Alig pár nap van hátra a 45 esztendős Dinamit együttes jubileumi koncertjéig. A véghajrában két próba között a legendás zenekar jelenlegi énekesét, Scholtz Attilát kaptuk el pár kérdésre.
Ha jól tudom 5 éve vagy a Dinamit énekese. Hogyan lettél te a frontember? Ezt megelőzően volt kapcsolódásod a zenekarhoz?
Igen, az előző nagykoncerten, a Dinamit 40 bulin még a közönség soraiból éltem át az élményt, de akkor már tudtam, hogy hamarosan én leszek hivatalosan is az énekes. Előtte ugyanis négy éven át voltam beugrós, ami azt jelentette, hogy amikor az akkori dalnok, Rudán Joe nem tudott megjelenni egy helyszínen, én segítettem ki a bandát. Az ismeretség azonban még korábbi: a Cry Free nevű Deep Purple tribute csapatommal készítettük Purple (r)Evolution című albumunkat a Dinamit főnök, Németh Gábor stúdiójában, ott figyelhetett fel rám Gabi először, mint klasszik rock énekesre.
A magyar rockzene olyan kiemelkedő egyéniségei énekeltek előtted a zenekarban, mint Vikidál Gyula, Kálmán György és Rudán Joe. Milyen érzésekkel vetted át tőlük a stafétát?
Vikidál Gyulát a hazai rockszíntér valaha volt legnagyobb énekesének tartom, így nagyon izgatott voltam, hogy ráugorhatok igazi, nyers erőt sugárzó, ős-rock énektémáira. Ráadásul kölyökként rongyosra hallgattam édesapám Dinamit lemezét, úgyhogy már 30 évvel korábban is sokszor adtam elő az első album dalait a nappalinkban, "légmikrofonnal" a kezemben. Óriási érzés volt, amikor ez a tinédzserkori álom valóra válhatott. Joe hangjával is képben voltam, mert Deep Purple és Led Zeppelin rajongóként jártam a Coda nevű zenekarának koncertjeire a 90-es évek elején. Gyuri munkásságát viszont nem ismertem, és ő az enyémtől eléggé eltérő stílusban énekel, ezért a 2009-ben újjáalakult Dinamit dalai már másfajta kihívást jelentettek számomra.
Érzésed szerint volt a közönségnek vagy a zenekarnak veled szemben bármiféle elvárása – mármint nagy elődök után?
A Dinamit együttest a közönség a mai napig Vikidál Gyulával azonosítja - 42 évvel a búcsú után is - ezért bárki is álljon a mikrofonnál, a rajongók Gyuszi legendás témáit és kőkemény előadásmódját fogják várni tőle. Az én repertoáromban is akadtak korábban hasonlóan "szőrös" hangú előadók, mint például David Coverdale és Ronnie James Dio, de a legtöbb énekes, akinek a dalait rendszeresen interpretáltam Ian Gillantől, Glenn Hugheson át, egészen Ozzy Osbourne-ig vagy Robert Plantig, némileg tisztább hangvétellel, kevésbé rekesztősen énekelnek. A kezdeti időkben ezért kaptam néha olyan tanácsokat - magától a Mestertől is, hogy jó az irány, de vegyem karcosabbra a tónust. Igaza volt. Amiről pedig korábban azt gondoltam, talán túlságosan "ordibálós" és nyers lenne, végül az vált be. Különösen igaz ez olyan nóták esetében, mint a Dzsungelharc. Ezeket a dalokat tényleg tiszta erőből kell nyomni, ahogy a csövön kifér! Miután ezt a ráspolyosabb irányt sikerült magamévá tennem, szinte csak pozitív méltatásokkal találkoztam, érzésem szerint elfogadott és megszeretett a Dinamit közönség.
Az előző jubileumról épphogy lemaradtál, milyen érzések vannak benned a mostani koncert előtt?
A Dinamit 40 bulira rengetegen kilátogattak, és jó érzés volt úgy állni a tömegben, hogy tudtam, hamarosan egy másik perspektívából gyönyörködhetek majd ebben a csodás látványban. Persze akkor még nem tudtam, hol leszünk öt év múlva, ahogy nyilván azt sem sejthettem, hogy közben beüt például egy világjárvány. Szerencsére azonban itt vagyunk mindannyian, és remélem, a közönség is ugyanúgy kíváncsi lesz ránk, mint öt évvel ezelőtt. Érdemes is eljönni a koncertre, mert jelen állás szerint ez az utolsó lehetőség a zenekart eredeti felállásában (is) látni-hallani élőben.
Hogyan készültök a jubileumi koncertre? Milyen hangulatban telnek a próbák?
A buli előtti két-három hét intenzív tréninggel telik, szinte minden nap próbál a nagy csapat valamelyik alegysége. Egy dobos (Németh Gábor), egy gitáros (Szűcs Antal Gábor), két basszusgitáros (Németh Alajos és Zselencz László), két billentyűs (Papp Gyula és Hornok István) valamint négy énekes (Vikidál Gyula, Kálmán György, Rudán Joe és jómagam) alkotja a teljes gárdát, így számos különböző alformáció adja majd elő az egyes dalokat. A próbák jó hangulatúak, rendszeresen kerülnek elő óriási sztorik az aranyidőkből, szeretetteljes nosztalgia lengi be a közös munkát. Ugyanakkor nagyon kell figyelni, hogy mikor melyik dal milyen felállásban következzen, kik énekeljenek aktuálisan, és így tovább. A zenélésen túl pedig hihetetlen energiák mennek a promócióba és a látványtervezésbe is. A buli napja, május 25. pedig szinte a nyakunkon.
Van kedvenc Dinamit dalod?
Az első albumon gyakorlatilag minden dal hatalmas kedvenc az említett személyes vonatkozás okán, de a második lemez számait is nagyon szeretem. Ha mindkettőről egyet kellene megneveznem, az elsőről talán a Senki se szóljon hozzám nótát, a másodikról meg a Pók című szerzeményt választanám most - bár az elsőről az Engem ne sajnáljatok is hatalmas favoritom. Jelen állás szerint ezeket én is fogom majd előadni szombaton, úgyhogy ígérhetem, beleadok apait-anyait! Előbbinek amúgy a Hammond orgona vezérelte húzását bírom, illetve jópofa szövegét, hiszen mekkora duma már, hogy „Jó ez a zsíros kenyér, az anyám kente tegnap délután / Az apám bort iszik, és mégis vizet prédikál”? Utóbbi szintén zseniális szövegileg, ahogy a pók megszemélyesíti a nagyvárosi nyomasztó káoszt, ami bő negyven évvel a dal születése után csak még aktuálisabb. Zeneileg is erős ez a darab, és gyermekeim is imádják, így ismét tudok személyesen is kapcsolódni hozzá.
Mindemellett a Cry Free - Deep Purple Tribute zenekar alapító-énekese vagy. Mennyire passzol a Dinamit zeneisége ebbe a hard rock vonalba, amit a Deep Purple képvisel?
Nem áll távol egymástól a kettő, hiszen már az alapfelállás is ugyanaz: dob, basszus, szólógitár, orgona, ének, és a hangszerelésben is sok közös tulajdonság fedezhető fel. Én Gyuszi hangjában is hallani vélem a Deep Purple dalnokok (elsősorban Coverdale és Gillan) tónusait, trükkjeit. Egyes dalok hangulati hasonlóságot is mutatnak, így például az Ott van a híd abszolút megidézi nekem a Purple Sail Away dalát, anélkül, hogy bármiféle plágium gyanúja merülhetne fel. Ezen kívül, ami szembetűnő számomra, hogy mindkét muzsikát egyértelműen intelligens emberek szerezték, hallatszik a dalokon a sok okosan adagolt kis finomságon át, hogy ez nem csak a hagyományos, egyszerű, döngölős rock zene. Ezzel együtt az angolszász alapú muzsika teljesen más keretbe helyeződik, amikor a magyar kultúrkörbe átkerül, szóval a hasonlóságok ellenére mégis abszolút eltérő hangulatot áraszt sokszor a két zenekar.
Várhatók-e a közeljövőben új Dinamit dalok immár a te hangoddal?
Időről időre szóba kerül a téma, hogy jó lenne valami újdonsággal előrukkolni, illetve érdekes lehetne a közönségnek is velem készült felvételeket hallani, de a zeneipar jelenlegi helyzete nem igazán kedvez a lemezkiadásnak. Ezzel együtt remélem, hogy lesz még lehetőség új Dinamit dalokban megmutatni magam, mert bár fél életemet mások nótáinak interpretálásával töltöttem, az önkifejezés nagyon fontos számomra. Persze addig is ki tudom élni magam ezen a téren Silver Rust nevű klasszikus hard rock zenekaromban, ahol bár a Deep Purple – Rainbow – Whitesnake együttesek által inspirálva, mégis saját szemüvegünkön át előre tekintve, kreatívan alkotunk zenésztársaimmal.
Hírek
