Egy szerelem története Dolhai Attilától

De nem is lenne igazi a szerelmi történet, ha nem jelennének meg viharfelhők az égen kisebb-nagyobb konfliktusok formájában. Korda György Visszatérek én című slágere nem csak bumerángjellegű ígérete miatt tűnik figyelemre méltónak, emellett tartalmaz konkrét válságkezelési módozatokat is: „Visszatérek én, hiába űzöl el, s átkarollak majd, ahogy a tűz ölel.” Gondoskodik az erőviszonyok deklarálásáról, valamint a kapcsolat monogám jellegének meghatározását is célszerű még az elején letudni, a dal erre is tartalmaz konkrét utalásokat: „Úgy követlek én, akár az árnyék és a fény, nem lehetsz másé, csak az enyém!”

Egy átlagos szerelemben a kelleténél többször kicsikarunk a másikból olyan ígéreteket, amelyeknek betartásáról azok elhangzása időpontjában a „zsarolt” félnek még halvány sejtelme sem lehet. De ha csak az kell a lelkünknek, hogy halljuk, megingathatatlan helyünk van párunk szívében, akkor ehhez Demjén Ferenc is készségesen asszisztál a Hogyan tudnék élni nélküled örökzöldjével: "Nem kell, hogy félj, nincs semmi veszély. Hogy bármi is elszakít tőled, azt senkinek nem hiszem el. Hogyan tudnék élni nélküled? Hisz rólad szól az élet. Nem történhet semmi sem veled, míg létezem, és érzek." 

Mivel Demjén Ferenc a sorsfordító pillanatban is derekasan helytállt tanácsadóként, ezért a hősszerelmesünk továbbra is igényli megállapításait. Ami viszont kérdéses, hogy a Mindig ugyanúgy című dalával mit is akar kifejezni. A kapcsolatban minden csodálatosan megbízható, vagy éppen az ellenkezőjét? „Holnap újra indul indul minden ugyanúgy. Mindig ugyanúgy”

Arra, hogy itt mégis inkább a kapcsolat monotonitására kell gondolnunk már Adamis Anna adja meg a választ a Kék asszony-ban. Az ígéretek ezek szerint nem váltak be, mert emberünk bizony szedte a sátorfáját: "Elmegyek, elmegyek, messze megyek, Kék asszony elvitte a szívemet. Nem maradt utánam más, csak egy dal, Nem maradt utánam, ó, más, csak egy dal." A nóta tanúbizonysága szerint a családi ezüstöt is vitte magával.

Érzéki, gyengéd szálak szövődnek a történetbe...

A távozás pillanatával kétesélyessé válik a folytatás, ugyanis Zorán Romantikájával újra érzéki, gyengéd szálak szövődnek a történetbe. Ami számomra nem teljesen világos, hogy ez a dal a szívrabló másiknak szól-e, vagy némi kitérő után hazatért-e a csellengő, és engesztelésképp ígér-e minden jót, mi szem-szájnak ingere, mindezt ráadásul egy kifejezetten egzotikus, idilli helyen kivitelezve: „Kedves, elviszlek oda, hol ... A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad, Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat. A napfény megéget, A vágyak kiégnek, És porrá hamvad a romantika” Itt még egy picit borzolnám a kedélyeket: „A csókom sós lesz, És hidd el, jó lesz,...A fények kemények, Az árnyak elégnek, És éjjel éled a romantika.” Az örömteli végkifejlet reményében szorítunk, hogy ne csak a fények legyenek kemények, de szerintem bárhogy is alakul, erről már nem Zorán tehet.

Máté Péter hiába ad ötletet az Egy darabot a szívemből slágerével, még mindig kétséges, hogy ez csak egy vagy esetleg több szerelem története-e: "Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,  És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből. Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom, Hiszen visszahív egy régi szerelem.” Talán maga a főhős sem tudja a választ, mert a következő sorok alapján meglehetősen befolyásolhatónak tűnik: „Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom, De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem”.

A bizonytalanság átmeneti és végleges leküzdésre Szécsi Pál egy kis kikapcsolódást javasol. A Csak egy tánc volt című dalban megtudhatjuk azt is, hogy miről ismerszik meg egy úriember: „Csak egy csók volt, boldog pillanat, Amit loptam kaputok alatt. Többször mondtad: "Itt most búcsúzom. És a többit nem tudom.” A kényes részletekről hallgat, mint a sír.

De hogy ott valóban felejthetetlen dolognak kellett történnie, azt Lerch István Tűzvarázslója teszi egyértelművé. Nagyon kell ahhoz szeretni, hogy valakinek csak úgy meggondolatlan pirotechnikai felhatalmazást adjunk, amely ráadásul jelen esetben fűszerezve van egy csipetnyi szemmel veréssel is: „Tűzvarázsló, kék szemeddel égess el, Égess el, „ Beépített biztonsági kód, avagy szerelmes önáltatás: „A lelkünk úgysem éghet el.” Gondolva a környezetünkben található lobbanékony és szerelemre gyúlni fogékony embertársainkra itt már ajánlatos a tűzoltókat tárcsázni: „Gyere még, gyere még, égess el Gyere még, gyere még, égess el"

A szerelmi történet - számomra kicsit meglepő módon - Demjén Ferenc Kell még egy szó, a Honfoglalás betétdalával ér véget. Ezt nem is érzem szerelmes üzenetnek, no meg egy kissé patetikus is, de mint tudjuk, minden csak értelmezés kérdése. Felfoghatjuk úgy is, hogy a lemez első dalában megtett kezdeti csetlő-botló lépések után a végkifejlet a határozott területfoglalási igény bejelentésével következik be: „Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény, tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz. … ott várok rád, ahol véget ér az út!”

Nálam a befutó a Romantika, mert a dalszöveg igényes, a zenéje kifejező és nagyon kellemes, Attila előadása hiteles.

Olvasd el ezt is: Kislányok és érett nők is vártak Dolhai Attilára - képekben

Kurucz Enikő

[2008.11.21.]