Jól vagyok, nem kell mindig a kirakatban lenni...
- Térjünk rá a zenére, amelyen keresztül eljutunk Ausztráliába. A Névtelen Nulla feloszlása után bejártad a fél világot. Zenélgettél. Ez amolyan mesébe illő történet: a szegény legény elindul hamuban sült pogácsával a tarisznyájában?
- Nem egészen. Átlagos értelmiségi családból származom, anyagi gondjaink nem voltak, bár nem is dúskáltunk a pénzben. Én vagyok a legfiatalabb a családban, eddig stimmel a mese: a legfiatalabb gyermek elindult szerencsét próbálni. Már korábban is foglalkoztatott az utcazenélés gondolata. Először idehaza próbáltam ki, egy szál gitárral. Később adódott egy lehetőség, pénzfeldobással eldőlt, hogy tizenegy országból álló turnén én képviselhetem Magyarországot. A másik jelölt egyébként a bátyám volt. Annyira megtetszett a turnézás, az országról országra járás, hogy úgy döntöttem, belevágok egyéni turistaként. A nyolcvanas években bejártam egész Európát. Nem került pénzembe, amit a zenélésből kerestem, abból utaztam tovább. Később egyre messzebb kerültem Magyarországtól. Egyszer csak elérkeztem Ausztráliába. Kiskorom óta rajongok a kontinensért, már gyerekként koalákat és kengurukat rajzoltam. Nem a nagyvárosokat, a nyüzsgő turistaparadicsomokat szeretem, hanem a természetet, a nyugodt életet. Ausztráliában van látnivaló bőséggel. Lenyűgöző a vadvilága, tökéletes az éghajlata, gyönyörű az óceán. Jóval egyszerűbb és tervezhetőbb az élet, mint nálunk. A világ nyolcvanhárom országában megfordultam, a világképemhez Ausztrália áll legközelebb. Eddig tizenhatszor jártam odakint. Élhetnék ott is, lehetnék ausztrál állampolgár, erre azonban nem vágyom. Állandó vízumom van, akkor megyek, amikor akarok.
- Az utcazenélés mire tanítja meg az embert?
- Alázatra, odafigyelésre. A célközönség rohan egyik helyről a másikra, s az hatalmas dicsőség, ha a zenéddel le tudod kötni a figyelmüket, megállnak néhány percre. Az utcán kezdtem, később pubokban játszottam. Persze sok akadályba ütköztem, hiszen akkor még a kommunizmusból jöttem. De ezeket is megoldottam. Az utcazenélés sok másra is megtanított. Megtanultam, hogy a sikerig rögös út vezet, tele kanyarokkal és kereszteződésekkel, amelyekben könnyű eltévedni. A kezdő zenészeknek szívből ajánlom, hogy kerekedjenek fel, mutassák meg tehetségüket az utcán, ott ugyanis minden eldől. Az utca embere őszinte. Csak akkor áll meg, s csak akkor dob aprót a kalapba, ha lekötöd a figyelmét, illetve valami olyat tudsz, ami több mint az átlag.
- Az utazási irodád még működik?
- Már nem. Az ABO-ABO Travel mindenfelé utaztatott, de kizárólag olyan országokba, amelyekben én is megfordultam. Egy idő után már képtelen voltam összeegyeztetni egyéb teendőimmel. Egy vállalkozás kizárólag akkor működik, ha a tulajdonos, a főnök ebben szervesen részt vesz. Egyre kevesebbet foglalkoztam vele, ami a bevételre is rányomta a bélyegét. Ezért inkább eladtam.
- A laikusok, a zenében kevésbé naprakészek azt látják, hogy amíg néhány éve még a könnyűzene főszereplője voltál, addig mára mintha háttérbe szorítottad volna a zenélést.
- Van benne igazság, bár csak minimális. Dalszerzésben sosem voltam gyors alkotó. Az utóbbi években átalakult a magyar könnyűzenei piac, főleg a Megasztár hatására. Én továbbra is teszem a dolgomat, sokat koncertezem, de mivel jelenleg a versenyzők vannak reflektorfényben, ránk kevesebb fény vetül. Ez nem baj. Örülök, hogy elindult a műsor. Ha a televízió engem is hetente mutatna, vagy szombat esténként volna szórakoztató műsorom, senki sem mondaná, hogy háttérbe szorult a másik felem, a zenélés. Egyébként jól vagyok, nem kell mindig a kirakatban lenni.
[2006.05.15.]
Hírek
