Elmélkedés swingről a Bon-Bon segítségével

Hölgyeim és Uraim! Egy érdekes lemezről elmélkedünk a következőekben. A Bon-Bon együttest gondolom senkinek nem kell bemutatni. Számomra a zenekar mindig egy üde és művészi színfoltja volt a magyar könnyűzenei palettának, amit már elég régóta egy pöcegödörhöz lehet hasonlítani. Szolnoki Péter és Török Tamás, a két zseniális muzsikus éveken át ontották az országra a slágereket, amelyek emberközeliek, de ugyanakkor nagyon jól megírt és előadott nóták.

Tíz jól ismert szerzemény a 30-as évek swing hangulatában

A Bon-Bon Swing című lemezéhez most kiemelt 10-et az eddigi nótáiból, és a Budapest Orchestra segítségével átültette a harmincas évek swing hangulatába. Ezáltal egy új értelmezést kaptak ezek a jól ismert slágerek, sőt, mondhatni méltó zenei környezetbe kerültek.

Sokszor egy új muzsika hangszerelésénél figyelembe kell venni a magyar hallgatóközönség zenei analfabétizmusát, ami bizony sokszor azt eredményezi, hogy egy egyébként jól megírt dalt nyakon kell önteni egy jó nagy adag gagyi-szósszal, mert az emberek agyának a zenéért felelős része csak így fogadja be azt. Persze tisztelet a kivételnek, és aki érti, hogy miről beszélek, az nem veszi ezen sorokat magára. Illetve nem veszi meg a Bon-Bon, Swing című lemezét!

A nyitófelvétel egy nagyon lendületes, profi indítás. Nem más, mint a Valami Amerika swing verziója. Döbbenetes, hogy mennyire jól szól ez a dal így is. Mintha nem is lett volna „rock-dizsi” verzió. A Holnaptól nem érdekel pedig ha lehet, még jobb. Egy kis quick-step-es beütés, és teljesen más értelmet nyert a dal.

Van itt minden: gengszterek, szesztilalom, meg persze swing

A Pia Olimpia viszont nem nyerte el a tetszésemet, ami eredetileg is shuffle-os lüktetésű, tehát nem lett volna értelme ugyanolyan hangulatban feldolgozni. Ezért lett belőle egy tangó és cha-cha keverék. Nem rossz, de nekem egy kicsit erőltetett lett.

A Gengszter dal viszont még szövegében is hasonlít a harmincas évek Amerikájára. Gengszterek, szesztilalom és persze swing. Zseniális lett a szerzemény. A Válassz engem és a Hétvégi királylány szintén folytatja a jó számok sorát. Zseniális hangszerelés és előadás minden zenész részéről.

Az Érezd magad jól sem lett igazán kedvenc. Pedig mindent elkövettek a hangszerelésben, de ez a track valahogy nem fekszik így.

A Szabad a gazdag pedig újra egy nagyon jól sikerült felvétel, mintha mindig is ilyen lett volna. A hangszerelés is nagyon érzi a hangulatot, a szám közepén pedig egy zseniális ének improvizációt hallhatunk Pétertől.

Dalok szerelmespárok számára, vagy épp a családnak karácsonyra

A Köszönöm, hogy vagy nekem a magyar szerelmespárok legtöbbjének himnusza. Egy Bossa Nova verzióban a hideg téli estékhez, egy kis szerelmeskedéshez ideális szerzemény. Nekem zeneileg nem lesz a kedvencem, és hangszerelésileg is elég gyenge pont a lemezen. A Haverok, buli, szamba természetesen szamba stílusban hallható. Helytálló és a táncoslábúak kedvence lehet.

És! Gondolva a karácsonyra, illetve kihasználva a nagyzenekar és Szolnoki Péter zseniális énekhangját, a lemezre került a Jingle Bell Rock. A koncepciót nem értem, de azért nem lóg ki az albumról ez sem.

Összegezve úgy gondolom, hogy zeneileg intellektuálisabb körökben nagyon sikeres lehet a lemez, hiszen zseniális nóták, zseniális hangszerelésben, profi előadásmódban szólalnak meg. Itt minden rendben van hangzástól kezdve a keverésen át a design-ig. Valahogy sok magyar zenekarból hiányzik ez.

Bár a Bon-Bon már rangidős bandának számít, megengedheti magának, hogy olyan lemezt készítsen, ami nem a megalkuvásról szól, hanem valódi, művészi muzsika hallható rajta. Örülök személy szerint annak, hogy a Budapest Orchestrának egyre több ilyen jellegű feladata van!

-norro-

[2008.11.24.]