A szív forradalmát ünnepelték a Barba Negra Trackben - Kowalsky meg a Vega koncert képekben

Kowalsky meg a Vega daloktól vízhangzott a Duna-part szombat este a Lágymányosi hídnál. Grandiózus tűzijáték, fergeteges hangulat, rengeteg sláger és sok régi kedvenc is felcsendült a Kowalsky meg a Vega idei egyetlen, nyári, budapesti koncertjén a Barba Negra Trackben. Az együttes dedikálást is hirdetett a rajongók számára.

Kezdetek

A Kowalsky meg a Vega első koncertjeinek emléke, kamaszkorom legszebb időszakát idézik fel. Pesti gimnazista lányként, aki diákmunkából finanszírozta a szórakozásait, rendszeres látogatója lettem a "Zépének".  Az akkor még ingyenes, majd később is csak fillérekbe kerülő Zöld Pardonban hallottam először Kowa akkor még új zenekarát, még 2003-ban, vagy 2004-ben. Az emberek lézengtek, kicsit esőre is állt az idő. Mi meg csak ücsörögtünk, iszogattunk és hallgattuk a zenét. Nem nagyon álltunk fel, mert így is nagyon jól láttuk a színpadot, és hát aznap már a lelkünket is kidolgoztuk, így jól is esett ücsörögni. Nem vártam túl sokat a koncerttől, mivel személyiségemből fakadóan nehezen nyitok az új dolgokra. Ez a zene mégis, már első hallásra nagyon megfogott. Elsősorban a dalszöveg tetszett....

"Elötted a végtelen a hátad mögött mégsem
Szűnik meg a város, tied a fénye.
Itt minden átkarol, szeretet, béke,
Amit sokan írtak, kértek itt van a Tied végre.."

A "Szabad rég" című szám volt. Úgy éreztem, hogy igen, ez tényleg rólam szól. Az érzéseimről, a harcaimról, az örömömről, a fájdalmamról, az elmélkedéseimről, a hétköznapjaimról. A többi számnál már a színpad előtt hallgattam a dalokat, néztem a koncertet, táncoltam a zenére, és minden egyes szám alatt ugyanazt a pozitív energiát éreztem.  Utána meg is vettem az albumot, és rongyosra hallgattam, a már akkor sem túl modern discmanemen.

Azóta eltelt tizennégy év, és még mindig úgy érzem, hogy ezek a dalok a lelkembe hatolnak. A dallamvilág, a zenék tempója, és a dalszöveg harmóniája egyszerre képesek arra, hogy ellazítsanak, felpörgessenek, elgondolkodtassanak és felvidítsanak. A szombati, teltházas koncertjük a budapesti Barba Negra Track-ben pedig egyértelműen bebizonyította, hogy ezt nem csak én érzem így, hanem rajtam kívül még emberek tízezrei.

 A sikerhez vezető út

A banda életútja nem volt teljesen zökkenőmentes. Kowalsky új bandáját, az akkor még kimondottan sikeres Black-Out mellett alapította meg 1999-ben, de az első lemez a Pimasz Grimasz, csak négy évvel később: 2003-ban jelent meg. Külső szemmel a kezdeti időszakban még nehéz volt eldönteni, hogy melyik lesz végül a stabil pont. Én személy szerint nagyon szerettem a Black-Outot is. Sok szép élményem kötődik hozzájuk. (Például felejthetetlen emlék marad,mikor pár barátommal a Rocktogonban Black-Out koncerttel köszöntöttük az új esztendőt.) Kowalsky végül kivált az akkor már komoly múlttal rendelkező, de kissé megfáradt zenekarból és a Kowalsky meg a Vegára koncentrált. Az idő bebizonyította, hogy nagyon jó döntést hozott.

A Black-Out komor hangulatú dalai inkább csak a rockerek körében voltak népszerűek, míg a Kowalsky meg a Vega pozitív, életigenlő üzeneteit gyakorlatilag mindenki magáénak érezhette, és ez meglátszott azon is, ahogy a banda koncertjein évről évre egyre nagyobb tömeg gyűlt össze a színpad előtt, hogy élőben is lássák és hallják a pozitív életszemlélet forradalmát megteremtő zenekart. Az együttes előadásmódja és Kowalsky dalszövegei olyan új színt és energiát vittek a rock zenei életbe, amire már nagyon régen szükség lett volna. A színpadi jelenlét és a lélekre ható, fontos mondanivalóval bíró szövegek, arról szóltak hogy értsük meg egymást, érezzük együtt jól magunkat, vegyük észre a dogok mélyében rejlő lényeget. Az öncélúság helyett, a közösségre, az üzenetek, filozófiai gondolatok közvetítésére került a hangsúly. Találjuk meg együtt az igazgyöngyöt a kemény páncél mögött. Ez akkoriban egy teljesen újfajta megközelítése volt a daloknak, amiből folyamatosan áradt a pozitív energia. A Kowalsky meg a Vega zeneileg is jóval populárisabb volt, ugyanis a hangszerelésben is sok stílus keveredett. Egy időben még nagyzenekaros formációval is próbálkoztak, de ez nem tudott igazán jól működni a színpadon. Legalábbis nekem nem tetszett annyira, mint a korábbi felállás.

A Kowalsky meg a Vega útközben többször is megújult, a tagok is cserélődtek. Az eredeti felállásban Jávorszky Béla, Juhász Róbert, Újvári Péter és Temesi Berci alkotta a zenekart. 2005-ben már Cha-cha és Jimmy játszott a bandában, nem sokkal később pedig a Fejes Tomi korábbi roadja: Sóder ülhetett a dobok mögé.
2011-ben mindenki meglepetésére kibővült a zenekar. Új tagok érkeztek, a régiek viszont kiváltak és saját zenekart alapítottak. Mindez körülbelül másfél évig ment csak így, mert (szerencsére) 2012 őszén Jimmy és Sóder is visszatért az zenekarhoz. A nagyzenekarból Vidák Robi gitáros maradt meg. 2016-ban pedig akusztikus gitárosként csatlakozott a zenekari korábbi technikusa; Tobak Dani is. Így alakult ki a végleges formáció, melyért ma már óriási tömegek rajonganak.

A banda népszerűsége folyamatosan növekedett, de az átütő sikert végül a 2014-ben megjelent Még nem éden című albumukról jól ismert "Amilyen hülye vagy" című daluk és  FankaDelivel együtt készített "Bölcsődtől a sírodig" című szerzemények hozták meg nekik. Az album pillanatok alatt aranylemez lett. Pár hét sem kellett, hogy a platina is megérjen. Sikerük azóta is töretlen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tavalyi négyszeres platinalemezük: a Varázsszavak, vagy akár a szombati koncert show, ahol már egy gombostűt sem lehetett leejteni olyan sokan voltak kíváncsiak a Kowalksy meg a Vegára.
 

Forradalmi volt a hangulat

Már napokkal a buli előtt elfogytak a jegyek. Nem is csoda, hiszen a koncert előtt dedikáltak is a srácok. Hosszú sorokban kígyóztak az emberek, és bár jómagam csak messzebbről figyeltem az eseményt (nem vagyok jó az ilyesmiben, mindig zavarban érzem magam), úgy láttam, hogy a zenészek mindenkivel nagyok kedvesek és közvetlenek voltak, ami az én szememben mindig plusz pont. Rengetegen érkeztek gyerekekkel, a közönség nagyon vegyes volt. Voltak rockerek, családanyák, apukák gyerekekkel, diákok, üzletemberek és az idősebb korosztályból is sokan képviseltették magukat. Jó volt nézni az embereknek ezt a színes, különböző egyéniségekkel, személyiségekkel teli forgatagát. Egy darabig. Aztán ahogy közeledett a koncert és sűrűsödött a tömeg, kicsit már nyomasztóvá vált. Mivel nem most jártam először koncerten, és tudtam, hogy teltház lesz, első dolgom volt keresni egy olyan lépcsőt, emelkedőt, vagy bármit, ahonnan nem túl magas termetemmel is végig tudom követni a koncert menetét. El is kezdődött időben. Nagyon szuper show-t csináltak. A legnépszerűbb számok mellett, újra hallhattam a "Szabad rég" című dalt is, több régi és új kedvencemmel együtt. A tűzijáték, a fények és a zenekar szeretete és igyekezete is nagyon sokat dobott koncert hangulatán. Még FankaDeli is megjelent a színpadon egy szám erejéig. Az egész koncert lendülete sodró volt, de sajnos nagyon rányomta a bélyegét a hangulatra, hogy az emberek túlságosan összetömörültek.

Hiányoztak a kivetítők, amik a hátsó részben bulizók koncert élményét jobbá, élvezhetőbbé tették volna. Én magam is hátra mentem a vége felé, mert egyszerűen nem tudtam arra figyelni amiért mentem. Hátul hallottam a kedvenc számomat is, és abban a pillanatban elengedtem pillanatnyi csalódottságomat, és csak élveztem a zenét. Bár hátul már nem lehetett olyan jól hallani a számokat.

Ezt a problémát leszámítva, amit azért jó lenne ha orvosolnának a szervezők (de szerintem ezt ők maguk is tudják), a Barba Negra Track kimondottan sokat fejlődött az előző évekhez képest. Sokkal több a program, érdekes koncerteket szerveznek, és gyorsabb a kommunikáció is. Az átépítések, bővítések is elég jól sikerültek, ha még a kivetítők bekerülnek, és a hátsó rész hangosítását is megoldják, szinte tökéletes nyári koncerthelyszín lesz.

Miután mindezt megállapítottam, úgy döntöttem, hogy az utolsó három számot már a hídról nézem, de inkább csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy onnan milyen a buli. Forradalmi, kicsit ijesztő, mégis szívet melengető volt a látvány, ahogy sok száz ember keze egyszerre lendült a magasba a buli végén. A Kowalsky meg a Vega koncertek közül, amiken megfordultam talán éppen ez volt a legizgalmasabb és leglátványosabb is egyben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy jövő február 17-én mivel rukkolnak majd elő az Arénában, a 15 éves jubileumi koncertjükön. Abban már egészen biztos vagyok, hogy különleges élmény lesz.

Suri Andi 

Klikk a következő oldalra a koncerten készült képeinkért

[2017.06.28.]