A Live Nation Magyarország jóvoltából a japán MONO ismét Magyarországra érkezett. Az európai turné budapesti állomását a Turbina Kulturális Központ fogadta. Ez a koncertbeszámoló bemutatja a zenekart, beszámol a 2025-ös turnéról. Azután pedig egy szabad, szubjektív leírását adja a megélt koncertélménynek.
A zenekar Tokióban, Japánban alakult 1999-ben és ott is működik. A négytagú instrumentális rockegyüttes, nem szereti, ha a post-rock műfajba sorolják őket, pedig a kategória segítség azok számára, akik most szeretnének megismerkedni velük. De akkor rendben, mi ne zárjuk be őket!
Kompozícióik a rockot és a klasszikus zenét ötvözik, instrumentális témáik mélyen megindítóak – felidézik a hallgató szívében mélyen rejtőző érzelmeket és képeket: örömöt és bánatot, fényt és sötétséget, életet és halált. Zenéjüket az éteri, atmoszférikus, kozmikus szavak írják le leginkább: gitárokkal, basszussal, dobgéppel és ütőhangszerekkel, sokszor klasszikus vagy kamarazenével kiegészítve hoznak létre monumentális, érzelmi hullámvasutakat.
Műveikben keveredik a gitárzaj, shoegaze-szerű effektek, a klasszikus zene (kamarazenekari/kontemplatív elemek), minimalizmus és időnként noise-hatások. Dalaik sokszor hosszúak, és jellemzően erősen dinamikusan épülnek.
Egyik interjúban úgy fogalmaznak: AMONO célja nem más, mint egy „gyönyörű, erőteljes gitárzenekart” létrehozni — függetlenül attól, hogy mások post-rockként címkézik fel őket.
Bizonyos értelemben talán rétegzene, de nem a klasszikus „szűk, nehezen befogadható” értelmezésben. A post-rock és az instrumentális, hosszú kompozíciók alapból nem tartoznak a mainstream műfajok közé. A MONO zenéje többnyire azokhoz szól, akik szeretnek teljes figyelemmel hallgatni, elmerülni a zenében. A nagy dinamikai ívek, a lassú építkezés és az időnként klasszikus hangszerelés miatt a zenéjük inkább befogadás-orientált, mint háttérzene.
YouTube csatornájukon természetesen videókat néztem a zenei utazásokhoz, de a koncerten minden néző előtt ott van a szabad képzettársítás lehetősége, a hangképek és hangulatkompozíciók maguktól is életre kelnek a fejekben.
Munkásságuk hosszú, 26 éve alatt sokat kísérleteztek. Sok szállal kötődtek a filmművészethez. Számos díjat, elismerést kaptak.
Rendszeresen turnéznak világszerte, nagy fesztiválokon is fellépnek. Hangzásuk meglehetősen befogadható, melodikus, érzelmes.
Rendkívül aktív koncertezők — világszerte turnéznak, évente akár 150 koncertet is adnak több kontinensen.
A MONO 2024-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ennek alkalmából a zenekar június 14-én kiadta 12. albumát, az „OATH”-ot (Eskü), és hosszú, 16 országot érintő turnéra indult – Franciaország, Belgium, Németország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Dánia, Svédország, Finnország, Hongkong, Tajvan, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Kína, Japán, az Egyesült Államok került a koncert-térképre.
Számomra felderíthetetlen és mindegy is, hogy a Világ Turnéban vagy az Európai Turnéban járunk éppen, ami biztos, hogy a zenekar immár sokadszorra érkezett Magyarországra.
Biztosan felléptek nálunk 2003-ban, 2010. február 22-én az A38 Hajón és 2019. április 21-én a Dürer Kertben is.
A 2025. november 24-i koncert helyszíne a Turbina Kulturális Központ volt. A helyszínt sör és bor illatának keveréke színezte meg. Az előtérben fiatal férfiak gyülekeztek. Többen vásároltak pólót, pulcsit, CD-t, és igen(!), fekete bakelit lemezt a zenekar korábbi lemezeiből.
A közönség diszkrét távolságot hagyott a színpadtól, szemmel láthatóan nem ismerték az elsőnek színpadra lépő művészt.
Nicolas Veroncastel francia énekes‑zeneszerző és multiinstrumentalista nyitotta az estét. Jól passzolnak a MONO-val, ő is különféle műfajokkal dolgozik: rock, elektronika, jazz, hip‑hop, a vokális vonal is megjelenik a munkásságában. Öt európai koncert állomáson léptek közös színpadra a japán zenekarral.
Csendes ráhangolódással indult a program, csak a második, harmadik számnál kezdtek billeni a térdek, lábfejek. Határozottan fejlődni kezdett az este. A művész laptopjával, és talán live loopinggel egy komplett zenekart idézett meg. Később egy társa is akadt a színpadon Pierre személyében.
A terem 20:15-re megtelt, a fotósok is sisteregni kezdtek a színpad körül. A nemek aránya határozottan feljavult, sokat erősítettek a csajok. Életkorban azonban teljesen kiszélesedett a paletta. Jobbomon egy talán tizenéves hosszú hajú srác állt, balra egy ötvenes pasas.
Nicolas Veroncastel-t egy tisztességes taps búcsúztatta, majd rövid átállás következett. A nézőtér sűrűn megtelt, egy centi üres helyet sem hagyva a színpad előtt.
Olyan csendesen és észrevétlenül érkezett meg a MONO a színpadra, mintha csak árnyékok suhantak volna közénk. Az induló élet apró zajai töltötték be a termet. A zene volt a köszönés. A dinamikus építkezés hatására két perc után a mellkasodban, még egy perc múlva a szerveidben, majd az ereidben, a sejtjeidben is érezted a Run On témát. Valahol az ötödik percnél azt gondolhattad, a csúcsra értél, de nem. A MONO tudta tovább fokozni az építkezést, gyakorlatilag az őrület határáig.
A második dalnál már pontos értelmet nyer az „éteri”, „kozmikus” jelző a zenekar műfaji meghatározásában.
Nem is tudtam eldönteni, hogy szívesebben ringatózom-e állva a hangszőnyegeken a közönségben, vagy ülve repülnék inkább egy kényelmes kanapén. A nézőtér zsúfolt volt. A színpadon pedig nem is voltak arcok, csak alakok, hullámzó hajak, árnyékok, elomló formák.
A háttérben nem ment animáció. Pedig nagyon értékes filmek készültek az EarthQuaker Devices, az Alison Group és Jiang Kun művésznek köszönhetően az epikus kompozíciókhoz
Setlist
Run On
We All Shine On
Innocence
Sorrow
Pure as Snow (Trails of the Winter Storm)
Hear the Wind Sing
Ashes in the Snow
Time Goes By
Encore:
Recoil, Ignite
Minden dal egy megtisztulás. Minden dal a stressz, a búbánat, a szenny lecsapolása, amely egy embert elérhet, és benne elraktározódhat a mindennapjaiban. Minden dal egy meditáció, mely elszakít a hétköznapi robotolástól, a beidegződésektől, a földhöz ragadt tehetetlenségtől.
A hangulatot a hangszerek mellett a fények színezték: a lángoló vörös, az elvesző szürke, a hideg kék, a piszkos füst. Időnként virágot, kardot, glóriát festettek az előadókra, vagy egyszerűen csak elhalványították a képet.
Nem volt interakció a közönséggel. Kő kemény meló volt a színpadon, felfoghatatlan tempó és erő. Fizikai erőnlétet, virtuozitást megkövetelő hangszeres játék.
Az este talán legszürreálisabb jelenete volt, mikor Taka egy dobverővel játszott a gitárhúrokon, mintha egy vonó lett volna, személyes kedvencem, a líraibb hangfekvésű Hear the Wind Sing (Halld a szél énekét) műben. Ez a zene, egy egészen különleges utazásra vitt engem, Keletre, Japánban szárnyalt a képzeletem, egy két évvel korábbi utazásom valódi képeit felidézve.
A Time Goes By (Az idő múlik) után lettünk először megszólítva közönségként. Kaptunk egy „Köszönjük, reméljük, még találkozunk”-ot, és azzal el is tűnt a csapat, kb. úgy, ahogy jöttek. De a lelkes taps és ujjongás hatására Budapest közönsége is megkapta a ráadás nótát. Utána, huss! Még egy összeborulás sem volt a színpadon, csak az űr.
Talán éppen ettől az űrtől érezhette azt a néző, hogy ő volt a főszereplő. Az ő fejében létrejövő képek, az ő szívében megfogalmazódó érzések számítottak csak, és ami elvitt a belső utazásra az volt a zene, önzetlenül.
Jagri Ágnes
[2025.12.07.]
Megosztom:
Fórum- és hozzászóláskezelésre vonatkozó tájékoztatás
A hatályos jogszabályi környezet módosulása következtében a weboldal üzemeltetőjeként kötelező moderációs feladatokat kellene ellátnunk minden felhasználói tartalom (hozzászólás, fórumbejegyzés stb.) vonatkozásában.
Ezen jogszabályi előírások teljes körű és folyamatos teljesítéséhez jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő erőforrás (személyi és pénzügyi kapacitás).
Ennek következtében a fórum- és hozzászólás funkciót határozatlan időre felfüggesztjük.
A felhasználók számára új hozzászólások és fórumtémák létrehozása, illetve meglévő tartalmakhoz történő hozzászólás a mai naptól nem lehetséges.
A funkció újbóli aktiválására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vonatkozó szabályozás lehetővé teszi olyan üzemeltetési mód alkalmazását, amely számunkra is megvalósítható és fenntartható.
Hírek
