“kicsi vagyok én
a káosz közepén
hol a lovagom
vajon hol henyél?
a szabad akarat a csapda,
a gúnyt sem érted,
értem én, a fény kihunyt”
kaparom a sort
picike a zaj
ez a matatás vihart nem kavar
ma a türelem, a csendhez csatolt,
a végtelenbe nem hatolt
az ingem kívül, benn a folt
ahogy a szavak gyűlnek,
fogy a szívem
pont úgy,
mint a Hold
ha meghalok,
a szívemből nem nőnek dalok
csak csendben elmegyek,
és pá, nem vagyok
ha meghalok,
a szívemből nem nőnek dalok
ebből tudhatod,
hogy már nem vagyok
nem a zsetonért
nem a sikerért
nem magamért
nem is másokért
ez a feladat, a karma, a pont
az i-n, a számba öntsetek betont
megy a cicaharc
fut a kisegér
puha cicamancs
neki túl kemény
fogy a nyugalom, az égről rabolt
a nagy golyó ma nem tarolt
az ingem kívül, benn a folt
ahogy a szavak gyűlnek,
fogy a szívem
pont úgy,
mint a Hold