Louis Tomlinson koncerten jártunk az Arénában

2023.09.15-én nem más, mint a One Direction fiú csapat egyik oszlopos tagja, Louis Tomlinson lépett fel az Papp László Sportarénában.

A fiúcsapat jelző sokak számára pejoratív jelentéssel társul, pedig nem szabadna. Ugyanúgy megvannak ebben a stílusban is a minőségiek, ahogy ez bármelyik stílusról elmondható - és én aztán pop zenétől a viking / thrash metalig széles skálán ketyegek. Aki nem tudná ki ő, rövid összefoglalás.

A One Direction  2010-ben, Londonban alakult angol-ír pop fiúbanda.

 Tagjai Niall Horan, (nem is olyan rég, egy hónapja, augusztus 12-én lépett fel nálunk a Szigeten), Liam Payne, Harry Styles, Louis Tomlinson, és Zayn Malik, (aki 2015 elején elhagyta az együttest). A The X Factor című műsor hetedik szériájában harmadik helyezést értek el, majd Simon Cowell kiadójával, a Syco Music-kal kötöttek lemezszerződést. Öt nagylemezt adtak ki együtt, 70 millió lemezt adtak el világszerte, négy világkörüli turnéjuk volt. 2016 január 13-án a csapat végleg feloszlott, a tagok szóló karrierbe kezdtek.

Louis 1991. december 24-én született. Összesen hét féltestvére van (hat anyai, egy apai oldalról). 2015-ben kisfia született. Édesanyját 2016-ban vesztette el, Two of us és Just Hold On dalait neki ajánlotta. Három évvel később elvesztette egyik féltestvérét is. 2020-ban jelent meg első lemeze „Walls” címmel, 2022-ben második Faith in the Future albuma, amivel most 2023-ban turnéra indult.

Az este folyamán kettő előzenekar is megelőzte a főhős színpadra lépését.

A feltörekvő idén első albumát megjelentető Andrew Cushin melegítette be a közönséget elsőnek, bár nagyon nem kellett, mert óriási sikítással fogadták az alapvetően Louis rajongók őt is, láthatóan már kialakult rajongótábora van friss előadóként. Zenéjére az indie-pop jellemző, bár néhol Green Day hatásokat véltem felfedezni, profi élő zenekarral lépett fel ő is. Remek műsor volt bevezetőnek. A következő fellépő  az indie-rockot játszó brit banda, The Lathums volt. Kettő albumuk jelent meg eddig,  énekesük attitűdje engem Elton Johnra emlékeztetett, de a zene meglepően karcosan rockos volt egy pop estéhez képest, hallunk még róluk is szerintem.

Louis fellépését komoly „fan action” előzte meg. Ilyen rendezett precíz szervezettséget, amit a magyar fanclub és a hardcore rajongók szerveztek, még nem tapasztaltam, legalábbis nem ennyire precíz formában. A koncertet megelőző este (!) már letáboroztak a leglelkesebb rajongók az arénánál hálózsákkal, takarókkal, tizenhárom segítővel, akik szépen precízen sor számoztak mindenkit érkezési sorrendben. Természetesen ilyenkor enni, inni, egyéb szükségletekhez kisebb csapatban rövidebb időre el lehet menni (én ezt az én nagy kedvenceimnél élem, szóval lelkesedni tudok a lelkesedésért is, ha nekem az aktuális előadó adott esetben B vonalas akkor is). Azt viszont figyelik (figyeljük) olyankor, hogy ne fél napokra egy napra tűnjön el valaki, csak max fél óra egy órára, és csakis felváltva, nem egyszerre. A „campezés” tehát előző estétől tartott, mivel jelentős tini tábor is van a rajongók között, szülőkkel (!) is. Az instagramon és facebookon minden szükséges információt rendszeresen posztoltak a várakozóknak, illetve a Live Nation (szervező) és a Security csapat (Walton) is segítette a precíz sorszámozást, illetve beengedést. Aki előző este, vagy korán reggeltől táborozott, fehér karszalagot kapott sorszáma mellé,  úgy tudom hatszázig ment a számozás. A várakozó fanok egy külön bevásárlókocsiba gyűjtötték a szemetet, rendet hagyva maguk után. Ezért is RESPECT.

A két, kapunyitásra várakozó sor mellett volt egy külön sor a Merchandise stuffokhoz. Én ekkora sort merch cuccokhoz még életemben nem láttam, akkora volt a sor, hogy a metró lépcsőig ért, és mindenki vásárolt is, aki sorban állt, szóval nem volt ugyan teltház (durván háromnegyedig telt meg az Aréna), de azt hiszem jelentős bevétel származhatott az este folyamán még a merchandise termékekből is. Pulóver , póló, sapka, szatyor, kitűző, matrica, felvarró. Sajnos pass tartó nem volt (nekem az a fétisem, azt minden létező koncerten akár B vonalas kedvenc, akkor is, vennem kell, ha van).

Beengedésnél TÉNYLEG NEM VOLT FUTÁS (!) . A fehér karszalagos sort engedték előbb, majd húsz perccel később a „sima” sort. Le a kalappal a szervezés és a rajongók egymás iránti tiszteletéért és türelméért , valamint az érkezési sorrend betartásáért ismeretlenül is. A tömeget egyébként lefotózta egy külföldi rajongó a repülő ablakából, és a rajongók százai felülről nézve a Louis feliratot rajzolták ki a sorban még a délelőtt folyamán.

Az átlag életkor 14-22 volt hatvan százalékban, de azért számomra megnyugtatóan a harmincas , negyvenes korosztály, az Y generáció(m) is képviseltette magát- nem csak szülőként felügyelve csemetéjére, hanem önálló koncert látogatóként is.

Az első hat dalból négy az aktuális új albumról szólt. Louis kimért, hűvösen nyugodt  színpadra lépését olyan fülsüketítő sikítás és hangorkán kísérte – ez az este folyamán minden dal elején és végén és a közönség énekeltetés részeknél is masszívan kitartott, hogy néhol az énekest is túlharsogta. (Én ezt élem, a megfelelő helyen és időben, mint  most is, én más előadóknál és csak belül sikítok, kívül vigyorgok).

A hetedik – nekem egyik kedvenc – az anyabandájának (One Direction) a dala – Night Changes egy lassabb, líraibb nóta, itt meglepően rockos verzióban szólalt meg.

A közönség természetesen kívülről énekelte üvöltve az egész dalt.

Ezután ismét a legutóbbi lemez dalai következtek, erről az egyiket hallhatta mindenki rádióban, Written all over your face címmel, legalábbis nekem ez az egyik kedvenc „sláger” nótám a albumról.

A műsor gerincét végig az új lemez dalai adták, élőben sokkal intenzívebb gitárral teli megszólalással, mint lemezen a lassabb dalok is dinamikusabban szólaltak meg. Egyetlen bajom, hogy alapvetően nem zavar, ha hangos a gitár – pláne, hogy a fő vonalam a rock/metal, de itt nagyon halk volt az ének a zenekarhoz képest, nem tudtam eldönteni, hogy szándékosan, vagy véletlenül.

Természetesen volt egy kis kötelező pirotechnika, robbanásokkal, pillanatnyi tűzijáték csóvákkal, a látványt négy kis négyzet alakú kivetítő és sok  olykor magasból a színpadra beúszó led lámpa, illetve a színpad hátuljába felállított  különböző színnel villogó függőleges  spotlámpák adták. A közönség (a sikításon  , tapsoláson, csápoláson túl) mobil vakuval is hangulatot szolgáltatott, „stroboszkóp lámpaként „ használva a vakut, hullámzott a zene ütemére a vakuk fénye és ezzel együtt a tömeg bizonyos daloknál.

A setlist tartalmazott egy Arctic Monkeys feldolgozást is, ez is meglepetés volt számomra, a fanok ezt is kívülről ordították torkuk szakadtáig.

Ismét három új dal következett, köztük a nekem harmadik kedvenc dallal, az Out of my system -el.

Kis szünet következett, ahol én elvágtattam a ruhatárba a kabátomért, ugyanis Louis-ról köztudott (youtube/insta/facebook/tiktok tele van videókkal), hogy koncert után 90 százalékban kijön aláírni, fotóra, szelfizni, illetve beszélgetni a rajongókhoz.

A szünet alatt a ruhatárban és a folyóson is fülsiketítően lehetett hallani a közönség sikítva ráadás követelését, amiből tudtam legalább, hogy mennyi időm van visszaérni. Éppen vissza is értem az öt perces „encore” után, ahol még egy One Direction dalt és két saját dalt játszott el Louis és csapata. A végén hatalmas konfetti szalagok hullottak a közönségre. Ennyi helyet ritkán változtatok koncerten, ezt már a lépcső tetejéről néztem, így pazarabb látvány volt, és ezután egy gyors snittel vége is volt a műsornak. Ezután sokakkal párhuzamosan én is szaladtam a bejáratnál kordonnal elkerített részhez, ahova érkezett volna általános szokása szerint főhősünk „pacsizni” a közönséggel. Szerintem a biztonságiak ritkán látnak ilyet, hogy mindenki magától rohan ki az Arénából, inkább úgy kell kitessékelni sokszor az embereket, így mókás volt látni a meglepett tekinteteket, hogy hova szaladunk.

Nos ezen az estén az „énekessel való találkozás elmaradt”, ahogy szólt a hangosbemondóból is, számomra kicsit szürreálisan matinés feelinggel közölve a szomorú hírt.

Összeségében egy remek este volt, Louis éppen azt a hangulatot hozta, amit vártam, ő is élő példája, hogy születik a mainstream pop zenében is sok jó a millennium után, napjainkban is.

Balázs Adrienn

Setlist
The Greatest
Kill My Mind
Lucky Again
Face the Music
We Made It
Paradise
Night Changes (One Direction song)
Chicago
High in California
Written All Over Your Face
All This Time
She Is Beauty We Are World Class
Copy of a Copy of a Copy
Walls
505 (Arctic Monkeys cover)
Back to You
Angels Fly
Out of My System

Encore:
Saturdays
Where Do Broken Hearts Go (One Direction song)
Silver Tongues

Videók

[2023.10.02.]