Egy ütős ötös fogatot képzelt el

A Jambalaya zenekar élő koncertfelvételét január hatodikán, vasárnap este hét órától rendezik a Merlin Nemzetközi Színházban. Ennek apropóján beszélgettünk az énekes, zongorista, frontember és zeneszerző Nemes Zoltánnal. A koncertre váltott jegy egyben 25 százalékos kedvezményre jogosít a márciusban megjelenő lemez árából.

- Hogyan, milyen körülmények között alakult a Jambalaya?
- Mint azt az előzőekben már említettem, 2002-ben szólóban ének-zongora párosításban kezdtem koncertezni. Nem említettem azonban, hogy ennek volt egy rendkívül prózai oka is. Úgy gondolom, hogy körülbelül erre az időszakra esett az élőzene hullámvölgyének mélypontja. Az Öregek - idősebb zenész barátaim - már akkor jelezték ezt, amikor ’97-ben elkezdtem élőben koncertezni, de akkor még nem tudtam, miről is lehet szó. Olyan időszak érkezett el tehát, amit kisebb formációkban –szólóban, duóban, trióban- tudtam csak túlélni. A szóló zongorázás rendkívül fontos „iskola” volt mind az énekemet, mind az előadás módomat tekintve és a mai napig játszom kisebb formációkban is. Rendkívül ki voltam éhezve azonban egy valamivel nagyobb felállásra. Végül 2005 áprilisában láttam elérkezettnek az időt - a saját fejlődésemet és a körülményeket figyelembe véve, - hogy életre hívjam a zenekart.

- A zenekart te alapítottad, s zenekar a fennállás óta ugyanazokkal a tagokkal zenélsz.
- A zenekar alapításánál első lépés volt a hangszerelés kialakítása. Egy ütős ötös fogatot képzeltem el, ami nem annyira a szokásos felállást követi. Nincs ugyanis gitár a zenekarban, ami nem azt jelenti, hogy nem szeretünk gitárossal játszani. Úgy gondoltam, hogyha kell, inkább kiegészülünk gitárral, vagy éppen más hangszerekkel. Ezzel a sajátosabbnak nevezhető felállással álmodtam meg a magam New Orleans-i zenéjét. Az egyes hangszerekhez olyan zenészeket társítottam, akik nemcsak kiváló és professzionális muzsikusok, de nagyszerű emberek és igazi barátok is egyben. Korábban mindegyikőjükkel dolgoztam már együtt több-kevesebb alkalommal.

Dobosunk Mezőfi István „Fifi”. Régóta ismerem őt és alkalmi közös zenéléseink során azt tapasztaltam, hogy a hangszerén ő tudja a leghitelesebben visszaadni ezt a műfajt azok közül, akiket valaha hallottam dobolni. Mindemellett ő a legmuzikálisabb dobos is, olyan, aki valódi dallamokat szólaltat meg a hangszerén. A New Orleans-i zenében nagyon domináns szerepet kap a dob. A feladatot sikerült a legavatottabb kezekre bízni egy remek barát személyében.

Basszusgitárosunk Varga Laca. Vele lassan tíz éve játszunk együtt és ez nem véletlen. Ha van a New Orleans-i zenekarok hangzásában a szokottól eltérő egyéniség, akkor ezt nálunk az ő játékára alapoznám. Olyan ember, amilyen én is nagyon szeretnék lenni. Rengeteg dolgot tanultam tőle az évek során.

Trombitásunk Szücs Krisztián „Qka” Őt is régóta ismerem és bár korábban nem játszottunk egy zenekarban, tudtam, hogy kiváló és megtisztelő élmény lesz egy zenekarban játszani vele. Igazi csapatjátékos, aki képes a zene egészét nézni, ez alapján véleményt alkotni és megalkuvás nélkül segíteni a csapatot a munkában. Meglátásai és tehetsége elengedhetetlen az arrange-ok megalkotásakor is. Nagy példaképem és remek barátom ő is.

Szaxofonosunk Jász András. Tizenöt éves kora óta ismerem, tehát a legrégebben. Elképesztő humora a zenélésben is visszaköszön. Briliáns szólista és végigkísérve a pályáját elmondhatom róla, hogy a legdöbbenetesebb fejlődéstörténetet produkálta, amit zenélés terén valaha is tapasztaltam. Különösen nagy élmény egy ilyen nagyszerű gyermekkori barátot tudni a zenekarban.

- Zeneileg mire törekedtek?
- A New Orleans-i zene az életem. Hiszem, hogy ennek a zenének nagyon komoly létjogosultsága van Európában is, ezáltal -és ezt a mindennapi tapasztalataim alapján is állíthatom- a legkülönbözőbb irányokból verbuválódott hallgatóság is igen fogékony és nyitott erre a zenei stílusra még akkor is, ha korábban addig nem találkoztak vele. Ha alkalmanként közönségünk amerikaiakból vagy külföldi európaiakból tevődik ki, a produkció hitelességét szokták méltatni. Az ilyen koncertek első pillanatától otthon érzem magam, annak ellenére, hogy előtte még soha nem találkoztunk. A zenekar célja tehát egyfelől a műfaj terjesztése és a lehető leghitelesebb előadásmódja. Másfelől azonban úgy gondolom, már az első időktől kirajzolódott egy egyéni, csak ránk jellemző hangzás, ami nem csak a műfajon belül értendő. Törekszünk is arra, hogy ezt fokozatosan és egyre többször meg tudjuk mutatni a nagyközönség számára, gyakran a saját szerzeményeink által.


- A saját szerzeményeken kívül mely előadók szerzeményeit adja elő? Mitől lesznek többek ezek a számok a Jambalaya felfogásában előadva?
- Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek az úgynevezett „Jambalaya felfogásban” játszott dalok egy megfontolt, közösen átrágott munka végeredményét képezik. Sok szempont alapján válogatjuk az ilyen előadókat és azok dalait, Pl.: New Orleans standar-nek számító és kevésbé ismert előadók tollából származó szerzemények egyaránt szerepelnek ezen a listán. Végül azonban olyanokat választunk, amelyek a végeredményt tekintve, valóban a saját képünkre szabhatóak a hangszerelés, az előadhatóság, és egyszerűen a saját ízlésünk tükrében. Esetenként a felismerhetetlenségig változtatunk az eredetihez képest, cél hogy nekünk tessen, és hogy szeresse a közönségünk.

- A koncerteken pörgős, forró a hangulat. Előre megtervezettek a koncerteket zeneileg?
- Mikor hogy, függ a hangulattól is. Általában azokat a koncerteket szeretem pontosabban megtervezni, amin van vendégünk, vagy ami több apróbb részletből áll, mint például ez a közelgő Merlin Színházbeli koncert. Azért ha nagyobb fúvós szekcióval, vagy nagyobb fesztiválon játszunk, jellemzőbb a tervezés, de ennek főleg gyakorlati okai vannak. Szeretem a spontán, közönség reakció, vagy saját feeling hatására jött ötleteket is.

-zene.hu-

[2007.12.29.]