Jambalaya által képviselt irányvonal nem retro

A Jambalaya élő koncertfelvétele 2008. január 6-án, vasárnap este 19 órától lesz a Merlin Nemzetközi Színházban. Ennek apropóján indítjuk interjú-sorozatunkat az énekes, zongorista, frontember és zeneszerző Nemes Zoltánnal.

- Köztudott, hogy a New Orleans-i zenét ma már önálló műfajként emlegetik. Magyarországon tudtommal a Jambalaya képviseli egyedül ezt a műfajt. Bemutatnád, kifejtenéd a New Orleans-i zenét, mint műfajt?
- Helyesbítenék, hiszen itthon is vannak kiváló New Orleans jazz, vagy dixieland formációk. Mint például Fritz József csapata, Hot Jazz Band, Benkó Dixieland Band, Molnár Dixieland Band és lehetne még sorolni… Az azonban tényleg igaz, hogy mi ezektől egy merőben eltérő irányt képviselünk. A stílusunkat illető tévhiteteket eloszlatva itt említeném meg azt is, hogy a zenekar által képviselt irányvonal nem retro. Lesz például rapper vendégünk is a Merlin Színházban, lesznek lüktető New Orleans funk vagy nehezebben besorolható saját nóták és egyéb meglepetések. Persze a gyökereket is igyekszünk bemutatni, és olyan jelentős New Orleans-i előadók dalait, mint DR. John, Professor Longhair, vagy olyan New Orleans standardnak számító dalokat, mint az IKo Iko, vagy a Big Chief nem hagyhatunk ki a repertoárból. Viszont a magunk képére fordítottuk ezeket a feldolgozásokat is. Köztudott, hogy sokan New Orleans-t tartják a jazz és a blues őshazájának, de még a legpontosabban fogalmazó zenetörténészek is ide kötik e két műfaj eredetét, legalábbis egy bizonyos ideig. A valaha New Orleans-ban jártak elmesélései alapján ez az a hely, ahol még a civil foglalkozású emberek is munka után felveszik a hangszert, vagyis ebben a városban „mindenki zenél”. Mindez egy sajátos értelemben vett zenei ízhez vezetett. Napjaink New Orleans-i muzsikusai is ezzel az ízzel nyúlnak a zene bármely ágához, ami így egyértelműen felismerhetővé válik, ám igen sokrétű lehet. Ezt a rengeteg zenei kalandozást magában rejtő műfajt játssza a Jambalaya zenekar.

- A Jambalaya miért pont ezt a stílust képviseli?
- A válasz roppant egyszerű. Egy szerelemről van szó, elkötelezettségről, melynek tükrében nem csak a műfaj kiváló hazai hangszeres előadói, hanem egyben remek barátok verbuválódtak össze az alapításkor, úgy mint: Jász András-szaxofon; Szücs Kriszitián „Qka”-trombita; Varga Laca-basszusgitár; Mezőfi István „Fifi”-dobok; és én.

- Miért éppen a zongora?
- A zene és az ének - a szülők és nagyszülők elmesélései alapján – foglalkoztatott már kora gyermekkorom óta. Ha például ízlett a kaja, éneklésben, vagy dúdolgatásban törtem ki, ugyan beszélni még nem tudtam. Édesapám kiválóan hegedült, zongora is volt a családban, amit elég korán elkezdtem piszkálni. Nem a kérdést akarom kikerülni, csak nem tudom „melyik kezdet” mikor volt pontosan. Az biztos, hogy régóta zongorázom, klasszikus, egyházzenei és úgynevezett könnyű műfajt egyaránt tanultam, ahogy zeneelméletet, szolfézst és minden egyebet, ami szükséges lehet egy muzsikus számára. Nagyon fontosnak tartom azonban azt az „autodidakta iskolát” amit kiszűrtem a különböző mesterek tanításaiból, és aminek köszönhetően remélem, talán van fölismerhető egyéniség a játékomban.

- A Jambalaya alakulását megelőző években önálló műsorral szóló zongoristaként is felléptél. A zongora-ének párosítást mikor kezdted?
- A komolyabb értelemben vett éneklés 2002 környékén kapott nálam nagyobb hangsúlyt azzal az elhatározásommal, hogy szólóban, tehát egy zongorával is elkezdek játszani és koncerteket vállalni. Ez valóban fontos előzménye volt a zenekar megálmodásának is, amire azonban csak később, 2005 áprilisában került sor. Egyébként alkalmanként a mai napig játszom szólóban.

- Ezeken az esteken az önálló műsor hogyan épült fel?
- Jó szokás szerint saját dalokat vegyítettem kedvenc előadóim dalaival, ők pl. Dr. John, James Booker, Charles Brown, Professor Longhair énekes-zongoristák. A nagyobb produkciók mellett ők is előszeretettel készítenek időnként szólóban egyzongorás lemezeket. Más esetekben pedig az jelentett kihívást, hogy egy egész zenekart hogy válthatok ki egy szál zongorával. Akadt aztán más környezetből előhúzott dal is, amit izgalmasnak tartottam a saját ízvilágommal fűszerezni.

- A zenei pályafutásodat milyen zenei hatások- zenei vonalak alakították? Milyen zenei előadók, szerzők, stílusok az iránymutató kedvencek számodra?
- Az említett énekes zongorista előadók mellett rengeteg más előadó is meghatározó számomra. Ilyenek például Jon Cleary, Alan Toussaint, a Neville Brothers, vagy ott van pl. Johnny Adams, akit minden idők legjobb énekesének tartok, és akinek az éneklését akár csak hallgatni is kimondhatatlanul inspiráló számomra. Ők mind-mind más és más felfogásban értelmezik a New Orleans-i műfajt, mégis egy stílust képviselnek, és azt hiszem ez a végtelenül színes világ fogott meg a műfajban a leginkább. Ezekért a zenei hatásokért kicsit messzebbre kell nyúlni, és tisztában vagyok vele, hogy idehaza a felsoroltak közül talán több név sajnos nem cseng olyan ismerősen a nagyközönség számára, viszont aki meghallgatja az említett hatások valamelyikét, az jó eséllyel lehorgonyoz a műfaj mellett.

A koncertre jegyek a Merlin Pénztárában, a zenekar koncertjein, és a zenekar honlapján meghirdetett helyeken kaphatóak. A jegy egyben 25 százalékos kedvezménykártya is a márciusban megjelenő lemezből.

– zene.hu –

[2007.12.17.]