Zsolti a Desperado-bol

Anno, 1971-ben, az Oroszlán havának 14. napján láttam meg a napvilágot, Debrecenben. Az ilyenkor szokásos pelenkázások és böfizések után úgy döntöttem, komolyabb fába vágom a fejszémet! Elhatároztam, hogy oviba megyek! Nos ezzel nem is volt semmi nagyobb gubanc, bár kénytelen voltam megtanulni néhány gyerekdalt, meg mondókát, de ennyivel, meg néhány kisebb-nagyobb hajba kapással sikerült megúsznom a dolgot!

Aztán amint csak lehetett, húztam a csíkot a suliba! Gondoltam ott csak jobb lehet! Na de ekkorát ember még nem tévedett! Ekkor jött csak a fekete leves! Nem elég hogy azt a mázsás hátizsákot vonszolod magad után egész nap, a "Tanár Úr" ostoba kérdéseivel nyaggat, mintha jobb dolgod nem is lehetne! Na mindegy! 8 évet itt is kibírtam. Ekkorra érdekelni kezdtek az elektromos ketyerék! Úgyhogy villanyszerelõként tanultam tovább. Erre az idõre tehetõ az, hogy komolyan kezdtem érdeklõdni a zenélés iránt! Ezután szükségét éreztem minimum egy érettséginek, ezért a Landler Jenõ szakközépiskola híradástechnikai szakát végeztem el. Az utóbbi két iskola volt a meghatározó életem további szakaszában. A középiskolában már munka mellett tanultam. Egy építõipari cégnél voltam karbantartó, ami igazán nem volt egy életcél számomra.

Már csak a diploma volt hátra. Nagy lendülettel be is iratkoztam a Gábor Dénes Fõiskola, Informatikus mérnök szakára. Programozás, programnyelvek, digitális technika, matematika… közben munka és persze gõzerõvel a Desperado! Aztán munkahelyet változtattam, és az ország egyetlen szolárium gyártó cégének, a KGY. Solár Kft.-nek a szervizese és területi képviselõje lettem. Két és fél év, valamint hosszas vívódás után felfüggesztettem a tanulmányaimat. Majd 2000. decemberében a cégtõl is elbúcsúztam. Gyõzött a Desperado! Már ami a napjaim legnagyobb részét illeti.
De zeneileg ne ugorjunk ilyen nagyot.

Szóval a középiskolában kezdtem el gitározni. Össze is hoztunk egy jó kis rock bandát. Erõsítõket, gitártorzítókat, hangfalakat fabrikáltunk, és sokat gyakoroltunk! Jöttek mentek az emberek, míg végül össze nem jött a President. Egy öttagú, dallamos rock-ot játszó csapat, ahol gitároztam és vokáloztam, a Kerozinos Axel barátom pedig énekelt! Hogy milyen kicsi a világ! Sokat koncerteztünk, demókat készítettünk, de csak nem jött az áttörés. Elõbb Axel szállt ki, és összeállt Mosquito-val, ekkor indult a Kerozin! Majd mikor Zoy! barátom megkeresett azzal az ötletével hogy csináljunk együtt egy zenekart, nem sokáig haboztam! Nos itt kezdõdik a Desperado History!

[2009.06.30.]