Vinze Lilla máshova esett, mint tervezte

Tovább folytatódik a Sztárportré, ahol most Vincze Lilla meséli el, mit is jelent neki a tél és az élet megpróbáltatásai.

– Elgondolkodom, hogy ma már nem olyan természetes, hogy erről beszélünk, hogy évszakok, mert igazából összefolynak. Nagyon szeretem a meleget, tehát a legjobban azért a tavaszt és a nyarat kedvelem, de azt kell hogy mondjam, hogy kell a tél, mert gyönyörű. Maga a hó látványa, meg a kirándulások, meg a gyönyörű tájak, a természet, az azért csodálatos. Mindig van olyan terület még itt Budapesten is, ahol lehet hógolyózni. – kezdte az énekesnő.

– Én egyébként azon kevesek közé tartozom, akit az autó csak azért talált meg, mert nagyon muszáj volt. Szükségből tanultam meg vezetni, mikor vidékre költöztünk, de olyan boldogan tettem le öt évvel ezelőtt… Visszajárok azért Siófokra, a szülővárosomba. Mondjam azt, hogy a Balaton milyen csodálatos?! Gyönyörű! Mindig befagy, és azért az hihetetlen gyönyörű, amikor ott fakutyázol, jégvitorlázol… Vagy akár a Duna partra kimenni, itt is csodák vannak, amikor hó van. – mesélte Vincze Lilla.

Újra átgondolt élet

– A legkülönlegesebb élmény, ami egy kicsit rekord is, amikor Hajdúszoboszlónál volt egy nemzetközi hőlégballon találkozó, és egy nyolc személyes óriás ballonból ugrottunk ki a mesteremmel, közel négyezer méter magasságból. Ez egy nagy kaland volt, mert máshova estünk, mint eredetileg terveztük. Az életemet újra átgondoltam, mindenkinek elmondtam, hogy mit kire hagyok, gyorsan mit üzenek… - tette hozzá.

- Megérzi az ember, hogy mit számít az élet. Tehát én mindig azt mondanám, hogy aki nagyon el van keseredve, és nagyon kilátástalannak gondolja az életét, akkor ilyen bátorság sportokba menjen. Akkor húszszor meggondolja, hogy esetleg hogyan folytatja az életét. Azt hiszem, hogy ezek az embert nagyon megerősítik. – adott tanácsot is.

– Én nagyon szeretek nemcsak a hóban játszani, hanem úgy egyébként is egy ilyen játékos ember vagyok. Beszélhetünk évszakokról, mindenről, jóságról, emberekről; vannak dolgok, ami fölött higgyék el, hogy nincsen uralom. Se a pénznek, se az emberi erőszak természetének. Ezt be kell, hogy lássák az emberek ebben a nagyon felgyorsult üzleti pénzvilágban, hogy pillanatok alatt szegény és elesett és esendő tud lenni az az ember, aki azt gondolja, hogy a hatalmával, a pénzével mindent megvásárolhat. Olyan kicsivé tud válni, ha nincs belül olyan érzése, ami sokkal teljesebbé teszi, és jobbá, hogy a valós tehetsége az embernek, a valós személyisége tudjon érvényesülni. A test önmagában egy színházi kellék. – zárta a beszélgetést a Művésznő.

Minden további részlet megtalálható a Sztárportréban, ahol sok más érdekes beszélgetés is visszahallgatható. Jó szórakozást és jó tájékozódást!

– zene.hu –

[2008.11.24.]