Gesztesi és a zene - az első, félszeg randevú

Gondolom velem együtt sokan meglepődtek, amikor híre ment, hogy Gesztesi Károly kiadott egy lemezt. Azt eddig is tudtam, hogy sokoldalú művész és lám kiderült, hogy még zenét írni is tud. Sőt, ha valaki esetleg nem tudná, a Zeneakadémián becsülettel több évet nyomott le zeneszerző szakon és állítólag több kupacnyi kiadatlan, soha nem hallott dal várja a fiókban, hogy majd egyszer publikus státuszba kerüljenek. Ez alkalommal csak néhányuknak sikerült kitörni a fiókból a Zár már a színház című lemezen.

Személyes hangvételű, saját szerzeményekkel indul a lemez. Az első, Zár már a színház egy érzelmes lassú tétel - az egyik szerelemről. Sajnos sablonos klisékből építkezik, így semmi újdonságot nem szabad elvárni tőle, ráadásul ismét bizonyítást nyer, hogy a zenei tudás nem feltétlenül párosul énektudással. A kislányának írt Altató szintén megszokott elemekből építkezik, bár ettől függetlenül mégis frissnek hat; az őszinte apai érzések azért alaposan megtámogatják és így kiemelik a többi felvétel közül.

Felpezsdítő groove

A gyorsabb daraboknál tetszik a basszusalapok előtérbe helyezése. Sok nótánál visszatérnek ezek a pattogós, groove-os basszusfutamok ami nagyon is előnyére válik a lemeznek. Egyébként vannak kimondottan profi húzások némely dalban, ilyen királyság például a Gyúrunk vaze jó kis tremolós gitárszólama is. Összességében nem tudom eldönteni, hogy ezek a felpezsdítő dallamok inkább Gesztesinek köszönhetők-e vagy inkább L.L. Juniornak, aki elég erőteljes befolyást nyert a lemez összhangzásának kialakításában (a tippem Junior).
Az érzelmes, lassú és a gyorsabb „bulizós” dalok mellett találunk még a lemezen egy filmzenét (Kútfejek) valamint sok-sok feldolgozást is.

Máté Péter emléklemez

Nem mondom, hogy nem kellemes élmény hallgatni a négy Máté Péter (S. Nagy István, Róbert Burus) nevével fémjelzett dalt új, modernebb értelmezésben, de én azért túlzásnak érzem ilyen sok feldolgozást feltenni egy lemezre, amelynek inkább arról kellene szólnia, hogy megismerjük Gesztesi Károlyt, mint zeneszerzőt (bulvárforrások szerint állítólag több, mint 100 dalt írt már Gesztesi és ha ezt még néggyel el is osztom, akkor is kijönne belőle két teljes lemez). Az is igaz, hogy Máté Péterrel mindig biztosra mehet az ember. Rendben, vettük az üzenetet: Gesztesi Károly (is) nagyon szereti Máté Pétert. Mi is szeretjük.

Ennyi volt?

A lemez végén meghallgathatjuk a nyitó felvételt kicsit pörgősebb stílusban. Nem rossz, de talán ide is elfért volna még egy olyan dal, ami sem nem feldolgozás, sem nem ismétlés. Minden esetre megvan az az előnye ennek a saját feldolgozásnak, hogy akit zavar a lassúbb verzió bizonytalan énekhangja, az inkább hallgassa ezt. Ebben neves színész kollégák énekelnek közösen; hirtelen mintha egy musical előadáson találnánk magunkat.

Az utolsó felvétel Gesztesi és L.L. Junior hangjátékával indul – két férfi értekezése a nőkről. Ebben a dalban L.L Junior ének fronton is közreműködik vagy inkább Gesztesi közreműködik L.L. Junior dalában? A kis évődés után elindulnak a záró akkordok – egy igazi hamisítatlan, pattogós ütemű L.L. Junior dalban megtestesülve és ezzel véget is ér Gesztesi Károly első lemeze.

Összességében Gesztesinek egyáltalán nem kell szégyenkeznie ezzel a lemezzel. A magyar zenei piac legtöbb eladást produkáló középmezőnyébe abszolút belefér, így remélhetően jól fog teljesíteni. Leginkább háttérzenének ajánlom egyéb tevékenység mellé, akkora értékei nincsenek ennek a lemeznek, hogy 43 percen keresztül csak erre koncentráljunk. Ez a lemez valóban „csak” szárnybontogatásnak tűnik nekem. Ha Gesztesi komolyan gondolja a zeneszerzést, akkor majd egyszer ebben a műfajban is megtalálja önmagát, így következő kiadvány már őszintébbre sikerülhet és ily módon többet tartalmaz majd abból az emberből, akinek neve a borítóra van vésve. Akkor majd bátran rá lehet írni a borítóra, hogy Gesztesi Károly lemeze.

- Nagy Szabolcs -

[2007.10.25.]