A művészet ünnepe - képekben a Budavári Palotakoncert 2018

Immár hatodik alkalommal rendezték meg a Budavári Palotakoncertet, Budapest egyik leggyönyörűbb szabadtéri helyszínén; a Budai Vár Oroszlános udvarában. A gálaműsorban az Operettszínház legtehetségesebb művészeinek előadásai mellett, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncszínházi előadását is láthatta a közönség. Sokan kizárólag a koncert miatt utaztak a fővárosba.

A Budai Vár, minden budapesti ember számára felejthetetlen emlékek színhelye, hiszen az egyik legszebb, legimpozánsabb budapesti látványosság tele izgalmas, rejtett kincsekkel. Kisiskolás koromban nagymamám vitt mindig a Mátyás templomba, majd a Halászbástyára gyönyörködni a kilátásban. Utána mindig a Halászbástya alatti, eldugott kis játszótéren hintáztam, amíg ő mesélt nekem, hogy milyen volt régen Budapest. Megmutatta mi hol van, madártávlatból, majd hazafelé fagyiztunk egy jót. Később, amikor már kamasz voltam, felfedeztem a Budavári Labirintust, a szakdolgozatomat pedig már az Országos Széchenyi Könyvtárban írtam, a levéltári kutatásaim miatt. Számtalan randevú, és önfeledt pillanat díszlete volt a Budai Vár, és biztos vagyok benne, hogy legalább egy hasonló fejezet mindenki életében volt már.

Most egy újabb felejthetetlen, csodálatos élményt élhettem át Fadrusz János kőoroszlánjainak árnyékában. Nézőként végre én is részese lehettem a Budavári Palotakoncertek csodájának. Nagy vágyam volt ez, hiszen igaz, hogy idén már hatodik alkalommal rendezték meg ezt a különleges gálát, de én sajnos egyszer sem jutottam el rá, egészen mostanáig. Nemcsak én voltam így ezzel, rengeteg hölggyel és úrral elegyedtem szóba az előadás előtt és a szünetben is. Többen is azt mesélték, hogy már évek óta szerettek volna eljutni a Budavári Palotakoncertekre, ami egy estés rendezvényből, mára többnapos rendezvénysorozattá nőtte ki magát. Én nagyon boldog vagyok, hogy végül sikerült megnéznem ezt a különleges előadást, mert ez az este sokkal több, mint egy elegáns operett gála. Belépni a Budai Vár Oroszlános Udvarába a Vörös szőnyegen, és a legnagyobb írók és költők műveinek temploma előtt, olyan zseniális művészeket hallgatni nagyzenekari kísérettel, mint Bordás Barbara, Boncsér Gergely, Cseh Antal, Csuha Lajos, Dancs Annamari, Frankó Tünde, Dolhai Attila, Oszvald Marika, Fischl Mónika, Kardffy Aisha, Kalocsai Zsuzsa,  Kocsis Dénes, Kerényi Miklós Máté, Lukács Anita, Lévai Enikő, Laki Péter, Szendy Szilvi, Vadász Zsolt, Rab Gyula és Peller Károly, már önmagában a művészet ünnepét jelentette számomra. Csodálatos, lélekemelő élmény volt, amit Lénárt Gábor dalokhoz megálmodott koreográfiái még felejthetetlenebbé tettek számomra.

A Budapesti Operettszínház láthatóan sok erősfeszítést tesz azért, hogy megismertesse és megszerettesse az operett műfaját, és a nagy klasszikusok műveit a fiatalabb korosztállyal is.  Ezt páratlanul jól, nagyon változatos eszközökkel valósítják meg mind a díszlet, mind a koreográfiák, mind a jelmezek tekintetében. Így a klasszikus dalokhoz egészen egyedülálló, mulattató koreográfiák és jelmezek párosulnak, melyek sokkal inkább emlékeztetnek a mai fiatalok hétköznapjaira. Kiváló példa erre Kálmán Imre talán legnépszerűbb operettjének, a Marica grófnő című darabnak a megidézése a gálaműsorban. A darab egyik legszebb dala ( "Vedd fel a szép ruhád") Lévai Enikő és Dolhai Attila előadásában kelt életre, miközben azt láthattuk a színpadon, ahogy két szerelmes telefonon, hogyan évődik egymással, és vágyakozik egymás után, messengeren miközben szerelmük még beteljesületlen marad. Ezzel sikerült megeleveníteni a mai kor egyik legjellemzőbb, és legfrissebb küzdelmét, a szerelmi kapcsolatokban, miközben maga a szerelem, és a másik utáni vágyakozás nem új keletű, mégis örökérvényű érzés, akárcsak maga a dal, amit előadtak. Így kerül harmóniába a régi az újjal, a modern a klasszikussal. Éppen ezért nem is éreztem soha porosnak, vagy réginek egyetlen egy dalt sem, annak ellenére, hogy a művek nagy része a 19. században született.

A gálaest alatt végig kiemelkedő volt Oszvald Marika jelenléte a színpadon. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő még mindig fenomenális a színpadon. Tele van élettel, és energiával, és úgy sziporkázik a színpadon, mint senki más. A játéka szenvedélyes, sziporkázó és páratlanul szórakoztató. Különösen nagy élmény volt a Csókos asszony, Gyere, te nímand című dalában látni, amiben amellett, hogy fenomenálisan énekelt és táncolt, olyan könnyed humorral idézte meg Madonna extravagáns karakterét, ami egészen egyszerűen utánozhatatlan. Ebben persze sokat segített a különleges kosztüm is, mely Madonna felejthetetlen, csúcsos mellrésszel készített fellépő ruhájára emlékeztetett. Természetesen jóval visszafogottabb, elegáns verzióban. A legendás színésznő egész este jelen volt, és akármikor a színpadra lépett, a közönség meghatódva és boldogan tapsolt. Nevettette a közönséget a "A szerelem az körülbelül olyan, mint a koszt" című dalban, csodálatos párja volt Csuha Lajosnak a Luxemburg grófja legismertebb, "Gyerünk tubicám" című dalában, de meg is siratott egy picit minket, mindjárt a műsor elején, amikor a "Nekem élet a színház" című dalban Szendy Szilvi, Kalocsai Zsusza, Csuha Lajos és Peller Károly társaságában megemlékeztek az Operettszínház legnagyobb művészeiről, és megmutatták, hogy micsoda elhivatottság és szerelem valójában a színészmesterség.

Az utánozhatatlan színészi alakítások mellett érdemes kiemelni a rendező munkáját is, hiszen az est rendezője a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művész és a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja, Lőcsei Jenő keze nyomát viseli. Az ő ötlete volt, hogy a különböző Operettekből kiemelt dalokat dialógusokkal kössék össze, melynek az est mottója adta az alapját. A választott téma Luther Márton egyik ismert mondásának tulajdonítható, miszerint "Aki nem szereti a bort, az asszonyt és a dalt, bolond marad egész életében." Mindez a legnagyobb feladatot az estet konferáló Laki Péter és Kerényi Miklós Máté számára jelentette, hiszen meg kellett találniuk az egyensúlyt a műsorvezetői és a színészi feladatok között úgy, hogy mindkettő egyértelmű legyen a publikum számára. Ez maradéktalanul sikerült is nekik, miközben csodálatosan énekeltek és táncoltak a műsorban is.

A különleges dramaturgiának köszönhetően a dalokat is teljesen új köntösben, új jelmezekkel és koreográfiákkal láthatták a különleges gálaműsor résztvevői. Meg kell hagyni, hogy Lőcsei Jenő ötlete valóban zseniális volt, és nagyon jól is működött, hiszen maximálisan sikerült feleleveníteni a színházat. Sokkal inkább éreztem minden ízében színházi előadásnak a műsort, mint egy egyszerű gálaestnek. Csodálatos, életre szóló élmény volt.

Aki lemaradt erről a fantasztikus előadásról, megnézheti augusztus 20-án a tűzijáték után a Duna TV csatornán.

Suri Andi

[2018.08.20.]