult egy közel két órás igazi rockbuli az Edge Of A Revolution című dalukkal.

A kanadai zenekar egyébként először 2013-ban járt nálunk és már akkor is rendkívül sikeres koncertet adtak az Arénában. Azt gondolom, hogy az idén erre sikerült rátenni még egy lapáttal.

Kaptunk belőle bőven

A fiúk nem spóroltak a kemény hangzással, kaptunk belőle bőven. Egymás után jöttek a pörgős számok, a Something In Your Mouth a Dark Horse című albumról, az Animals az All The Right Reasons-ről és a Too Bad a Silver Side Up-ról. Ezután egy kicsit megpihenhetett mindenki, ami igencsak jól jött, mert levegő már nem sok maradt ezután a menet után a tüdőkben.

Lassú szám következett, amiről megjegyezte Chad, hogy a hölgyeknek is kell valamit énekelni, kért is ennek fejében egy hangos sikítást tőlük. Ezután újra gyorsult egy picit a tempó a Photograph-fal (ha valaki úgy döntött, hogy a nagy kivetítőt nézte a dal alatt, az rendkívül jól szórakozhatott a tagokról készült idétlenebbnél idétlenebb képeken), az If Today Was Your Last Day-jel és egy régi nagy slágerrel a Someday-jel.

Ezalatt természetesen időről időre érkeztek röviditalok a színpadra, amiket hangos „egészségedre” kiáltással húztak le a srácok viccelődve közben egymás akcentusán.

A hangulat aztán újra a tetőfokára hágott a Figured You Out-tal, aminek az első sorát ezúttal Daniel énekelhette el nagy üdvrivalgás közepette.

Legnagyobb meglepetésünkre egy olyan dal következett, amit a turnén eddig egyáltalán nem játszottak, ezt Chad ki is emelte a konferáláskor. Jött a Tryin Not To Love You, és ismét megállapíthattuk, hogy az énekes hangján hála Istennek egyáltalán nem érezni, hogy tavaly milyen súlyos problémái voltak.

Nem maradhatott ki természetesen a setlistből a legújabb daluk, egy Don Henley cover, a Dirty Laudry. Ezzel ismét újra a keményebb vizek felé eveztek a közönséggel együtt és ott is maradtak, mert egy medley következett kemény gitárkísérettel rövid részletekkel a Flat On The Floor, a Fight For All The Wrong Reasons és a Wake Up This Morning című számaikből. Ha teljesen véletlen ekkor valaki még csak ácsorgott volna, akkor itt biztos, hogy leszállt a haja a fejéről, mert akkora energia áradt a színpadról.

Az este egyik legnagyobb élménye – nekem mindenképpen – az volt, amikor belekezdtek a Pókember filmzenéjébe, a Hero-ba. Chad és Ryan felváltva adták át egymásnak a főszerepet és énekeltek.

A slágerparádé a When We Stand Together-rel, a What Are You Waiting For-ral és a Rockstar-ral gördült tovább. Ez utóbbihoz segítségnek kiválasztottak egy szerencsés embert a közönségből aki a színpadon a zenekarral együtt énekelhette el a dalt. Chad finoman figyelmezettte a kiválasztott srácot, hogy a youtube örök, úgyhogy mindenképp nyomot hagy maga után ezzel igen hosszú időre.

A főműsoridőt két nagy sikerdalukkal, a Gotta Be Somebody-val és a How You Remind Me-vel zárták.

A ráadást ismét egy feldolgozással kezdték, a Foo Fighters-től az Everlonggal amit ezúttal Ryan Peake énekelhetett el. A műsort pedig szinte már a hagyományoknak megfelelően a Burn It To The Ground-dal zárták, amit a teljes közönség önmagából kivetkőzve ugrált és énekelt végig.

A zenekar tagjai óriási tapsvihar és örömünnep közepette mosolyogva hagyhatták el a színpadot. A közönség jó hangulata, a folyamatos éneklése, bulizása őket is rendesen arra bíztatta, hogy a tökéletesnél is jobbak legyenek. Ez hatott is rájuk, rengeteg viccelődés, nagy közös röhögések és felszabadult örömzene volt az amit a színpadon láthattunk.

A koncert utáni tweetjük alapján pedig úgy néz ki ők is tényleg jól érezték itt nálunk magukat.

„Magyarország, a mai este nyomot fog hagyni maga után. Ti srácok aztán tényleg tudjátok hogyan kell bulizni. Eszméletlen volt. Mi kértünk és ti válaszoltatok. Wow.”

Chad a What Are You Waiting For? (Mire vársz?) című számukat úgy konferálta fel, hogy megkérdezte erről a társakat a színpadon, felvetett néhány lehetetlen ötletet, de végül természetesen konkrét választ nem kapott. Nekem most van egy elég konkrét válaszom. Arra várunk, hogy amilyen gyorsan csak lehet újra Budapesten láthassuk őket és bulizhassunk megint egy őrült nagyot velük együtt.

H.Zsuzsi

[2016.09.22.]