Az alkotás öröme - Beszélgetés Dolhai Attilával

A zene iránti érdeklődése már gyermekkorában feltűnő volt. A musicaljátszás kapuját a Miskolci Nemzeti Színház nyitotta meg számára. A Színház és Filmművészeti Egyetemen folytatott tanulmányai mellett, már kitörölhetetlen nyomokat hagyott Mozart és Rómeó alakításával az Operettszínházban.  2006-tól megjelenő önálló albumaival, mint az Ébredjen a nap, vagy a Ragyogás, a könnyűzenei palettán hagyott nyomokat. 2014-ben a klasszikus éneklés felé fordult, egyéniségével új színt vitt a magyarországi operettjátszásba. Munkáját az Évad Musicalszínésze- Operettszínésze- és Jászai Mari- díjjal jutalmazták.

Attila, azt mondanám itt a varázspálca, most eldöntheted, hogy világsztár rock zenész vagy remekműveket alkotó szerző vagy világklasszis operaénekes lehetsz. Jól gondold meg, csak egyet lehet választani!

Biztosan nem élnék a lehetőséggel.

Nem választanék, de tudom miért hoztad szóba. Valóban úgy vetettem bele magam mindig egy új műfaj munkáiba, hogy most már az, és csak az létezik számomra. Hatalmas lendülettel és hittel álltam neki. Erre valószínűleg szükségem is volt, hogy működjek az új területen, de ezt a műfaji sokszínűséget nem adnám semmiért. Ez gyönyörködtet, így vagyok boldog.

Musicalszínészként, operettszínészként, dalszerzőként és remélem darabszerzőként is megmutathatom magam.

Így a negyedik X után kezdenek rendeződni a fejemben a dolgok, új értelmet nyernek, inkább úgy fogalmazok, új jelentőséget kapnak a kedvenceim, példaképeim, mestereim tettei, gondolatai.

Az alkotási vágy mindig ott volt bennem, most egy picit több időm is szabadult fel rá. Van még bennem abból a kapkodó, csapongó, „ide nekem az oroszlánt is” energiából, de tervezem, hogy talán másfél-két év alatt kialakíthatom magam körül azt a rendszert, ami lenyugtat egy kicsit. Befejezhetem, lekerekíthetem a dolgaim. Ezt ígértem magamnak és a családomnak is.

Állj, állj! Ebben a válaszban rengeteg olyan dolgot mondtál, amire egyesével rá kell kérdeznem, pedig látom, hogy szárnyalnak a gondolataid. Csak ki ne hagyjak valamit!

Dalszerző, darabszerző, kedvencek, mesterek, alkotás, színészet. Legyen ez a mi rendszerünk!

Kezdjük a dalokkal, dalszerzéssel. Az önálló lemezek után 2018-ban kapott tőled a közönség egy dupla CD-t musical dalokkal Visszatérés címmel, idén operett válogatás jelenik meg tőled.

Régi adóságom volt ez a két lemez azoknak, akik követnek engem. Mindig halogattam, de ott voltam a Charlie 70! Születésnapi Nagykoncerten, és valami hihetetlen élményt és inspirációt kaptam. A koncert egy pontján elhangzott, hogy hány lemez jelent meg az évek alatt. Akkor tudatosult bennem, hogy fontos a folyamatos megjelenés, fontos adni azoknak, akik szeretnek, követnek engem. Én pedig a saját munkámból tudok adni.

Mozart és Rómeó idején hatalmas érdeklődés, figyelem és szeretet hullott rám. Most visszagondolva, már máshogyan értékelném mindezt.  Nem is nagyon mertem elhinni akkor, ami történt velem, a „nehogy elszálljak magamtól” gondolat miatt.

Mostanában máshogyan gondolok erre. Megtiszteltetés, ha örömet okoz a munkám. Vágyom a közönség szeretetére.

Ezért készült az operett lemez is, újra adni valamit a nézőknek?

Igen. Több mint tíz éve játszom operettet. Megismertem az operettirodalmat, és nagyon megszerettem, szakmailag szemlélem, látom a zenei értékét. Tudom, hogy a nézők között is sokan voltak, akik velem együtt nyitottak a műfaj felé.

Egy tizenhat dalból álló válogatást csináltam, de az idő és a lemezfelvétel körülményei úgy adták, hogy tíz dal kerül fel a lemezre. Egy duett felvétel van közte, Fischl Mónika a partnerem, a Csárdáskirálynő című operettből az Emlékszel még című dalt énekeltük fel.

A lemez címadó dala a Mi muzsikus lelkek, Zerkovitz Béla Csókos asszony operettjéből.

Tizenöt operett szerepből tíz dal?  Csókos asszony, Csárdáskirálynő, Viktória, Lili bárónő, Marica grófnő, Bajadér…Nem lesz ez kevés a rajongóidnak?

Így legalább lesz okom egy következő operett lemezre is.

Tervezem, hogy legyen országos lemezbemutató koncert turné. A Visszatérés lemez után elmaradt. Remélem, hogy legalább a két lemez anyagából sikerül egy közös koncertsorozatot szervezni. Tervezés alatt vannak a történetek. Sturcz Andrisékkal (Sturcz Szmollbend) nagyon jó a közös munka, a musical és az operett műfajban remekül tudunk együtt dolgozni, sőt, néhány rockosabb nótában is nagyszerű partnerek, Andris viszi a zenei részét a koncerteknek, de nem sajátíthatom ki őket, természetesen máshol is muzsikálnak, ha hívják őket.

Szerzői lemez is lesz?

Lesz.

Erről mesélj! Írod a dalokat, vagy már készen is vannak? Ez is a Charlie koncert inspirációjából fakad? Ő az egyik kedvenced?

Charlie, Hobo, Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor a nagy kedvenceim, én értük rajongok a magam módján. Persze olyan sok nevet tudnék még mondani.

A dalok készülnek, talán kétlemeznyi anyag van már a számítógép könyvtárában. Nagyon különböző módokon születnek. Van, amikor kész dalként, a szöveg a dallamon érkezik meg. Van, hogy csak rímeket találok, szójátékokat, vagy sorok törnek fel belőlem vezetés közben, ezeket diktafonnal felveszem, és otthon nyugalomban próbálok foglalkozni a szövegtengerrel.

Vívódó alkat vagyok, így volt ez a korábbi lemezeimnél is. Gyötrődtem, ha a dalok nem hozták meg az általam várt hatást.

Ezekből a dolgokból igyekeztem tanulni. Van egy szerzőtársam –remélem, ő is így gondol rám–átküldött egy dallamot este, reggelre készen voltam a szöveggel. Izgalommal tölt el a munka. Leírom a gondolataimat, lehet, hogy ezek a dalok csak rólam szólnak, az is lehet, hogy más is magára ismer belőlük, lehet, hogy valaki talál bennük önmagára nézve valami mondanivalót.

Tudod, a dalszerzés is olyan, mint a színház, csapatjáték. Megírom a szöveget, de kellenek dallamok, jó zenék, és fontos a hangszerelés, a hangtechnika.

Kornis Mihály író tanított az egyetemen, két nagyon fontos gondolata volt felénk, amit ma komolyan veszek. Az egyik, hogy „Írjanak, dolgozzanak nagyon sokat, minden nap írni kell, hogy elő tudjon bújni az a két-három nagyon értékes gondolat.”, a másik pedig, hogy „Ne féljenek a színpadon, mert akkor a fene megette, ez egy játék.”. Ezeket nagyon megjegyeztem.

Kornis Mihályt akkor a mesterek közé sorolom. Talán az sem véletlen, hogy pont egy írót emlegettél. Egy korábbi rádió interjúban már megjegyezted, hogy darabot írsz vagy szeretnél írni. Minden akkori lelkesedésed ellenére, azért óvatosan nyilatkozol, talán készen is van már valami a könyvtárban?

Zenés darabokat írok.  Több témám van kidolgozva valamilyen szinten. Persze van, hogy az egyik feladat elsodor a másiktól, de ezek a darabok nagyon jól állnak. Két történelmi témakört dolgoztam fel, van készen kamara musical ötletem, és az operett műfajban is gondolkodtam. Lehet, hogy ezekből nem lesz semmi és csak az alkotás öröméért születtek, de vágyom rá, hogy szerzőként is legyen bemutatóm.

Attila, az Operettszínház színdarab író pályázatot hirdetett Trianon tárgykörben.

Pályáztál?

(Csend) Keresem a szavakat. Bizonytalan vagyok. Az ilyesmiről a győztesek szoktak nyilatkozni. (Nagy nevetés)

Szerintem nagyon tiszteletre méltó dolog indulni egy nyilvános pályázaton.

Pályáztunk, a darabunk le van adva. Alkotótársam Cári Tibor. Azt tudom, hogy tizenhét pályamunka érkezett, valamikor november közepén indul a második kör. Nem tudom, kik fogják zsűrizni.

Izgalmas volt a téma, és hatalmas kihívás. Rengeteg emóció kapcsolódik hozzá. Az első szó, ami az embernek beugrik az a veszteség, veszteség, veszteség, de hogyan lehet egy zenés darabban feldolgozni ezt. Nem akartam revansot követelni. El akartam kerülni, hogy csupán egy megemlékezés legyen a színpadon, de magának a történelmi eseménynek is meg kell jelennie a darabban. Szóval sok agyalni való volt a pályázat kapcsán. Kerestem a szereplőket, jellemeket, a cselekményt.

Végül egy családtörténetet dolgoztam fel, egy ismerős katonacsaládét. Voltak segítőtársaim a gondolkodásban.

Jó kezdeményezésnek tartom a pályázatot. Mint ahogyan nagyon szimpatikus volt annak idején a Madách Színház darabíró pályázata is. Ott tűnt fel Szente Vajk, Galambos Attila, Bolba Tamás Csoportterápiája. Fontos, hogy kortárs szerzők lehetőséget kapjanak. A „sok gondolat közül előbújjon az a pár értékes”, hogy visszacsatoljak Kornis Mihályhoz, de akár Szirtes Tamáshoz, aki mindig arra bíztatott bennünket, hogy „dolgozzanak nagyon sokat”.

Az úgynevezett „átkosban” nem volt törekvés, hogy sok új musical jöjjön létre. Amikor kinyíltak a határok, a színházak nagyon helyesen, vásárolni akartak a nyugati, amerikai remekművekből.

Tudod, az nem baj, ha én nem nyerek, akkor is azt gondolom, hogy ez egy korrekt, jó forma. Szerintem fontos lenne, hogy a magyar történelem eseményeit feldolgozzuk. Ezt nem lehet külföldről várni, ez a mi feladatunk. Milyen jó lenne, ha sok történelmi témájú mű nőne fel az István, a király, a Valahol Európában vagy a Lady Budapest nagyságához. Olyan jó látni, hogy van potenciál a mai palettán, mocorognak Kovács Adriánék, de vannak többen, nem mondok több nevet, ne bántsak meg senkit.

Ezt az oldalad eddig nem ismertem. Melyik „mester” ébresztette fel benned?

Volt egy rendhagyó, különleges osztálytalálkozónk, nem is régen. Kerényi Imrével akkor találkoztunk utoljára. Felnéztünk rá, a szavainak súlya volt. Mindig igazat mondott, úgy tudott kritikát mondani, hogy azzal inspirálta, építette az embert. Ezen a találkozón mindenkivel váltott néhány szót négyszemközt, valódi érdeklődés volt benne, volt néhány tanácsa, jó szava mindenkihez.

Amit általában mindannyiunknak tanácsolt, hogy dolgozzunk sokat, nézzük meg egymást színpadon, írjunk darabokat, írjunk kritikát, pályázzunk, legyen tág a látókörünk. A színház sokkal több annál, hogy eljátszik az ember egy szerepet a színpadon.

Mi azonban most beszéljünk erről.  Nagy sikerű bemutatód volt, a Madách Színházban a  Once című musicalben léptél színpadra. Otthonosan érzed már magad a Madáchban?

Otthon itt vagyok, az Operettszínházban, de nagyon jól érzem magam a Madáchban, azt érzem, hogy szeretnek. Friss, jó élmény.

Tetszik nekem a darab zenei világa. Az 5/4, 3/4-es váltásokat kellett gyakorolni. Magyarul a szöveg szembe megy a ritmikával, de sok gyakorlással megoldható. Nagyon jó érzés a gitárral játszani, segít feloldódni, kiteljesedni a darabban.

Három lépés táncom is van az előadásban, szerencsére csak három lépés.

Az Operettszínházban hamarosan János vitéz bemutatód lesz. Tavasszal jön Viktória.

Még bőven benne vagyunk a próbafolyamatban, rengeteg információt kaptunk Bozsik Yvette-től. Folyamatosan alakulnak a karakterek.

Csodálatos látványvilága lesz az előadásnak, gyönyörűek a jelmezek, amilyen egy tündérmeséhez illik. Szerencsére Yvette a nagy táncokat a táncosokra bízza, de azért a huszárokkal együtt lépünk.

A zenei világa gyönyörű, nem is kell mondanom. Nincs kétségem, hogy nagy élményt fog adni a nézőknek.

A tavaszi Viktória is nagy örömmel tölt el, alig várom, hogy énekeljem „Csak egy kislány van a világon…”

Kislány… Huh! Attila, én azt mondtam magamban, amikor a veled való beszélgetésre készültem, hogy minden bátorságomat összeszedve rá fogok kérdezni azokra a gyönyörű ölelésekre, amiket a színpadon látunk tőled.

(Hatalmas kacagás)  Na jó, de mi a kérdés?

Látod, hogy fülig vörösödtem, nincs kérdésem.

A színház az illúzió művészete. Annak is hitelesnek kell lennie, ha leköpnek valakit, ha megütnek, ha kigúnyolnak, ha odavágod a padot egy emberhez, ha harcosokat lelkesítesz, és akkor is, ha megölelsz valakit.

Meghatározó élményem volt, mikor az Operettszínház színpadán Vágó Zsuzsit láttam a színpadon, ahogyan Szilveszterrel megölelték egymást. Azt éreztem, az ölelésnek ilyennek kell lenni, nekem nézőként arra kell vágyakoznom, hogy pontosan így öleljenek meg, ahogyan Zsuzsi akkor.

Az operett különösen erről szól, hogy felébred egy szerelem, aztán dacoskodunk, epekedünk, tépelődünk, majd megtaláljuk egymást. Közben odabújunk, és ölelünk. Egy picit azért fellebbentem erről a fátylat, a színpadon nagyon meleg van, a kosztümök alatt legurulnak a vízcseppek, sok smink van rajtunk, de ez nem számít és a néző elől rejtve marad.

Az előadóművészettől az emberi érzések, köztük a szeretet, a szerelem illúzióját is várják a nézők.

Koncerteken is igyekszünk megteremteni a színházi hangulatot. Vannak dalok, melyekben bonyolult, összetett érzéseket kell életre kelteni.

Csodálatos partnernőim vannak mind az előadásokban, mind a koncerteken. Ha a takarásban hallom a dalaikat gyakran elérzékenyülök. Mikor Katától (Janza Kata) hallom a Papa című számot mélyen meghatódom. Tudod, mi lenne gyönyörű? Ha a lányom egyszer így énekelné el nekem ezt a dalt. Elolvadnék a boldogságtól.

Az interjút készítette Jagri Ágnes

A fotó forrása www.dolhaiattila.hu

[2020.01.03.]