A változás szele az Arénában

Kedvenc skorpióink még mindig erejük teljében vannak a színpadon negyven év elteltével is.

Június 29-én újra nálunk lépett fel a Scorpions zenekar, a Papp László Arénában. Szinte haza járnak hozzánk, rengeteg korábbi alkalommal léptek már fel hazánkban, a mostani koncert ismét felülírta a korábbiakat. A negyvenedik évfordulót ünneplő zenekar hibátlan, zseniális, showt adott.

Az előzenekar nem is lehetett volna találóbb, mint az Omega Testamentum, ami az Omega emlékét idézi meg, akikkel a Scorpions zenekar ugye évtizedes barátságot ápolt.
Az zenekar énekese Schrott Péter, hazánk egyik kiemelkedő hangja és tehetsége, elképesztő hangterjedelme van a srácnak. (Ezt természeteden saját zenekaraiban is kamatoztatja, Tűzmadár, Continoom). A basszusgitárnál Fekete Tibor Samu (Korál, Balázs Fecó, Ákos) szaggatja a húrokat. A gitárnál Erdős Róbert (Continoom), billentyűs Nagy Zsolt „Liszi” (Ferenczy György és a Rackajam), doboknál Debreczeni Ferenc „Ciki” (Omega). Megható fél órás műsort hoztak nekünk megidézve az Omega szellemét.

A Scorpions tagokkal volt szerencsém személyesen is találkozni pár perc erejéig az Arénába menet a szállodánál kora este.

Elképesztően szerény, kedves, barátságos zenészek, több évtizedes profizmusuk és múltjuk ellenére – vagy éppen ezért is. Klaus Meine kedvességét emberiességét külön kiemelném. A néhány, reggel óta várakozó rajongóknak mindent aláírtak, pár mondat beszélgetés, szelfik és indultunk is a koncertre.

Egy gigantikus kivetítőt helyeztek el a színpad hátterének közepén a színpad teljes szélességében, amin az este folyamán végig elképesztő vizuális vetítések zajlottak.

Volt egy hatalmas emelvény is a színpad hátuljában, amire lépcső vezetett fel, az emelvény közepén pedig a dobos ülhetett be precízen elrendezett „trónjára”.

Az első dalnál egy hatalmas Föld bolygó látványa tárult elénk, majd ha valaki nem tudná milyen rendezvényre érkezett, a zenekar neve jelent meg tüzes betűkkel a kivetítőn óriási méretben, majd egy óriási skorpióval nézhettünk farkasszemet, ami tényleg olyan hatást keltett, mintha rá akarná vetni magát a közönségre.

A zenekar tette ezt meg, berobbantak a színpadra, korukat meghazudtoló energiával, ne feledjük, hogy a zenekar tagjai hetven körüliek, negyven éve zenélnek nekünk, de van, aki a nyolcvan felé közelít.

Nos, szeretném ezt az energiát látni a mai fiatal rockerek zenéjében, megjelenésében is, amit itt láttunk, hallottunk ezen az estén. A rock nagypapák konkrétan felszántották a színpadot két órán keresztül, a hangzás pedig szintén elképesztően zseniálisan tiszta volt.

Klaus Meine hangja páratlan, minden hang a helyén, és ha néhol egy két oktávval lejjebb is énekel bizonyos dalokat, azzal szerintem az égvilágon semmi gond. Legalább nem „autotune”, mint a mai divatos előadóinknál, amitől én személy szerint hülyét kapok, pedig nem gondolom, hogy nem haladok a korral, sőt.

Vannak azonban dolgok, amit a maga természetes emberi módján kell meghagyni, lásd ének. A „Make it Real” harmadik tételként szólalt meg, itt a középső kivetítőn egy óriási lobogó magyar zászlót láthattunk teljes terjedelmében virtuálisan lobogni, és óriási szeretettel köszöntött minket „Klaus”, szinte második otthonaként tekint ránk. A zászlót sok - sok egymás tetejére épített junoszt TV követte (ez is virtuálisan természetesen).

A következő daloknál viharos, esős, villámokban tündöklő felhőkarcolók jelentek meg a kivetítőn, a lézerek és a spotlámpák a gitárok ritmusára jártak fénytáncot, a lépcsők is három részletben felvillanva voltak lámpákkal kivilágítva a gitárok ritmusára.

Ezt a ritmusszekció tovább fokozta a következő dalnál, felmentek kedvenc dobosunk mellé – aki köztudottan játszott a Motorheadben is, hogy ne legyen odafenn az emelvényen magányos, majd mellette, vele közösen tépték húrjaikat, hogy utána a lángok kivetítőn való megjelenésével egyidőben lehuppanjanak a színpad közepére szólózni.

A tempósabb dalokat követték a lírai slágerek, „Send Me an Angel” itt egy óriási virtuális vörös bársony függöny volt a háttér, miközben a zenekari tagokat is jól láthattuk a két oldalsó kivetítőn távolabbról is.

A „Wind of Change” alatt eltörött a mécsesem, mostanában nem tudom, mi történik, de állandóan ilyen koncerteken vagyok. Klaus Meine úgy „fütyülte” (intro), énekelte a dalt, mint harmincnégy éve a Danubius rádióban, gyerekkoromban.
Az első verse új dalszöveggel indult, a mai elmebeteg háborús világra utalva, hogy szeressük egymást, és éljünk egymással békében, szeretetben, még nem késő, hogy a jövő gyermekeinek és nekünk, szebb jövőt hozzon a változás szele.

Végig bőgtem a dalt, annyira megható volt, ahogy az egész Aréna együtt énekel Klaussal – ez egyébként a koncert teljes hossza alatt jellemző volt.

A fergeteges dobszóló háttereként egy játékgép jelent meg a kivetítőn, ahogy pörgeti, a számokat illetve repkednek ki belőle a pénzkötegek legyező alakban, majd a számok öt darab egyforma hatosba rendezőtek természetesen.

A dobszólót szirénák és lézer fények táncának együttese követte, amivel belekezdtek az utolsó négy sláger egyikébe a híres „Blackout” tételbe. Ám, csak addig ameddig folytatták a giga gitárszólókkal és énekkel teletűzdelt „Big City Nights”-ba. Az utolsó előtti „Still Loving You” úgy szólt, hogy csak úgy zengett az Aréna a közönség énekétől, majd a „Rock You Like a Hurricane” slágerükkel búcsúztak tőlünk, hurrikánként távozva pengetőket, dobverőket, egyéb relikviákat a közönségbe szórva.

Soha nem felejtem el ezt az estét, annyira szuper koncert volt. Remélem a rock nagypapákat rock dédnagypapaként is viszontlátjuk még jó sokáig, mindenki menjen el egy Scorpions koncertre minimum egyszer, nem fog csalódni, garantálom.

A szervezésért köszönet a Live Nation csapatának!

Balázs Adrienn

Videók

Setlist:
1. Coming Home
2. Gas in the Tank
3. Make It Real
4. The Zoo
5. Coast to Coast
6. I'm Leaving You
7. Crossfire
8. Bad Boys Running Wild
9. Delicate Dance (with Ingo Powitzer) (Matthias Jabs Guitar Solo)
10. Send Me an Angel
11. Wind of Change
12. Tease Me Please Me
13. The Same Thrill
14. New Vision (Drum solo)
15. Blackout
16. Big City Nights
Encore:
17. Still Loving You
18. Rock You Like a Hurricane

[2024.08.01.]