Horváth Tomival táncolt az Aréna

Aki az elmúlt tizenöt évet nem barlangban töltötte, már elég sokszor találkozhatott Horváth Tamás nevével.

2008-ban Horvárh Tamást tizenhat évesen már láthattuk a Megasztárban indulni – már csak azért is emlékszem, mert ez volt az utolsó Megasztár, amit néztem a zsűri okán is. Ott ugyan csak az előválogatóig jutott, de utána sok tehetségkutatóban tűnt fel – Csillag születik, Sztárban Sztár, majd a 2018-as Eurovíziós dalfesztiválon a döntőig jutott a Meggyfa című dala (amit szerintem nincs olyan ember az országban, aki nem ismer).

Kezdetektől követem Tomit (tudjátok, pop zenétől viking metalig ketyegek), egyszer láttam FeZen Fesztiválon 2019-ben (éppen kettő metal koncert között lestem meg), aztán láttam a Szent István napokon két éve, és ott végleg megvett. Zseni a srác, egyedi hanggal, egyedi kisugárzással és a feleségével „Andikával” a kapcsolatuk, ahogy kitartanak egymás mellett – szinte minden dalszöveg a feleségének szól, példaértékű. Kapunyitásra érkeztem kényelmesen, szokásos baloldali helyemet elfoglaltam a színpad közelében – most nem első sor kivételesen, nagyjából a tizedik sor környékén. Először is imádtam, hogy tele volt ugyan az Aréna, durván háromnegyed ház kibővített küzdőtérrel, és volt helyem táncolni. Azt sem gondoltam, hogy táncolok valaha koncerten és nem csak ugrálok vagy headbangelek, de legalább táncolva is megtanultam videózni.

Tomi szó szerint berobbant a színpadra az „Emlékszem még Júliusra” dallal (egyik kedvencem). Másodpercek alatt magával ragadta a közönséget és belakta a színpadot. Legutóbbi albuma „Fekete Fehér” címmel jelent meg, igyekezett ennek megfelelni öltözék terén. Első felében a koncertnek egy fehér-fekete szegecselt bőrdzsekit viselt, a hozzá tartozó napszemüveget az első dalnál levette „nem kell ez ide”.

A közönséggel egész este rengeteget kommunikált.

Az első sorok keménymagos rajongóit külön üdvözölte, és megköszönte nekik, hogy követik őt mindenhova. Az ülő szektorok nézőit is táncra buzdította, ezt úgy láttam meg is fogadta a nagyérdemű. A Felhők Felett dalnál a küzdőtér teljes hosszában „Szeretünk Tomi” felirattal A4-es lapokat emeltek a rajongók a magasba, ettől Tomi láthatóan meg is hatódott, a lapocskák az egész dal alatt végig a magasban maradtak, a többi dalnál a koncert végéig felbukkantak másodpercekre szórványosan.

A hangzás egészen egyszerűen hibátlan volt, profi zenekarral, profi zenészekkel, akiket Tomi a koncert közepén név szerint, kivétel nélkül felsorolt, köszönetet mondva nekik.

Majkával több közös daluk is van, és bár Majka nem tudott jelen lenni vendégként, de Tomi köszönetet mondott neki is, a barátságukért, majd következett a „Meztelen”, amiben Majka részét is Tomi rappelte kiválóan. Elképesztően gyorsan tud váltani Tomi a tiszta ének és a gyors rap betétek között, közben pedig táncol, ugrál, szaladgál, közönséget énekeltet, tapsoltat, hihetetlen energiabomba a srác, kristálytiszta hanggal. Rengeteg pirotechnikai elemet is láthattunk a hatalmas led fal előtt, tűzgolyók, lángcsóvák, tűzijáték színesítette az amúgy is vidám hangulatot. Szeretném megjegyezni mindemellett a vesszőparipám: NEM VOLT FÜST! (Végreeee egy koncert, ahol nincs füst).

Ugye hogy nem kell füst a tökéletes látványhoz, nem azon múlik, itt lángok voltak, és azok voltak nagyobbak, hogy frappáns legyek.

Nem hazudok, az egész Aréna táncolt – én is. A koncert második felében Tomi lecserélte a bőrdzsekit egy hosszú fekete bőrkabátra, amit ajándékba kapott egyik jó barátjától, Kowa-tól (Balázs „Kowalsky” Gyula – Kowalsky meg a Vega), akit így harangozott be a színpadra, hogy előadják két közös slágerüket, a Szitakötőt, és a Fehér Hollót. Itt egy kis meglepi következett, a Fehér Holló elérte a tíz milliós hallgatottságot és ezzel dupla platina lemezzé vált, a díjat meglepetésként a színpadon adták át Tominak és Kowanak.

Ezután is volt még hova fokozni a hangulatot, következtek tovább a slágerek Tiszánál, Tiszta szívvel, no és a várva várt ráadás a Meggyfa. Eredetileg ez lett volna az utolsó dal, de még egy ráadás ráadást is eljátszott Tomi és zenekara a végén a felfokozott hangulatnak és szűnni nem akaró tapsnak köszönhetően, még egyet táncoltunk közösen az Arénában. Következett a Táncol velem a világ, amivel tényleg végleg elbúcsúztak. Imádtam minden pillanatot, én akinek a fő csapás vonalam a rock zene (nem mellesleg tele volt gitárral, gitárszólóval  a koncert, sokkal rockosabban megszólaltatva a dalokat, mint lemezen, persze nyugi, ettől még pop zene maradt), végig  táncoltam az estét.

Köszönet Tominak és csapatának, hogy mindig ilyen feledhetetlenül jó hangulatot varázsol a koncertjein, mint most is, még most is a dalokat dúdolom és táncolok a lakásban.

Legközelebb is ott a helyem.

Balázs Adrienn

Videók

[2024.01.09.]