Meddig fog még felállni??? - interjú a Sziámi tagjaival

- Egy nem Müller Péter szám van a lemezen. Miért ez és miért egy? 
MP: Amikor a Sziámi Sziámi – az első zenekar amiben még Ági is benne volt a Kontroll után - megszületett, akkor Ági hozott egy szöveget, ami nekem nagyon-nagyon tetszett, és talán el is kezdtük csinálni, de éppen átalakultunk vagy feloszlottunk vagy nem tudom mi volt, és nem született meg a szám. De közelítő énekdallammal mindig ott volt a fejemben. Egyszer pont találkoztunk Ágival, mikor másnapra éppen számot kellett volna írni, és megkérdeztem, hogy emlékszik-e rá. De nem emlékezett, úgyhogy megtettem neki azt a szívességet, hogy amire emlékeztem leírtam, ő megírta hozzá az utolsó két vagy három verzét, és aznap az került klubprogramba. Én meg nagyon szerettem, és hát érted, nem irigylem azt az egy számnyi jogdíjat a Bárdos Ágitól, aki a gyermekem anyukája...

 - Miért most jelenik meg a lemez? Hiszen már nyáron is volt bemutató meg ilyesmi, Novemberben már osztogattátok.. 
MP: Na várjál, ez nem így volt. Augusztusban jelent meg a szövegkönyv, és abban benne volt egy hétszámos demo ugyanebből. A stúdiófelvételek valamivel karácsony előtt elkészültek, néhány újrakeverve, és néhány új szám. Közben a könyvben levő CD már aranylemez lett csak ezt nem jelentjük be, mert végül is ez egy könyv. Ez pedig külön történet akart lenni. Azt gondoltuk, hogy ezt szépen kiadjuk magunk aztán hadd szóljon. Csak az utolsó pillanatban, karácsony előtt ránkrepült a CLS kiadó, akik nagyon szimpatikusak voltak, nomeg nem is baj, hogy nem nekünk kell ezzel vesződni. Ott viszont kimondtuk, hogy hiába van meghirdetve a lemezbemutató, ne tegyük bele a karácsonyi dömpingbe, mert ők erre nincsenek rákészülve, meg nem tudnának igazán törődni velünk, és abban maradtunk, hogy inkább februárban amikor újra indul a turné, akkor jöjjön ki a CD.

- A lemezt végighallgatva, volt egy ilyen érzésem, hogy mindenkit kiosztasz: a mulatósokat, a mobiltelefonosokat, de a politikusokat nem. Van ennek oka? 
MP: Igen. Sz*rok a politikába. Nem érdemlik meg. Némelyik elég helyes fiú, csak belesodródott a veszedelembe, mint Balu, és onnantól kezdve nincs mit beszélni róluk.

A maradandó

- Melyik dal lesz erről a lemezről, amelyik még húsz év múlva is meglesz? Mondjuk, mint a „Besúgók és provokátorok” ami még mindig ott van a topon... 
MP: Az nem most is, hanem az most van a topon már megint, sajnos. Mindenki azt kérdezi, miért a „Fogjad már meg” lett a címadó szám. Van két pólus. Az egyik póluson azok fejek vannak, akik boldogan – és én ezt a közönséget is nagyon szeretem – nekilátnak táncolni a „Szegény Diánára”, és boldogan üvöltik, hogy „minden kúrás fogyókúrás” és mindenki nagyon örül. Ebből lehet egy olyan szám - és nekem ez a végső ambícióm az életben – mint Seres Rezső számai, amiket mindenki tud, és senki nem tudja, hogy ki írta. Mint például „Szeressük egymást gyereket”, meg „Fizetek főúr, volt egy feketém”. Ezeket mindenki játssza. Volt már olyan egyébként, hogy Sziámi zenét játszottak lagziban Zala megyében, meg Szlovákiában, és én meg meghallottam, és nagyon örültem.

A Diánának meg van ez a sansza. A „Fogjd már meg”-et én izgalmasabbnak és jobbnak tartom. Az alapkérdés, amitől mindenki zavarba jön, még én is – hányszor fog még felállni a farkam - így nem mondatik ki. Nem is azért lett ez a szöveg, amiért gondolják...
Amikor kérdezik, hogy a Sziámi zenekar miről kapta a nevét, akkor mindig elmondjuk, hogy Thaiföldön az ottani templomi macskák voltak a sziámi macskák. Ha végigsimítod a farkukat akkor érzel benne egy törést. A legenda szerint azért van ez a törés, mert a nagy földrengés idején megtartották a templomot a farkukkal. És mi is ilyen srácok vagyunk.
Ha az első értelmezését veszed természetesen az embereknél fölmerül – nem is az, hogy meddig fog felállni a farkuk, hanem, hogy mi az amit innen magukkal vihetnek, és mi az amit nem. Egy csomó dolog eltűnik már az előtt, hogy el kéne menned. Most így konkrétan üzenem a csajoknak, hogy nincsenek potencia zavaraim, tehát nem ennyire direkt segélykiáltás a szám – de voltak. Például kamasz koromban nekem ez egy dilemma volt, hogy most ez hogy is van ezzel a farokbirtoklással, és hogy működik ez az ügy, aztán letudtam, aztán majd megint biztos lesznek. Ez egy sokgenerációs, valódi kérdésfeltevés, amit eddig nem tettek föl.
Az, hogy a Bácsfi Diánára senki nem reagált adekvát módon, hanem a totális elhülyülés történt körülötte, és a tvriporterek vigyázzba állva, megmakkani sem tudtak, amikor beszélgetni kellett, mert lejátszotta őket, mint egy bulllpartit. Ez számomra érthetetlen és nyilvánvalóan ezért jött ki belőlem. A „Fogjad már meg” az nekem egy alapszám, és nagyon-nagyon szeretem a zenéjét.
Én mindig azt mondtam az összes zenésznek, akivel összesodort az élet, hogy mi egy olyan népnek a zenéjét játsszuk, amelyik nem volt - egy sosem volt népzenét. Úgy érzem János ebből elkapott valamit, amit én spanyolos mediterrának hívok, és elkapott még egy csomó mindent. Egy picit a cigány dalokból rabolt, egy picit abból, ami a zene-drámának mindenhol a lényege és nagyon jó rá énekelni. Nem mondom, hogy könnyen tanultam meg, de ... olyan majdnem a legkönnyebb dallam, de nem az. Ha nézem, hogy, hogy épül, azt meg iszonyúan szeretem, mert benne van a személyes.
Nekünk Pilinszky azt mondta, hogy egy vers az mindig az éntől megy a kozmoszig, vagy fordítva. Ha nézem versként, akkor elégedett vagyok vele, mert ez a „Jaj de okos vagyok, fogjad már meg a kezem” ez az én valódi dilemmám. Akik nem szeretnek, azért nem szeretnek, mert azt gondolják, hogy nekem a se*emben is fejem van, és mit tanítgatom őket... A „Fogjad már meg a kezem”, az univerzális felhívás, azért lett lemezcím. Azt gondolom, hogy nekem ez az egy vágyam van azzal, hogy itt vagyok a világban. De néha nagyon nehéz kimondani, vagy éreztetni. Zárógondolatként: mi van, ha semmit sem ér ez a sok fitness? Mi van ha a nagy gyöngeség mégis szép lesz... Ezek valódiak..
Mindig az marad meg, ami a valódi. Seresből is az maradt meg egyébként. Ül egy kiscsávó, azt gondolja magáról, hogy kicsi, csúnya, zsidó, kiszolgáltatott és csak egy kis pianínója van meg egy kis Unikum. És nagyon megmaradt az, hogy „engem még nem szeretett senki” meg ilyen kis zizik. Ezek Hamleti súlyú kérdések. Én a „Fogjad már meg”-re tippelek, illetve azt szeretném, hogy ez maradna meg, és szeretném, ha – merthogy ilyen a nylev - szállóigék maradnának meg belőle pl. „két csuklás közt egy összecsuklás”. Amúgy pedig félek, hogy meg fog maradni a „Kisablak” c szám. A „Tuccutút” meg a „Kisablakot” én Indiában írtam, pont cunami volt, „Tuccutú” az nyilván el akart rugaszkodni ettől az érzettől, a Kisablak meg telibe arról szól. Egyébként érdekes, hogy János arra mondta, hogy na ez nagyon tetszik. Ő is énekli, én csak segédszólam vagyok. Ez a világdrámáról szól, csak annak örülök, hogy madárinfluenza akkor még nem volt, mert nagyon nehéz lett volna ezt a két dolgot egyetlen számban megfejteni. Ígérem, hogy a madárinfluenzára nem is nagyon reagálok versben.

[2006.03.15.]