Meghallgattuk Dolhai Attila, Mi muzsikus lelkek című operett lemezét

A Budapesti Operettszínház művésze 2019. december 14-én új kiadvánnyal jelentkezett. Az operett válogatás kilenc tenor áriát és egy duettet tartalmaz. A művész partnere Fischl Mónika, az Operettszínház primadonnája. Közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel Makláry László és Pfeiffer Gyula.

Mi muzsikus lelkek

Ha csak a közreműködők sorát nézzük meg a lemezborítón, máris tudjuk, hogy egy igényes kiadvánnyal lehet dolgunk. A lemez anyagát a Budapesti Operettszínház Csillártermében vették fel. Professzionális zenei és hangtechnika körülmények között. Azon a helyen és azokkal az alkotókkal, akiknél többet senki sem tud az operett műfajról, és annak hiteles tolmácsolásáról.

Még mindig csak a borítót vizsgálva láthatjuk, hogy minden dal, amely felkerült a lemezre, az operettirodalom egy-egy gyöngyszeme. A lemezborítón egy közeli képről a megnyerő, tiszta tekintetű bonviván, Dolhai Attila ígér romantikus perceket a hallgatóknak.

A lemez csodálatos hangzással szólal meg.  A klasszikus hangszerelés minden szólama érvényesül a mai modern technikának köszönhetően. Dolhai Attila hangképzésében hű a műfajhoz, hű a zenei örökséghez, a dalok értelmezésében, tolmácsolásában azonban, találhatunk valami frisset, a mai korban is érvényes kifinomult férfiasságot.

A címadó dalban Dorozsmay Pista (Csókos asszony 1926) éleszti fel bennünk a korai 1900-as évek hangulatát, a korabeli Budapestet. Nincs kétségünk, közel 40 perc nagybetűs muzsika fog következni, ami időutazásra hív bennünket. Visszarepít a századforduló utáni évtizedekbe. A szöveg, a dallam, a hangulat mind valami fájdalmasan szép nosztalgia útra hív a „szép volt, igaz sem volt” világába, amiről mégis olyan jó álmodozni.

Endrődy-Vittenburg Tasziló gróf (Marica grófnő 1926) áriáját talán minden negyven feletti ember tudja énekelni. „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket…” Nekem a dal hallatán felidéződtek régi ünnepek, karácsonyok, szilveszterek, mikor a nagycsalád együtt nézte a televízióban az operett gálákat. Talán apám, nagyapám hangját is hallom a fülemben egy pillanatra, de leginkább látom magam előtt Török Béla és Marica grófnő szerelmes évődését az Operettszínház nagyszínpadán. Ez a keringő olyan fájdalmasan ismerteti fel az emberrel, hogy a lovagiasság, az operett romantikája mára teljesen elveszett a párkapcsolatokból, a világunkból.

Szintén a Marica grófnőből csendül fel a Hej, cigány. Az első sor azonnal szíven találja az embereket, ettől olyan könnyű azonosulni a dallal „Mit tudjátok ti benn, hogy idekint, mi fáj”. Ennek a sornak az igazságát talán mindannyian átéltük már. Aki hallotta már koncerteken a művész úrtól ezt a dalt, tudja, hogy az un. „magyar virtus”, a sírva vígadás csodaszép példáját kapja a dal által.

Dolhai Attila a „magyar rubato” nagy mestere. A nótaéneklés túlfűtött érzelmi szabadságát nagyszerűen tudja megmutatni szerepeiben. A lemezen több példát is kapunk erre, Csak egy kislány (Viktória 1930), Szebb volt itt régen (A chicagói hercegnő 1928), Jancsi belépője (János vitéz 1904). A népiesség egyik kedvenc stílusa a magyar operetteknek, Ábrahám Pál, Kálmán Imre, Kacsóh Pongrác szép példáit mutatják ennek.

Anyagunk a következő oldalon folytatódik, klikk. 

[2020.01.13.]