Kerényi Miklós Gábor: A zenés rendezés titkai - recenzió

Több évtizedes tapasztalat, Opera, Operett, Szeged, Wagner, Rómeó, Csárdáskirálynő - és a Tanár úr most könyvben is összefoglalta, amit a zenés darabok rendezéséről szerinte tudni érdemes.

Fontos, hogy ez nem életrajz, hanem tankönyv: módszeresen ismerteti egy zenés darab megrendezésének stációit. Nincsenek benne szaftos sztorik, életrajzi emlékek vagy sztárok. Műfajismeret van, szakmai alapok, és a nyelvezete sem olvasmányos:

"A zenés színházi dramaturgia tulajdonképpeni lényege abban a felismerésben rejlik, hogy az adott történet vagy eseménysor kapcsolata a zenével a szerzők, illetőleg a rendező szándéka szerinti összeillő, tudatos dominanciával rendelkező egységet képezzen. A színházi dramaturgia követelményeinek megfelelően kell megjelenni a zenedramaturgiai elemeknek - amelyek ilyen módon tudják biztosítani a komplex színházi hatást."

A célközönség sem a közönség, hanem akik bármilyen okból rendezésre adják a fejüket: iskolai pedagógusok, gimnazisták, színművészeti hallgatók, leendő vagy gyakorló rendezők. Egy egyszerű színház-rajongónak azért lehet mégis érdemes elolvasnia a könyvet, mert utána sokkal jobban megértheti majd, amit a színházban lát.

Az egész könyvön végighúzódik egy alapgondolat. Ennek a lényege, hogy a leírt zenéből, szövegből és történetből kiindulva kell egy új koncepciót alkotni. Mi az, amit ezek az összetevők a rendezőnek mondanak, milyen víziója, érzései támadnak, amikor ezeket a dalokat hallgatja? Kerényi szerint az előadás minden egyes részét lényegében ebből kell levezetni, ezt tartja a rendezés lényegének.

Én ezzel teljesen egyetértek, főleg amikor olyan darabot látok, amin érezhető, hogy a rendezőnek nem volt semmilyen gondolata a darabbal kapcsolatban. Eléneklik, eljátsszák, ami a kottában van, de ötlettelen a díszlet és nincs semmilyen hozzáadott vízió vagy gondolat – Kerényi könyvét elsősorban az ilyen darabok rendezőinek ajánlanám.

Ebből az alapgondolatból aztán mindenféle lexikális ismeretet kifejt. Mi különbözteti meg a zenés műfajokat, az operát, az operettet és a musicalt. Alkot egy generációs besorolást az alapján, hogy az előadás mennyire szakad el az eredeti történettől, mennyire gondolja azt újra a rendező - nem tudom, miért pont öt szintje lett ennek, de a mondanivaló világos. Elmondja, hogy a hatásosság érdekében milyen daloknak érdemes váltani egymást, vagy, hogy milyen hangneme legyen a szereplőknek. Érdekes, amit a darab sokféle időbeliségéről írt, ezt egyébként a könyv bemutatóján szóban is elmondta: a darab megírása, amikor játszódik, amikor a zenéjét írták, amikor fordították, és amikor előadják - ez öt különböző időpont, korszak és nyelvezet, erre is gondolni kell.

A könyvben részletesen ír a felkészülésről. Mi alapján lehet darabot választani? Hogyan találja ki a leendő rendező, milyen legyen a díszlet, és hogyan lehet azt modellezni? Hogyan találja ki a jelmezeket, a világítást, a szereplők mozgását? Lehet bármilyen ötletet és kombinációt alkotni, de végső soron az egész arról szól, hogy a felsorolt részletek hogyan működnek együtt a zenével és a szöveggel, és mindez hogyan támasztja alá a rendező eredeti vízióját, elképzelését.

A 189. oldalon, már jóval túl a könyv felén kezdődik el a szereplőválogatás. A szerző itt mintha megijedt volna, hogy mennyi mindenről kell még írnia, és ettől összeszedettebb, kevésbé dagályos, olvasmányosabb lesz a könyv. Így is leírja a teljes próbafolyamatot, a különböző jellegű próbák sorrendjét, összefüggéseit, egészen a bemutatóig - nem az alapoktól, csak amennyire ez egy zenés darab esetén más, mint egy prózai darab esetén. Rengeteg praktikus tanácsot ad, például mikor érdemes elsőként felvázolni az említett víziót és koncepciót, mond olyan trükköket, mint hogy érdemes megtanulni mindenkinek a nevét, hogy kitől mikor milyen felkészültség az elvárt stb. Végül tanácsokat ad gálaműsorok rendezéséhez és új zenés darab fejlesztéséhez - ahol a dramaturgia általam ismert eddigi legjobb definícióját adja.

Kerényi a covid-időszak alatt írta meg az első könyvét A "Rómeó…" diadalútja címmel. Ahogy a bemutatón elmondta, sokat gondolkozott azon, mennyi mindent szeretne még elmondani. Ebből lett ez a második könyv, de szerintem még adós egy harmadikkal: egy tényleges önéletrajzzal, ami erről a mondatról jutott eszembe: "… minden szempontból törekednünk kell arra, hogy emberi méltóságában senkit meg ne bántsunk."

Szatmári Péter

[2024.12.25.]