|
|
Meddig fog még felállni??? - interjú a Sziámi tagjaival
A lemez dalai - Péter, hogyan jöttek ennek a lemeznek a szövegei? A 80-as években még volt sok téma...
MP: Nem egyenként beszélnék a szövegekről, mert mindegyik másként készült, hanem arról a folyamatról, amivel meglepett engem a CD, amikor kész lett. Ez nem egy koncept lemez. Nem akartunk semmit, volt egy klub, és minden héten leszállítottunk egy számot. Amikor ökörködni volt kedvünk akkor ökörködtünk, amikor drámai jelentőségű szöveg született, akkor azt megkíséreltük nagyon hamar megzenésíteni. Egyébként a fél zenekar elvérzett a tempón, ezért vagyunk ebben az immár optimális és kipróbált felállásban: aki ezt túlélte az most már úszik, mert Amerika még messze van.
Én arra csodálkoztam rá, hogy... sőt, valaki megkérdezte, hogy született meg a lemez dramaturgiája. Akkor elkezdtem gondolkozni, hogy - mivel azt mégsem kérdezhetem vissza hogy miért, mi a lemez dramaturgiája - mit is válaszoljak erre. Kiderült, azért mondja mindenki, hogy jó érzés egy svungban végighallgatni, mert valamit mutat a dolog. Amit én is akkor vettem észre. Egyrészt tényleg az van, amit ez a lelkes lányriporter fölhánytorgatott, hogy éjszakától éjszakáig tart a történet. Az első szám ez a „Tuccutú”, ez a bele az éjszakába, meglehetősen pörgetős és fiatalos élményanyag, az utolsó szám pedig „Az éjszaka fátylán át” ami egy – tőlünk már-már megszokott – kissé talán elavultnak is mondható elmegyógyintézeti látogatás-történet. Másrészt pedig azt érzem, hogy szerves felnövés van benne. Tehát nem utasítottam vissza a kérdést, hogy haggyá má’, nincs benne koncepció, csak sorrendbe raktuk a számokat, ahogy úgy éreztük, hogy jó lesz. De ha jobban megnézem akkor a kevésbé fajsúlyos, inkább dances, még stílusban talán azonosítható hol Rock and Roll, hol Texmex – például a Szexikon-Lexikon János elnevezése szerint – (a Tuccutú az a franc tudja micsoda de egy picit) techno-funky rap dalokból... egyszercsak elmegy - ami nálunk mindig, ha volt ilyen, hogy sziámi stílus akkor annak az egyik súlypontja – ebbe a nehezen azonosítható de sok forrásból táplálkozó bonyolult zeneiségű költői, olykor balladás, olykor dramatikus dalfélébe.
Hogy ez az egész hogy született, ez a rejtély számomra. Hogy állt ez össze vérzivataros vesszőfutásunk során, hogy csak kész legyünk valahogy? Hogy fér el egy lemezen „a szegény Bácsfi Diána fából van a pinája” c. szám a „Három betyár”-ral ami nekem az egyik kedvenc dalom az idők elejétől és elég súlyosnak tűnik? Még a 80-as évekből idézett versszakot is direkt benne hagytam, mert úgy éreztem, hogy úgy van egyben... Ezek a meglepő dolgok. Például, az „Ismeretlen katona” c. számot, amit a ‘80-ban írtunk az URH-val, azt én 1987-ben Amszterdamban értettem meg, amikor egyszer bekapva végighallgattuk egy társasággal. Addig fogalmam nem volt, hogy miről szól. És természetesen arról sincs fogalmam, hogy miről szól a lemez. Tehát az, hogy miről szól az nagyon-nagyon rossz kérdés.
A hogyan született?-re meg nem tudok szövegenként válaszolni. Ez egy katartikus öncserélődésben, és nagyon meghajtott egyévados „évad a pokolban” klubmelóban megszületett dolog.
Van egy jegyzetfüzetem, úgy járok, hogy időnként nekimegyek egy fának, vagy oszlopnak, mert éppen egy sor jön, és azt le kell írni, szóval részben ebből a füzetből jöttek az alapötletek. Emlékszem, hogy ültünk a Jánossal a Vörösmarty téren a pinyóban, és akkor vagy mondtam egy sort, vagy azt mondta, hogy figyelj, itt egy tempó, és akkor arra elkezdtük... A ritmikával sajnos gyerekdal szinten gondolkozom együtt és a Jánosnak meg a zenekarnak sok dolga van, hogy ebből érdekesebb dallam szülessen. Ezekből elindulgattunk. De sokszor jött egy groove, nekem volt egy mondatom, és kialakult. Például volt egy olyan alapötlet, - ez az „iszlám dzsihad love story”, ami nem került rá a CD-re, de a Songwritersben elhangzott, s talán a következő CD-nél használjuk – amit Jánossal együtt találtunk ki még 1987-ben, amikor együtt zenéltünk. Kéne csinálni egy olyan koncertet, ami szövegszinten a világ összes nyelvén érthető. Csak olyan szavak vannak benne, ami mindenhol érthető. Írtunk is egy szótárat, egy füzet tele van ilyen szavakkal.
GJ: Volt egy konkrét elképzelés, hogy egy-egy zenei ötletet, amiben van némi ritmus, dallam, elküldeni a világ számos országába annak valamely zenei szervezetéhez, vagy zenészeihez, hogy mi jut eszükbe erről. Ezt játsszák le, küldjék vissza, és ebből össze lehetett volna rakni igazi világzenét.
MP: Képzeld el, hogy te egy ír hárfás vagy és kapsz egy zongorakivonatot, szóval annyit, hogy éppen tudod, mi a téma, és hozzáteszed a magad kelta hárfásságát, de mondjuk egy balkáni perkás teszi hozzá a ritmust. Ne is tudják mik vannak, csak hangnemeket, meg a motívumok fejlődését tudják... Volt egy ilyen játék... De például ez a szám [„iszlám dzsihad love story” - SO] megszületett ebből a szótárból. De nem tettük rá most, mert ez szerintem a következő CD-k egyike lehet. Elég alapötlet. Ugyanúgy ahogy a Szájbergyerekkel is megszületett egy műfaj. Az pedig már a Songwritersben jóval előbb megszületett a jaj a szegény Diána dalban. Nem rosszkedvűen mondom, mert jó haverok. De kicsit irigy voltam, hogy ez kijött és megjárta az útját...
Még azt sem mondom, hogy tipikus az, hogy előbb a szöveg vagy a zene van. Én songmaker vagyok, nem igazán dalszövegíró. Azt akkor szeretem csinálni, amikor másnak írok. Arról szoktunk beszélgetni Jánossal – hol nagyon harmonikusan, hol baromi erős oppozícióban – hogy mi lenne, ha lenne egy ilyen-olyan szám. És akkor még csak egy mondat van. Akkor rámondja, hogy ez k. ciki, de úgy már nem lenne ciki, ha... de az már nagyon behatárolja, hogy milyen zenét lehet rá csinálni.
GJ: Akkor Péter beírja a szövegbe, hogy „ez k. ciki” és akkor már mindjárt jobb lesz.
MP: Azért a Diánáról beszélek, mert az tényleg viccből született. Az egy botrányszám, ehhez végülis már edződtünk. Egyik estére ezt találtuk ki. Bejött szlogennek, ez a fából vaskarika, fűből füstkarika. Ezt jól esett énekelgetni. Ez egy csárdás verbunkos dal, János nem tudott elszakadni a dallamtól, amit hoztam és a szöveg sem tudott elszakadni. Nagy meló lett, hogy ebből a csárdás paródia szövegből a végtermék egy ska-reggae bonyolultságig eljutott. Nagyon jó hangszerelés lett belőle, nem véletlen hogy ezt kezdték remixelni, erre indultak rá emberek. Egy csomóan azt mondták, hogy mi, ez a Sziámitól? Amikor meghallották hangszerrel, akkor azt mondták, hogy nagyon jó.
[2006.03.15.]
Megosztom:
|
Hírek
