2024. december 22. | vasárnap | Zéno nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
 
Kapcsolatok
Depeche Mode

Megnéztük a Depeche Mode koncertet a Volt fesztiválon

Kedden este a Volt fesztivál első napján adta első (!) magyarországi fesztiválos koncertjét a Depeche Mode.

Ez a tény – mármint, az hogy ez az első fesztiválos koncertjük itthon – elég furcsa, főleg annak a fényében, hogy a hazai rajongók nagyon el vannak kényeztetve Depeche ügyileg, hiszen bő egy éven belül ez volt a zenekar harmadik magyar koncertje, és előtte is két-három évente jöttek hozzánk. Az időjárás nem volt túl kegyes a látogatókhoz, délután öt óra felé leszakadt az ég, ami az amúgy sem egyszerű belépést tette még kényelmetlenebbé. Utána viszont a koncertre csak a hűvöskés idő maradt, szerencsére az eső nem.

Nem túl egyszerű bejutás

Lassan hozzá kell szoknunk, hogy az előre megvett, kinyomtatott vagy mobilon bemutatott jegy nem igazán jelent semmilyen előnyt: a helyszínen végig kell állni a brutál sort, hogy karszalgra cseréljük a jegyet, amihez elvileg még egy fényképes igazolványt is be kell mutatni, hogy ezt beszkenneljék, és hozzákössék az adott névhez, képhez. A beléptetés megszigorítása, ellenőrzése jogos is lehetne, csak sajnos ahogy ez most történik nem sok értelme van, legalábbis véleményem szerint. Mégpedig azért nem, mert vagy kérjék el mindenkitől az igazolványt és legyen mindenki beregisztrálva névvel és képpel vagy senki sem. Ugyanis például nálam elkérték az igazolványom, és regisztrálva lettem, de a mellettem érkezőkét nem regisztrálták, csak bemutatták a személyit és el sem vették tőlük. Mindezt úgy, hogy közben szakadt az eső, és így kellett nem keveset sorban állnia mindenkinek. Tudom és értem, hogy az első napon extra terhelést kell kibírnia a rendszernek is és a dolgozóknak is – akik előtt le a kalappal, végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak – de nem igazán látom így értelmét a dolognak – erre majd lehet, hogy személysen is rákérdezünk a szervezőknél – stay tuned ! (Ez a lépés a tömegrendezvényekre vonatkozó nagyobb terror-kockázat miatt lett bevezetve.) Kértek mindenkit, hogy érkezzen időben, de a délután 4-5 órától este 8-ig tartó időszak így is elég zsúfolt lett, nyilván nem tud mindeki kiérni 4 előtt.

„Előzenekar”: Bëlga

Kicsit késve érkeztünk a  Bëlga koncertjére, akik láthatóan jól elszórakoztak a színpadon. Nem igazán értették, hogy hogyan kerültek a Depeche elé, elmondták sokszor, hogy mekkora megtiszteltetés előttük játszani... Egy viccnek jó volt, mondjuk a vége elég durvára sikerült. Kiváncsi vagyok, hogy az utolsó számot hogyan magyarázták meg a családosan kilátogatók a kisebb gyerekeiknek (az Egy-Két-Há majdnem teljesen cenzúrázatlan változatával búcsúztak).

Depeche Mode 3.0

Mivel ezzel a turnéval már jártak itt kétszer, sok újdonságot nem tartogatott a koncert. A hangosítás az elején (ismét) nem igazán állt össze, elég halkan és furcsán dinamikátlanul, erőtlenül szólt. Ezt sikerült orvosolni a harmadik, negyedik számra. A setlist körülbelül ugyanaz volt, mint februárban, minimális változtatásokkal. Kikerült pár szám, amit februárban játszottak, és bekerült pár „új” is. Kikerült a Barrel of a Gun, az Insight, a Home, a Where’s the revolution és az A Question of Time, bekerült a Policy of Truth, a The Tings You Said és a legvégén a Just Can’t Get Enough. A hangulatra nem lehetett panasz, a zenekar is olyan energiával nyomta végig a koncertet, mintha ez lett volna az első magyar fellépésük. Dave táncolt, közönséget énekeltetett, mikrofont „hágott”, polót lőtt a tömegbe, szóval ismét megmutatta, hogy mitől is ő az egyik legjobb fromtember még mindig. Martin Gore énekelgetései nekem soha nem jöttek túlzottan be, viszont most pontosabban énekelt, mint Dave (a Something-ot énekelte a ráadás első számaként). De mindegy is, egy ideje már a Depeche-re is a buli miatt megyünk, nem énekórát hallgatni. Nem bántó(an), de nyilván nem tudja már kiénekelni azokat a hangokat, amik régen kijöttek neki. Majd harminc x év nem múlik el nyomtalanul az ember életéből, nyilván nekik sem.

Katarzis a végén: Just Can’t Get Enough

A Somebody, Walking in My Shoes és az Enjoy the Silence voltak a ráadások, amik nyilván csak fokozták az amúgy is tökéletes hangulatot, de a slusszpoén (számomra) a végére maradt. Az Voltos koncertjük előtt az Isle of Wight-on debütált – elég későn – ezen a turnén a Just Can’t Get Enough, csak akkor az utolsó előtti szám volt. Az Enjoy the Silence után azt hittem, hogy vége, kihagyták ezen a koncerten, aztán meglepetésemre maradtak a színpadon és egy rövid felkonf után mégis eljátszották ezt a számot, ami nekem azért nagy szó, mert még nem hallottam élőben, hiába voltam már elég sok Depeche koncerten. Zseniális záróakkordja volt ez a koncertnek, meg is lettünk énekeltetve rendesen.

Egy Depeche koncert mindig jó!

Eddig is ez volt a mottóm, amikor Depeche koncertre készültem, ez most sem változott. A hangulatot nagyon jól meg tudják csinálni, a számaikat ismerjük, együtt énekeljük velük, mi kell még?

Köszönjük Volt! Számomra folytatás a Maiden-en csütörtökön.

-Aretuska-

[2018.06.30.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
AZONNALI PRIVÁT ONLINE HITELEK szolgáltatás [2024.12.18.]
EXPRESS HITELEK 30 PERCEN BELÜL szolgáltatás [2024.12.16.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Happy metal party az Analog music hallban
Happy Heavy Metal, azaz Freedom Call klub koncert az...

A cselló metal királyai újra elvarázsolták Budapestet - Apocalyptica koncert a Barba Negraban
A...

Phoebe és Jason: Egy elfojtott szerelem története 
Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann David Mamet drámájában a Centrálban - képekkel
Melodikus death metal szeánsz a Barba Negraban
Elbúcsúztunk a Sepulturatól  
Az olasz életérzést Budapesten is megmutatta az Il Volo
beszámolók még