Individuális önreflexió Havasi new age - zongora albumával

Békés hely. Palack bor. Kényelem. Kiürített elme. Önreflexió. Havasi Balázs: Red. Újgenerációs komolyzene, lelkünk mélyéből.

New Age

A new age elsőként egyfajta utópisztikus vallási mozgalom, mely az Egyesült Államokban jött létre. A hangsúly az individuumon van, akinek saját útját kell követnie. Úgy hiszik, hogy a Föld a 2000-es esztendőben a Vízöntő korába lépett, és ez egy szép új kor eljövetelét jelenti.

A new age egy egész nagy tömeget felölelő mozgalom; egyes források szerint hazánkban is körülbelül 500.000 főre tehető a mozgalomban résztvevők, azaz a new age ’hívők’ száma. Az új kor követői egy igen komplex ideológia részesei, már ha képesek épp ésszel és értelemmel felérni mindazt, amit ez magába foglalhat.

Egy bizonyos: a new age már nem beszél a keresztény Istenről, és ennek ellenében mindenféle spirituális elképzelést elfogadhat, az asztrológián keresztül az ufoizmuson át az egészen sötét, okkult démonizmusig; így világos, hogy egyesek igen nagy veszélyeket látnak ebben a mozgalomban.

A new age zeneisége tehát bizonyos mértékig ezen elvek megtámogatása által működik. Közkedveltek a jógás, meditációs zenék, a különböző chill műfajok, de valószínűleg nem radikális elképzelés idesorolnunk a különféle ambient törekvéseket sem.

Egy profi thai-boxos, new age zongoraművész

Havasi Balázs a Liszt Ferenc Akadémián végzett zongoraművészként. Abszolút hallása és zenei zsenialitása miatt hatalmas komolyzenei karrier várt rá, de Balázs komolyzenei szeretete ellenére mégsem ebben talált önmagára. Ez valószínűleg összetett személyisége miatt lehet.

Nem gyakran hallhatunk olyan zongoraművészekről, akik élnek halnak a gyorsulásért, a motorokért, különböző sportautókért, a boxért, a siklóernyőzésért, pláne úgy, hogy profi thai-boxos múlttal rendelkeznek. "Elég akkor zongoristaként viselkednem, amikor színpadon vagyok." – mondja.

Pályája elején fordított crossover zenészként ténykedett. Ez azt jelenti, hogy ő nem a különféle komolyzenei klasszikusokat próbálta előadni poposabb köntösben, mint mondjuk Clayderman, hanem ellenkezőleg, könnyűzenei slágereket adott elő zongorán. 2001 és 2004 között 30 000 példányban fogytak el Havasi Balázs feldolgozáslemezei, ez itthon hatalmas sikert jelentett. A média is igen gyorsan felfigyelt a jóképű, igen összetett személyiséggel rendelkező zongoraművészre. Havasi 2007 óta adja ki saját szerzeményeit, és emellett a The Unbending Trees trió oszlopos tagja.

Láss Pirosan!

Az új album címe egyszerűen Red. A tizenkettedik tétel címe See Red, innen is van az áttákolt fordításom. Azonban előzetesen megjegyezném: én inkább vörösnek fordítnám ezt a pirosat. A borító egyébként is vörös (hacsak nem vagyok színvak), és a zenei fennköltséghez, tökéletességhez, mely hallható a korongon, inkább illik az előkelő vörös, mint a piros szín.
Apró kitérőm után most olyat szeretnék tenni, kedves olvasó, melyet nem szokásom: megpróbálom önt tételről tételre végigkalauzolni egy olyan alkotáson, mely valószínűleg mindenkinek mást fog jelenteni, kezdve a művésszel, önnel, vagy akár épp velem.

Journey to Forever

Az önreflexió elkezdődött. Kerüljön nyugodt környezetbe, szerezzen be egy palack bort, lazuljon el, és ürítse ki elméjét. Az első tétel tehát egy ilyen utazásra, kalandra hív bennünket. Miért örökké tartó (Forever) ez? Valószínűleg azért, mert aki képes lesz valóban meglátni azt a bizonyos vöröset, az egy fontos kérdésre kaphat választ. Milyen kérdésre? Ezt csak maga a hallgató tudja, az individuum, aki ellazulva indul erre az utazásra, belső világának rejtett zugaiban.

Breathing With You

A korong belsejében olvasható néhány alaptanács, melyek közt rejtett módon megfogalmazódik az is, hogy próbáljunk egyedül, vagyis társaság nélkül ellazulni. A Breathing With You (Veled Lélegezni) mégis többes számot feltételez. Ha megpróbálom ezt pusztán a new age szellemében értelmezni, akkor kétféle magyarázatot tudok adni: egyfelől a művész az, aki ezekben a pillanatokban még jelzi, hogy velünk van, ő a kalauzunk, a mi Vergiliusunk ezen idegen vidéken, melyről hamarosan megértjük, hogy minden rezdülése, minden lélegzete, saját mivoltunk valósága a mienk. Másfelől, talán – ha szabad ilyen spirituálisnak lennem - kétféle tudatunk lélegzik ezekben a pillanatokban együtt (összeolvadva), de a cél az, hogy megtörténjen a szétválás, és rejtett bensőnk tudatát próbáljuk felszínre hozni, beragyogni.

Mauna Loa

Mindegy, hogy az első vagy a második értelmezés a valószínűbb (lehet, hogy egyik sem), annyi bizonyos, hogy a következő tételben megpillantjuk, rátekintünk egy ismeretlen világra, mely a mienk, és hamarosan kitör, megszólít bennünket. A Mauna Loa a föld legnagyobb vulkánja. A harmadik tétel ehhez az óriáshoz méri azt az ismeretlent, amelyet mi emberi bensőnek, léleknek, vagy épp másik énnek hívunk.

Alone

Az Alone (Egyedül) egy búsabb átvezető tétel. Talán azt hívatott megjeleníteni, hogy mennyire egyedül is érezhetjük magunkat ebben a kutatásban, milyen vesződséges, nehéz munka is ez, milyen ellenkező az az ismeretlen, melyet célunkban áll megragadni.

The Duel

Elkezdődik a harc, egyik oldalról támadásba lendül a feltáró én, a másik fronton viszont az elkendőzött én védekezik még, küzd. Miért? Talán mert, jobb nem is tudni milyen igazságokat rejteget válaszként miértjeinkre. A The Duel tétel ziháló, vészjósló, és végül elcsituló hangvétele előrevetíti, azt a – talán veszélyes – tapasztalatot, melyet a 12-es See Red tételben fog meglátni az utazó. A tételből számomra ez kiállt: vigyázz, mert Pandora szelencéjére fogsz bukkanni. (A The Duel, az album leghosszabb tétele).

My Homeland

A hatodik tételben (Az Otthonom) megnyílik az út a vulkán belsejébe. Benső otthonunk földjét tapossuk. Elfáradtunk, elgyengültünk, pedig még az utazás felénél sem tartunk. A téma gyönyörű, az egyik kedvencem. A fáradt zongorát keserű hegedűszó kíséri. A rövid tétel zokogásra készteti a hallgatót, a kutató kalandor úgy érezheti, hogy nem bírja tovább ezt az utazást.

28 Waves

De talpra vándor, az út még nem ért véget. Magyarul 28 Hullám-nak fordíthatjuk a következő tétel címét. Olyan érzések kavarogtak bennem, miközben a témát hallgattam, mint amikor az ember egy végsőnek hitt kimerülés után hirtelen valamiféle addig rejtőző elemi erőre kap, legyőzi belső civódását, és talpra áll. Ez a ’homokbamarás effektus’, ez a ’belső egyensúlyunk keresése’ mozzanat nagyszerűen érezhető a 28 Waves által. A 28-as szám tulajdonképpen tetten érhető a dallamot hallgatva. Ugyanis a magasabb tartományokban szólamozó betétet 28-szor szakítja félbe a mélyebb, basszusosabb karakterű „odamondás”.

Cuddling

A nyolcadik tétel már a vizsgálódás. A Cuddling, mint Ölelkezés számomra nem egy kedves ölelését jelenti, hanem annak a megragadását, amit keresek, amiről tudni akarok. Egy lehetőséget arra, hogy odanyúljak, hogy boncoljam a tárgyat, melyet megismernék; ebben az esetben önmagamat.

Sad Beauty

A következő tétel mintha az előző nyúlványa lenne. Tulajdonképp az a lehetőség, melyről az előbbiekben beszéltem, kezd kiteljesülni. Innen már a feltárás lehetőségét megragadtuk, valami olyasmi ez, mint amikor elkezdünk ízeire szedni egy adott tárgyat. Hogy miért Szomorú Szépség (Sad Beauty) az melyet itt pillantunk meg, azt nehéz lenne elmagyarázni, ez csupán az individuum önreflexiója által válhat érzékivé, akkor tapasztalhatjuk. Ahogy föntebb is megjegyeztem, valószínűleg mindenki számára egészen mást jelenthet ez az utazás.

Terra Rossa

A Terra Rossa a vörös föld, a karszt jellegzetes talaja, főleg a harmadidőszak végén uralkodó meleg és nedves éghajlati körülmények között jött létre, a mészkő málásának következtében.

Úgy érzem ez a tétel egyértelműen arra referál, hogy ha helyesen járunk rögös utunkon, akkor végül kapunk egy választ, mely mint a mészkő málásának estében, hasonlóképpen leválik tudatalattink (Mauna Loa) belső falairól, kapunk egy kész valamit. Azonban ezzel az anyaggal, azonkívül hogy szemléljük, nézegetjük, továbbdolgozás segítsége nélkül mit sem érünk. Ehhez a tétova szemlélődéshez nagyszerű aláfestést kapunk a tétel által. (A Terra Rossa a My Homeland témájának továbbdolgozása).

The Storm

A The Storm (A Vihar) nem egy erőteljes tornádó érzését kelti bennünk. Olyan ez, mint amikor a gyermek nem tud mit kezdeni az adott válasszal, melyet talál. Ismét kérdezni akar. Újra erőt gyűjt hozzá, forognak agytekervényei, nagy levegőt vesz, majd mégsem tudja jól kimondani a kérdést. Újra nekikezd, megint visszahőköl, elkezd kicsit pityeregni, majd ismét összeszedi magát, hogy jól kérdezzen. Majd jól kérdez. A tétel átvezet a végkifejlethez.

See Red

A tizenkettedik tételben találkozhatunk önmagunkkal. A két tudat közös táncba kezd, ölelkezik, talán még csókot is váltanak egymással. Hiszen a téma felénél egy érzékeny részlet szakítja meg a dinamikus táncot. Azonban a dallam újra nekilódul, zihál, és végül azt az érzést hagyta (bennem legalábbis), hogy nincs feloldás, nem kapjuk meg egyértelmű válaszainkat. Ez maradjon is így, hiszen ettől lesz ez az utazás (az első tételhez visszacsatolva) örök. Újra és újra vissza kell térnünk önmagunkba.

Pagani’s Song

Pagani – ahogy én tudom – egy város Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Igazából nem tudom hová tenni eme záróakkordot. Valami olyasmi ez, mint a főcímdallal ellátott stáblista a film végén. Búcsúzunk önmagunktól. A váltakozó ritmusok és a különböző hangulati síkok, melyeket Havasi itt előad, még egy utolsó visszaemlékezésre buzdít bennünket: mit tanultunk, mit éltünk meg az elmúlt negyven percben?

Érdekes folkos betét kel táncra újra és újra a témában, mely – azt hiszem – az eddigiekben hallottakhoz egyáltalán nem illik. Ettől még zseniális, laza és humoros, mégis pontos, mint egy Liszt Rapszódia. Habár nem mondanám, hogy feltétlenül magyaros. Mindenestre a dallam mégis nagyszerű befejezése az albumnak, ki- és visszakalauzolja a hallgatót a jelenlegi világba, ahol e mese után talán annyira nem fogja jól érezni magát, hogy ismét visszakívánkozik.

-Márta Alex-

[2008.12.14.]