Kereszt és karma - interjú Szűcs Gabi énekesnővel, előadóművésszel 

Szűcs Gabi a Cotton Club Singers együttes alapító tagjaként 14 évig a zenekar tagja volt. A formációból 2007-ben vált ki, hogy szólókarriert kezdjen. Az új korszak egy új zenei világ felfedezése és meghódítása felé is kaput nyitott. A kitartó munka, a művészi igényesség és szakmai maximalizmus meghozta a gyümölcsét, a rendkívül impulzív, izgalmasan füstös hangú művésznőt idén tüntették ki a Fonogram-Magyar Zenei Díjjal. 

– A nyári pezsgés után úgy tűnik, hogy az ősz is igen mozgalmas lesz számodra.
– Valóban elég sűrű a program.  Csak, hogy néhány példát említsek, az elektronikus swing dalokat játszó Stereo Swing együttessel a nyár után is folytatjuk közös fellépéseinket. Egy pillanatra sem állunk meg, folyamatos a lendület. Épp, hogy véget értek a Mátrai Szüreti Napok, több más fellépés mellett már készülünk a karácsonyra is. Reményeim szerint az ünnepek alkalmából különleges meglepetéssel is tudunk majd kedveskedni közönségünknek.

– Szó esett az év hátralévő céljairól, feladatairól. Visszatekintve azonban az elmúlt hónapokra, az idei év jelentős szakmai elismerést is hozott számodra, 2016-ban neked ítélték az év szórakoztató zenei albumáért járó Fonogram- díjat.
– Ez az elismerés számomra sokkal többet jelent, mint azt mások gondolnák. Erre a díjra úgy tekintek, mint a szakma szólókarrierem iránti elismerésére. A saját felkészültségem és művészetem mérettetett meg, az eredmény pedig az igazolja vissza, megálltam a helyem. Az én utam eltér a legtöbb pályatársamétól. A Cotton Club Singers alapítójaként, tagjaként szép sikereket értem el a csapattal együtt, majd eljött az idő, amikor úgy éreztem, váltani kell, így hát szólistaként folytattam tovább. Mindent az elején kellett kezdeni: lépésről lépésre, hangról hangra, koncertről koncertre építve ki a közönséget, magamhoz vonzva a műfajt és az engem kedvelő embereket.  A Fonogram-díj mérhetetlen önbizalmaz adott. Jelezte, hogy jó az út, amin járok éppen.

– Szóló pályafutásod új zenei stílust is magával vonzott. Átalakult a közönséged?
– A műfaj, amit a Stereo Swinggel képviselünk alapvetően más közönséget vonz, mint a Cotton Club Singers közege. Sokkal lendületesebb, jobban lehet bulizni, táncolni rá. A közönség a koncertek elejétől maximumon pörög, ez pedig természetesen ránk is visszahat.  Minden koncert hatalmas élmény, ugyanakkor kihívás is, hiszen a közönséggel együtt mi is végigtomboljuk a számokat, ehhez pedig jelentős állóképesség kell. A rajongók lelkesedését tapasztalva úgy érzem, ezzel a stílussal hiánypótló szerepet tudunk betölteni a műfaj iránt érdeklődők számára.

– Köztudottan erős színpadi jelenléted van, impulzív előadóművész vagy, aki mindig magával ragadja a hallgatóságot. Hogyan tudsz így hatni a közönségre?
– Az emberek, ha szórakozni mennek, szeretnének felszabadulni és azt akarják, hogy megérintsék a szívüket. Ezt a kettőt kell váltogatni, mint a hideget és meleget. Meggyőződésem, hogy a közönség és az előadó között kell a kölcsönhatás és a közvetlen kapcsolat.

– Honnan merítesz erőt, inspirációt ahhoz, hogy a színpadon ennyit adj a közönségnek?
– Rengeteget vagyok emberek között, ezért nekem igazi kikapcsolódást jelentenek az otthon töltött órák. Nagyon szeretek például sütni, főzni, igazi alkotásnak tartom. Imádok adni, háziasszonyként és énekesként egyaránt. Ugyanakkor ebben benne van az állandó megmérettetési és megfelelési kényszer, a tetszeni vágyás is. Ez az előadóművészi pályán egyszerre kereszt és karma, de ugyanakkor nélkülözhetetlen számomra.

– A főzéssel kapcsolatban a kérdés adja magát. Milyen ételt készítesz legszívesebben a szeretteidnek?
– A családomban vannak, akik váltig állítják, hogy nincs párja az általam készített kacsacombnak. Szoktam tematikus napokat tartani, ilyenkor elsősorban halak, kagylók szerepelnek a menüben, a francia, olasz konyha igen közel áll hozzám. Mindezek mellett, amiben véleményem szerint igazán erős vagyok, azok a sütemények, torták, piték, sós és édes desszertek egyaránt.

– Milyen új dalok várják, hogy a közönség előtt debütálhassanak?
– Jelenleg két magyar nyelvű, a 60-as éveket idéző dal előkészületein dolgozunk. Reményeim szerint hamarosan már célegyenesben leszünk és megmutathatjuk a hallgatóságnak is, hogy mit alkottunk.

– A dalszövegek írásában is részt szoktál venni?
– Régebben próbálkoztam vele, de nem éreztem átütő erejűnek azt, amit írtam, ezért ezt inkább nálam profibb szakemberekre bízom. A szövegírás külön tudomány, teljesen más tehetséget igényel. Ellenben könnyen cenzúrázom a szöveget, ha úgy érzem, hogy egy szó, egy mondat nem hangzik hitelesen a számból, nem érzem a sajátomnak. Ekkor nincs más választás, átírjuk a szöveget. Közös alkotói munka ez az előadó és szövegíró között. Csiszolgatjuk, ízlelgetjük, formáljuk. A legtöbb dal esetében ugyan van egy „sosincs kész-érzés” – mert egy hét, vagy egy év múlva talán jönnek gondolatok, érzetek, amelyek jobban ki tudnák fejezni a mondanivalót – de ha elérkezik a pillanat és a dal megszületett, akkor el kell engedni, hogy járhassa a maga útját. 

– Zala Krisztina –
Fotó: Eva Papp and Zoltan Schneider Photographers

[2016.10.06.]