Jól vagyok, nem kell mindig a kirakatban lenni...
- Két éve találkoztunk legutóbb, akkor léptek be országaink az Európai Unióba. Azt jövendölted, hogy a csatlakozás egyik nyertese a sport, ezen belül is a labdarúgás lesz. Valóban az lett?
- Tévedtem. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt vártam. A csatlakozás valóban átjárhatóbbá tette az országhatárokat, a labdarúgók áramlása is intenzívebb. Egyre több afrikai játékos jelenik meg a magyar piacon, amivel alapjában véve nincs baj, de közben a saját tehetségeinket hanyagoljuk, és nem tudunk rendet tenni a házunk táján. Az U19-es és az U17-es csapataink Európa élvonalába tartoznak, sőt, világverők vagyunk, a fiatalabb korosztályok is. Valamit azonban nagyon rosszul csinálunk, mert a jó kezdet zsákutcába torkollik. A nyugati modell a magyar piacra nem lett átültetve se a vezetők, se az edzők, se a játékosok fejébe. Hiányzik a céltudatosság és a következetesség. Nem tudjuk, hová akarunk eljutni, ráadásul egyfolytában az utat foltozgatjuk, ahelyett, hogy új útra lépnénk. Az Európai Uniótól azt várjuk, hogy anyagilag segítsen, épülhessenek új műfüves pályák, stadionok, sportcentrumok, ezáltal vonzóbb lehet a labdarúgás, és a jövőben többen választhatnák – fiúk és kislányok egyaránt. Ez eddig nem valósult meg. Rendkívül sajnálom, hogy a Bozsik-program is szünetel. Pedig most valóban az utánpótlás-nevelésre kellene helyezni a hangsúlyt, kitűnő szakemberek bevonásával. A jelennel nem lehet mit kezdeni, ezért a jövőt kell építeni. A mai magyar labdarúgásban is jöhetnek ugyan részsikerek, egy-két kiugró eredmény, de az európai felzárkózáshoz jóval több kell. Az alapoknál kellene kezdeni a reformokat.
- Két éve azt mondtad, örülsz, hogy csatlakozunk az unióhoz, de egyelőre nem látod a fényt az alagút végén. Közben a sötétben bárkitől kaphatunk pár pofont, azt sem fogjuk tudni, kitől érkezett. Most hogyan látod?
- Volt a szocialista tömb és a KGST, ezért az ember megszeppen, amikor újabb válaszúthoz érkezik. Eddig az oroszokat karoltuk át, az amerikaiakat szidtuk, most fordítva van. Nem vagyok kibékülve a világpolitikával, főleg az USA politikájával. Amióta George W. Bush vezeti az országot, a világ rossz irányba tart. A csatlakozás jó gondolat, az egyesült Európáé a jövő, butaság lett volna kimaradni belőle. Mint mindennek, ennek is vannak nyertesei és vesztesei. A fejlesztésekre valóban komoly támogatások jönnek, néhány hete jártam nálatok: Szencen és Kisudvarnokban – örömmel tapasztaltam, hogy hozzátok is áramlik be a tőke. A csatlakozás legnagyobb vesztese a hazai termék. Bemegyünk egy áruházba, és lassan alig találunk magyar terméket. A saját termelőinkre gondoltam, amikor pofonról beszéltem, és sajnos egy csoportjuk meg is kapta. Esélytelenek az olcsó, sok esetben rossz minőségű külföldi termékekkel szemben. Hatékonyabb érdekvédelmi képviseleteket kellene kiépítenie minden országnak. A másik aggodalmam is beigazolódott. A tehetséges fiatalok százával hagyják el az országot, elsősorban a jobb megélhetés miatt, pedig idehaza is nagy szükség volna rájuk. Az országunk elöregedése még nagyobb ütemet vett. Ebben is hibás a politika, a munkaerőpiacunkat is védeni kellene. Igaz, jönnek a nemzetközi cégek, de leginkább futószalagok mellett alkalmazzák az embereket, sokszor a minimálbérért. Ezzel nem igazán épül a jövő. Csak azt érjük el, hogy saját országunkban albérlők leszünk.
[2006.05.15.]
Hírek
