Kétnapos ünnepségsorozat egy 30 éves lemez tiszteletére

Vannak feleslegesen erőltetett ünnepek, kínosan túltolt évfordulók, izzadtságszagú jubileumok, és kellemetlenül aprót pukkanó óriáspetárdák. Szóval vannak azok az alkalmak, amik csak arra jók, hogy legyenek, és a nagy felhajtás után leengedve valójában maradjanak is teljesen értelmetlenek. Na, a Tankcsapda szeptemberi Budapest Parkos dupla bulija egyáltalán nem tartozik ezek közé: A legjobb méreg album harmadik évtizedét köszöntöttük.

Még a kanyarban sem volt a buli, még csak eldöntötted, hogy mennél, amikor már alapjában véve izgalmas szituációba kevert Lukácsék rejtélye, miszerint egy nap eltéréssel, két különböző koncerten, két különböző tematika szerint éljenzik a valaha volt egyik legtökösebb TCS korongot, megjelenésének harmincadik évfordulója alkalmából - ám azt egyszerűen zsákbamacskának hagyták meg, hogy melyik koncertprogram melyik dátumra kerül. Így a legjobb, amit tehettél, hogy mélyen belenyúltál a kalapba, mikor megvetted a jegyet, a szerencsére bíztad magad, és úgy indultál útnak, hogy majd lesz valahogy.

Azért utólag már kezünkben a megfejtés: a pénteki, vagyis az első napi ünneplés A legjobb méreg album egyfajta szentírásként való újrajátszása, időutazós újraélése volt, vagyis a dalok pont úgy jöttek sorra a Budapest Park színpadán is, ahogy azt anno 1992-ben megírták. Aztán a lényeget, vagyis az ünnepelt korong dalait lövöldözték körbe egyéb jelentős Tankcsapda korszakok, egyéb jelentős nótáival, így került terítékre többek között a Johnny a mocsokban „punk-balladája” is. A szombati program meg éppen ennek a letisztult nosztalgiának a feje tetejére állított verziója lett, ahol a különböző, ugyancsak legtöbb esetben évtizedes favoritok közül bukkantak elő a zenekar második albumának a dalai, ez esetben sorrendtelenül, némi jóleső - nevezzük úgy - rockos káoszban úszva, de azért tökéletesen boldoggá téve mindenkit, aki A Legjobb méreg albumot jött átélni.

Tankcsapda + Abaházi RT képekben - klikk a fotóra

No de ne rohanjunk ennyire előre a sztoriban. Pénteken a nem véletlenül gyanúsan csengő Abaházi RT elnevezésű csapat melegítette a színpadot a Tankoknak, egykori Sing Sing slágerek újragondolásával, és némi kilencvenes évek feelinggel operálva.

Majd mire a csillagok is feljöttek az aznap éppen annyira nem borús égre, meg a teljes közönség is beérkezett, indulhatott az ismerős intro, köszönhetett a mikrofonba az olyan jól eső rekedtes hang, és annyira original Tankcsapdás bulit kaptunk, amennyire csak 2022 őszén ez lehetséges. Értem ez alatt akár az elmúlt pár év zeneipari megpróbáltatásait, de belehallhatjuk az előbbiekbe a debreceni rocktrió időszakos popularizálódási próbálkozásait (huh), vagy éppen a korán jött őszt is. De hadd jöjjek ki ebből jól: minden tényezőt kizárva, minden előítéletet lerombolva, a hétköznapiságnak csak szikráját is lesöpörve ugrotta meg Lukács és bandája ezt az estét (meg majd a következőt is), visszarántva magukat egy igazi rock csapat megkérdőjelezhetetlen, riffeket igenlő, headbangelő aktualitásába.

Tankcsapda + Fatal Error képekben - klikk a fotóra

A második etapon aztán – ez a szombati nap lenne - ha lehet fokozni, még nagyobb svunggal szárnyalt a különleges jubileum: itt az estét a sokaknak már ismerős Fatal Error megállíthatatlan csapata durrantotta be, akik tényleg nem heccből kapták már meg több fórumon is a legenergikusabb hazai együttes állandó jelzőt. Erre a hangulatra toppant a színpadra a másodnap (nem másnap!) ellenére még jobban pörgő Tankcsapda is, és rögtön egy Fekszem a földön, A civilizáció vége, és Gyűrd össze a lepedőt hármassal robbantották fel végképpen a már amúgy is – nem költői túlzás - lángoló hangulatot. Persze ahogy az élet, úgy a r’n’r sem csupán a száguldásról szól, a lassítás, elcsendesülés is éppúgy része néha, mint a hétköznapjainknak (mondjuk, mert a r’n’r maga az élet?). Így senkit sem lepett meg, hogy ezen a második koncerten a Csak neked, csak Lénárd Lacinak szólt, Lukácsék így, a kedvenc számával hajtottak fejet a Metal Hammer nemrég elhunyt egykori alapítója emlékének. Majd négy pörgősebb nótával visszarántva mindenkit a jelenbe, került fel az igazi korona az ünnepre, hiszen stílusosan A legjobb méreg – ami egyébként a csapat egykori (vagy éppen örök?) ars poeticajaként is jócskán megállná a helyét a képzeletbeli rockértelmezőben - zárta a két nap alatt összesen legalább nyolc órásra nyúlt szülinapi őrületet – bizonyítva mindenkinek, aki jelen volt, hogy tényleg Az élet a legjobb méreg.

Kurcz Orsi
Fotó: Petró Adri

[2022.10.05.]