Borúsak a felhők
És mögötted van száz tél
Néha megijeszt a segítségkérés
Mert a büszkeség egy páncél
Vannak sebek
Amik idővel se múlnak
A bőrön begyógyulnak
De belül felszakadnak újra
Soha nem tudhatod
Hogy mit indítasz el másban
Mint Szoboszlainak
Gyerekként az első labdája
Vagy Csernobilnak
A romokból kinövő rózsája
Figyelj a szavaid súlyára
Gondold át többször
Mert vonat elé lökhet
Vagy felsegíthet a földről
Bármilyen kilátástalan a holnap
Van, hogy semmit nem tehetünk
Gyerekként eljátszottuk, hogy sírunk
Most eljátsszuk, hogy nevetünk
Mindannyian az eső elől
Csak egy fedezéket keresünk
Amíg újra kisüt majd a napfény
Hideg szelek fújnak odakint
De forró vér folyik az ereimbe’
Hányszor összedőlt, amibe’ hittem
Ezért van fáradtság a szemeimben
Hányszor azt mondták: hagyd
Ne repülj magasabbra, mint a Nap
Fejem a víz felett van
De az élet a zsebembe köveket rak
Annyiszor láttam a hullámokat
De Isten a terhekkel úgy válogat
Hogy pont annyit ad, amit elbírsz
Jól ismeri a tudásodat
Az igaz barátság milyen?
Őszinte, rideg
Mikor akkor is ott vagy
És segítesz, ha nem éri meg
De vigyázz, mert millió birkának
Öltözött farkas a nyomodba’ liheg
Nem te vagy az egyetlen, aki elakad
Nem te vagy az egyetlen, aki megijed
Nem te vagy az egyetlen, aki feladná
De te vagy az, aki soha nem teszi meg
Senki nem kapott egyforma lapot
Az idő csak fogy, ha várod a napot
Hogy minden megoldódik egyszer
De magától soha nem fog
Nem könnyű, mert nap mint nap
Több súly nyomja a vállad
Nem könnyű, egyet előre lépsz
És rögtön kettőt hátra
Nem könnyű, de mindennek
Eljön a perce, az órája
Ahogy új reményt hoz a reggel
Ahogy új reményt hoz a reggel
Hírek
