Natalie Imbruglia dob nélkül varázsolt az Akváriumban
Annyira puritán látványvilág fogadott minket, ami már szinte zavarba ejtőnek tűnhet. Mindössze néhány régi, ernyős állólámpa volt a díszlet a színpadon, ahol nem sokkal kilenc után egyszerűen besétált Natalie, három zenész kíséretében.
A művésznő egy egyszerű, de stílusos ruhában lépett színpadra, az egész milliő olyan volt, mintha a saját szobájába invitálna. Egy billentyűs, egy akusztikus gitáros és egy akusztikus basszusgitáros kísérte a művésznőt, mérhetetlen alázattal. Ráadásul mindhárman vokáloztak is, így nagyon szép hangkép alakult ki.
Volt egy kis Margaret Island feelingje a koncertnek, igazi nyugis-békés hangulat volt.
Megpróbáltam elfogadni, hogy nincs dob. Esküszöm, hogy megpróbáltam beletörődni, hogy ez a koncepció jó. De nem ment! Egy sor jel mutatott arra, hogy nagyon kellene az előadásban egy dob! Amikor a billentyűs átült a cajonhoz, és elkezdte ütni, megjött az a ritmusos mélység, amire a közönség ösztönösen rogyasztani kezdte a térdét. Natalie is az indokoltnál egyel jobban ugrált a színpadon, hangulatba hergelve a publikumot. Igazam is van, és nem is: a hangulat kifejezetten bulis volt így is. Na de így színházterembe való lett volna szerintem, egy dobbal pedig... jó-jó, elengedem...
A közönség az Akváriumban persze állt, kivéve egy lányt, aki olyan elegánsan tette keresztbe a lábát egy szemetes tetejére ülve, mintha bárszék lenne.
Természetesen a Wrong Impression és a Torn kapta a legnagyobb tapsot
A koncert végeztével azon gondolkoztam, hogy Natalie ritka profi énekesnő, szó szerint hibátlanul énekelt, mintha stúdió felvételt hallottunk volna.