Galambos Dorina: nyitott vagyok mindenre

Galambos Dorina eddigi zenei pályafutása alatt különböző zenei irányzatot képviselő csapatokban is szerepelt. Fellépett rock, punk, acid-jazz bandákban, sőt még soult és funkot is játszott. Erre mondják, hogy nem semmi. Érdekes módon ez a zenei sokszínűség a „Játékország” című bemutatkozó albumán is megjelenik. Erről kérdeztük a népszerű énekesnőt.

– Szép számú stílusban énekeltél már. Van egy olyan, amiben a legjobb akarsz lenni?
– Nincs, mivel sok stílus érdekel. Szerintem két féle énekes van. Az egyik egy stílusban mutatja meg magát és azt nagyon jól csinálja. A másik típus, - ilyen vagyok én is - amolyan „minden lében kanál típus”, aki mindenféle műfajban szeretne jó lenni. Ezért mindenféle zenét meg akarok tanulni. A pályafutásom elején egy punk csapatba vokáloztam, majd utána lett egy acid jazz-zenekarom, aztán jött a rock-bandám, most meg egy olyan együttesben vagyok, ahol funkot meg soult játszunk. Közben, pedig a szólókarrieremet egyengetek. Tehát nyitott vagyok mindenre.

– Ez a sokszínűség igaz a bemutatkozó albumodra is. Elégedett vagy?
– Nagyon! Pont olyan, mint én vagyok: sokszínű és nagyon vidám. Az a jó benne, hogy rengetegféle zenei stílus ötvöződik rajta, de még sincs összecsapva, nem olyan, hogy "na, fölrakunk egy popot, egy kis technot, egy R&B-t", hanem mégis egységes. A zeneszerzésből én is kivettem a részem, sőt a szövegírásban is tevékenykedtem, egy dal erejéig. A Tokyo című underground nóta szövege hozzám köthető.

– Miért „Játékország” címet adtátok a lemeznek?
– Szerintem nagyon találó cím, mert nekem a zene olyan, mint egy nagy játszótér, ahol kidühönghetem magam.

– A korong létrejöttében három producer is segített. Hogy találtál rájuk?
– Felhívott Szabó Zoltán és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele dolgozni. Adott először három nótát, amit meghallgattam és nagyon tetszett. Mondtam, rendben van dolgozunk együtt, így ő lett az egyik segítőm. Gyulai Zsolt – egyik ismert stúdiónak tulajdonosa – a másik producerem, jó barátja Zolinak, így nála vettük fel a lemez anyagot. Ez nagyon nagy „segítség” volt, mert több mint 200 órát dolgoztunk a hangstúdióban. A munkálatokat a Pély Barnabás – a barátom - fogta össze. Ő az, aki ismeri, az általam kedvelt zenét és tudja, hogy milyen stílusok állnak közel hozzám.

– Kiadó meghatározta, hogy milyen lemez szeretne?
– Nem, ugyanis kész anyaggal kerestük meg őket. Szerencsére a legjobb kiadóhoz, Warner Musichoz mentünk. Nagyon kedvelem az ott dolgozókat. Maximálisan támogatnak mindenben. Ez igaz, Joós Istvánra, a kiadó vezetőjére is, aki még arra is hajlandó volt, hogy a lemezem reklámspotját is felmondja.

– Hogy érzed melyik dalból lesz sláger?
– Elég sok van, de E nem lehet kiszámítani, hogy melyik fog tetszeni az embereknek. Szerintem egyértelmű befutó a „Szeretném az igazit”. Ez az a dal, amitől a lányok elsírják magukat. Sokan azt mondják a Tokyo is tök jó szám, így ez is "slágergyanús". Az Instant nő szövegét vidéken kívülről tudják, hála a helyi rádióknak, amelyek sokat játsszák ezt a dalt. Sajnos sokan félreértik a mondanivalóját. Azt hiszik, hogy ez kritizálás vagy azt gondolják, hogy rólam szól azaz én vagyok az instant nő.

– Miről szól ez a dal?
– Arról, hogy nyugodtan próbáljunk ki új dolgokat, merjünk változtani magunkon. Néha kell plázacicaként viselkedni, de nem szabad túlzásokba esni. Találjuk meg az aranyközépútat és élvezzük az életet.

– A magánéletedről rendszeresen a hallunk, viszont a lemezről kevesebbet. Nem zavar ez téged?
– Néha zavaró, hogy a magánéletem folyik a csapból is, a zenénkkel viszont nem foglalkoznak a lapok. De tisztában vagyok vele, hogy csak így lehet érvényesülni. Madonna mondta egyszer: mindegy mit, csak írjanak rólad. Tökéletesen Igaza volt.

– Köztudott, hogy nem kedveled a playback-fellépéseket. Ennek ellenére kénytelen vagy elvállalni, mivel Magyarországon nem lehet megélni csak az élő fellépésekből. Mi a véleményed erről?
– Valóban nem szeretem a playbacket, nem is szoktam vállalni, csak olyan tévéműsorokban, ahol nincs meg a megfelelő technika ahhoz, hogy élőben énekeljek. Viszont olyan "hakni" fellépéseim voltak és lesznek is, ahol a kíséret felvételről megy, és én élőben énekelek rá. Egy csomó helyen nincs is meg az a technika, amivel élő fellépést meg lehetne csinálni. Nemrég jutott az eszembe, hogy ezeket a bulikat feldobom két táncossal, nemrég kezdtünk el próbálni. Törekszem arra, hogy a jövőben egyre több élő fellépésem legyen.

– Éppen a napokban estél át egy mandulaműtéten. Hogy érzed magad? Mikor láthatunk először élőben?
– A mandulám helye még fáj, így "mutáns" hangon beszélek, de szerintem egy hét múlva már normális lesz a hangom, élő koncertet meg olyan 3 hét múlva tutira vállalhatok, legalábbis remélem.

Bíró Zsolt

[2005.08.08.]