L.L. Juniornak nincs határ

Lesi László alias L.L. Junior új lemezéről már közvetlenül a megjelenés után ódákat zengedeztek ismerősi körben, úgyhogy már nagyon kíváncsi voltam erre a CD-re. Érdekes, hogy ezen album egyszerre jelent meg a nagyecsedi istállóból frissen átigazolt Nótár Mary és Stefano lemezével.

Ügyes fogás ez, hiszen mindhárom előadó útját ugyanazon management egyengeti. Ezt jelzi az is, hogy egy bizonyos szám mindhárom lemezen rajta van. Ez Junior cd-jén rögtön az első, „Összetart a dal” című szerzemény. A bűvös trió mindhárom tagja énekel benne - hozzáteszem kiválóan. A hangszerelése azonban finoman fogalmazva is gyenge, de nagyon. Egy ilyen jó nóta megérdemelt volna egy kicsit komolyabb muzsikát. No utána pedig indul az igazi Junior-féle muzsika.

Érdekes dolog olyan lemezről írni, ami célzottan egy bizonyos közönségnek készül. Ebből ered, hogy az album egyébként pontosan olyan lett, amilyet az úriembertől elvártunk. Igazán dögös. A rajongók pont ezt akarják hallani. Juniortól mást nem is vennének szívesen. Ez egy könnyű menet, hiszen biztos a siker. Például a 8-as „Tetszel nekem” című dal refrénje a következőképpen szól:

„Nem vagyok én a nagy szavak embere,
mondani nem merem, de nagyon bejössz nekem.
Átküldhetnéd az MSN címedet,
küldhetnél képeket, mert csak te kellesz nekem”.

Ez pontosan megfogalmazza azon korosztály gondolatait, akik L. L. Junior rajongók. A megfogalmazás annyira puritán, hogy már szinte fáj. Na de ki kíváncsi már a bújtatott mondanivalókra egy dalszövegben? Püff! Mindent szárazon a nép arcába vágni, hogy a gyengébbek is értsék, miről szól a dal, és hallgatás közben lehetőleg érezzék jól magukat, illetve érezzék, hogy ez róluk és nekik szól. Ez pontosan olyan eset, mint mikor a felsőfokú, kiváló muzsikusokból álló budapesti szalonzenekar belefutott egy vidéki hakniba, ahol bizony senki nem volt a művészetükre kíváncsi, hanem mindenki mulatni akart.

Uraim! Vad embernek, vad zene kell

Ezek a - minimum zenei diplomával rendelkező - zenészek pedig elkezdtek eszeveszett módon csárdásokat és mulatós nótákat játszani, úgy ahogy szakadt belőlük. Híre ment ennek más körökben és mondták is a zenekar vezetőnek, hogy ilyen kiművelt, magas kvalitású zenészek hogy játszhatnak ilyen nótákat? Erre a válasz az volt: „Uraim! Vad embernek, vad zene kell”! – Nost így van Lesi Laci esetében is. Az úriember érzésem szerint tudna más, ettől sokkal művészibb dolgot, de a hallgatósága ezt kívánja meg.

Hozzáteszem azt is, hogy első hallgatásra nagyon nem tetszett ez a lemez. Viszont elmondtam már párszor egyik ismerősöm mondását, ami ismét bejött. Mégpedig az, hogy „az a CD, amelyik első hallásra tetszik, az valójában nem jó lemez”. Milyen igaz ez. Mikor először hallgattam meg, már gondolatban össze is szedtem, milyen rosszakat fogok írni róla. De végighallgattam még egyszer és még egyszer, és harmadikra léptem be a zene atmoszférájába. És ahogy belekerül az ember ennek a muzsikának a légkörébe, rögtön érti is ezt a műfajt!

L. L. Junior, bátran mondhatjuk, hogy a magyar könnyűzenei palettán egy igazi egyéniség. Feltűnt már ez annak idején a Fekete Vonatban is. Valahogy ő volt az, aki a név hallatán beugrott mindenkinek, Fatima, az énekesnő mellett. Aztán szólópályára lépve stílust teremtett az országban, és rajongók ezreit tudhatta a háta mögött, illetve akarva-akaratlanul, de beírta magát a magyar könnyűzenei lexikonba. Ilyen előadónak mindig nagy kihívást jelent albumot készíteni. Ott motoszkál a fejekben, hogy csináljunk most valami teljesen mást, mint eddig, vagy maradjunk a már jól kikövezett úton? Junior maradt az utóbbin. Biztosan jól választott, hisz azt kapjuk, amit várunk.

Mint már az elején említettem, az első dal nem az első számú kedvencem. Pedig ezt öntik most az országra, szakadatlanul. A második „A tej fekete” már egy eredeti Junior nóta, kiváló dalszöveggel. Apropó, dalszöveg! Ez egy érdekes pont a CD-n.

Minden számnak nagyon konkrét mondanivalója van és a száraz megfogalmazás miatt néha furcsa dolgok is elhangzanak. Például az egyik szerelmes dalban a vallomás egy része így hangzik: „Intuitív, annyira kreatív vagy”.

De ami a pálmát viszi nálam, az a következő sor: „…..aki kéregetőt látva, elfordítja az ő fejét!” Ez az „Igaz legyen” című számban hangzik el. Már látom lelki szemeim előtt a kicsavart fejű kéregetőt holtan összeesni a lámpánál. Na, de viccet félre, ha a dalszöveg ritmikája megkívánja, beleraknak olyan szavakat is, ami nyelvtanilag nem éppen a legjobb. Az előbbiben minden versszak elején elhangzik az „énnekem” szó. Egyébként ez a szerzemény nagyon magas gondolatokat tartalmaz, amin sok ember elgondolkozhat. Kár, hogy ők nem hallgatnak L. L. Juniort.

Újra egy jó lemezt kaptunk Juniortól és csapatától

Nagyon jó nóta még a lemezről, a „Ma éjjel”. Végre itt a sok idegesítő kuttyogás, pittyegés és nem zenei hangokkal történő hangszerelések után akusztikus gitár kíséri a dalt - felüdülés a fülnek.

A hangszerelés egyébként érdekes, nagyon ötletes dolgokat hallunk. A nem zenei hangok használata ebben a műfajban is teljesen elfogadott. Kicsit azonban az az érzésem, hogy nagyon „ámerikait” akarunk, de agyban sajnos nem vagyunk „ámerikaiak”! Na persze ez az én szakmai szőrszálhasogatásom, és korántsem azt jelenti, hogy nem jó a hangszerelés.

Száz szónak is egy a vége. Újra egy jó lemezt kaptunk Juniortól és csapatától. Jó dalok, érthető szövegek, kiváló előadás. Igazi csapatmunka ez, ami meg is hozta a gyümölcsét, egy még nekem is tetsző lemez formájában. Brávó, brávó!

-norro-

[2008.12.05.]