Megszólal a 90-es évek magyar sztárzenekarának vezetője: a Happy Gang tagja őszintén vall - videóval
Már másodszor adják ki a Happy Gang Best of albumot. Kissé érdekes módon, ugyanis élelmiszerboltokban is kapható. Milyen érzés az, ha a megírt gondolataiddal, zenei szerzeményeiddel, az alapvető élelmiszerek között találkozol egy üzletben? Erről is beszélgettünk és további érdekes részletek is kiderülnek a Cory-val, a "happy trió" egyik tagjával készült interjúnkból.
– Best of Happy Gang album másodszor? – Igen, az első megjelenés 2000-ben volt, akkor járt le az aktuális lemezkiadóval a szerződésünk, plusz mi is úgy éreztük, hogy egy időre szívesen kiszállnánk a darálóból, így tökéletes volt az alkalom, hogy összefoglaljuk legjobb dalainkat egy albumon.
– De hogyan került a csirkemell közelébe a Happy Gang? – Egyrészt mindig is sok „csirke” volt a közelünkben, a legnemesebb testrészeikkel együtt, így a szituáció cseppet sem ismeretlen… Másrészt lehet, hogy nem is annyira eltúlzott az az okfejtés, hogy az embereknek alapszükségletük a szórakozás, amire manapság egyre kevesebb lehetőségük adódik. Az pedig, hogy a könnyűzenei albumunkat már élelmiszer boltokban is árulják, számunkra megtisztelő, mert mindig is hittünk abban, hogy a jókedv és bulizás, ami a zenénk lényege, annyira kell mindenkinek, mint a falat kenyér.
– Most második kiadásban jelent meg ez a lemez. Általában a nagyon sikeres könyvek szoktak több kiadást megélni. A Happy Gang ma is sikeres?
– Ma már alig fogynak a lemezek. Megváltoztak a zenehallgatási-szokások. A lemezipar klasszikus értelemben halott. A kiadók a jogdíjakból harcoltak ki hatalmas részt maguknak a jogvédő szervezetekkel együttműködve, a befolyó pénzekből. Ebből tartják fent magukat, a lemez kiadás szinte csak fedőtevékenység. Mégis megjelent ez a Best of Happy Gang lemez… Ez már önmagában siker, vagy természetfeletti jelenség, mindegy, mi örültünk neki. Valamit jelent az biztos. Nekem is megadatott az élmény, hogy szembe találkozzam 10 évvel korábbi önmagammal a közértben és a tér idő kontinuum mégsem omlott össze, ez biztosított arról, hogy még sok feladatom van ebben az idősíkban.
– Vettél magadnak is egyet?
– Már megvan… Plusz nem gyűjtöm magam. Viszont több kedves ismerősöm is felhívott, hogy vettek belőle, és az eladási adatok azt mutatják, hogy még sokkal több kedves ismeretlen is úgy gondolta, hogy haza viszi magának, na és így alakul ki az én egyik öröm faktorom.
Slágerek sora a korongon
– S a lemezvásárló minek örülhet? Mesélj az albumról! – 14 felvétel található a lemezen. A legsikeresebbek közül válogattuk össze. Boomshakalaka, milyen alak ez a Lala!, amivel berobbantunk. A Fiatal szerelem, ami az „Éretlenek” című televíziós sorozat főcímdala volt, Kérek egy kulcsot a szívedhez, ami 1996 – ban az év legtöbbet játszott dala volt. Fent van még Minő guminő, amit a színpadon két felfújt guminővel adtunk elő, a káma szutrát túlszárnyaló figura bemutatóval. Ott van a Jamaica jéggel, amire jamaicai utazásunk alkalmával, mégsem forgattunk klipet, inkább az Öreg Sam –re. Helyet kapott a Lógatom a lábam - növesztem a hájam , aminél már eléggé elegünk volt az egészből, azt hiszem erről szól a dal. Lopják a dzsekimet, amire Antal Nimród filmrendezővel(Kontroll), forgattunk, egy akció film szerű klipet, többek között vállról indítható rakétával, amúgy egy filmforgatásról szól a dal.
– Rátettük a Sokáig voltam távol című nótát is, amire először nagyon komoly értetlenkedés volt pár helyről, végül beérett a dolog és az idő minket igazoltó. Szerelmünk soha véget nem ér, ezt a számot viszont én nem értettem, míg mások meg igen. Jön a Zimme zumm, aminek a klipforgatását gyermeki naivitással nagyon élveztük. Megtalálható még a New York, Rio, Tokyo, amire Görögországban az első „Bulirepcsi” utazás során forgattunk klipet. Kiválasztottuk a Kelj fel torony című dalt is, amit senki sem ismer, igazából nem tudom miért raktuk fel, amúgy jópofa dal. A Szívből szólt is felkerült, - egyrészt mert, tényleg szívből szólt, mármint a zenénk, na meg mert Egyiptomban jó volt klipet forgatni, bár a rendező Tabár István hetekre kórházba került, valami hastífusszal… Van Megamix is, ami pedig akkor biztos tök menő volt.
Nem bírták Vitamint, inkább bevették
– S hogyan találtak egymásra a zenekar tagjai?
– Egy osztályba jártunk mind a hárman, viszont két rivális zenekarban játszottunk. A Mohával annyira nem bírtuk a Vitamint, hogy végül inkább bevettük a csapatba. Eredményes stratégiának bizonyult a dolog, mert az addigi bénázásokat felváltották a komoly munkák.
–A Bravo zenei magazinban 1993-ban tüntetek fel először. Ez akkoriban nagy durranás volt, mert addig főleg a német változatból kerültek be anyagok az újságba. Hogy jött nektek ez össze? – Ekkorra már négyéves szerződésünk volt az EMI lemezkiadóval és nagyon profi csapattal dolgoztunk. Kiemelném Boros Attilát, aki kreativitásával sokat tett értünk, de az egész kiadó nagyon profin működött, sajnos csak 2-3 év volt ilyen klassz. Később felhígult a dolog, a kiadó akkori vezetőjének, Bors Jenőnek halálával.
– Hogyan látod a ’90 es évek zenei életét a maihoz hasonlítva? – Számunkra lehetőségekben gazdag, hangulatilag is szuper, azaz mindenki számára sokkal jobb, mint most. Volt pár kivételes filmbe illő időszak, amit ha hollywoodi mércével filmre vinnének, ma már szinte el sem akarnának hinni. Őszinte és komoly szeretet vette körül a műfajt és az előadókat, ami a mai közszereplést nem övezi, sőt… Sokkal egységesebben és egyensúlyban működött a mi kis hazai show businessünk, ami mára totál eltűnt és csak a ráerőltetés maradt, mint egyetlen és nagyon nagy univerzális marketing ötlet… Ezzel mindenki rosszul jár, mert az előadókat, szinte tukmálják, amitől eleve a legtöbb embernek ellenszenvessé válik az egész.
– S mi van a fiatal tehetségekkel, az olyanokkal, mint amilyenek ti voltatok? – A fiataloknál élből azzal kezdik, hogy kinyírják az egyéniségüket, azonnal szét „dizájnolják” őket, így valószínűleg, amiben a legjobbak, vagyis a saját szerepükben, nem is ismerhetjük őket meg. Csak egy műanyag váz marad, ilyen akármilyen számokkal, amiket mindegy, hogy ki énekel, mert úgyis tök egyformák… Pedig a tehetségük megvan mindenhez.
– Visszakanyarodva hozzánk, azt viszont nagyon sajnálom, hogy az akkori, könnyűzene beszorult a diszkókba, mert ezek meg is határozták a fájdalmas korlátokat, de legalább a hazai közönség, hazai slágerekre bulizhatott, ez végképp eltűnt. Kinek jó ez? Senkinek… Szót ejtenék a már akkor is koncertező zenekarokról, akik a könnyűzene másik oldalát jelentették, mint például a Tankcsapda vagy a Kispál és a Borz. Ők meg szinte egyáltalán nem kaptak a jelentőségüknek kijáró megjelenéseket a tévékben, rádiókban, szóval jobb lett volna, ha a teljes zenei paletta megfelelő mértékben kapott volna figyelmet, mert így nem csak igazságtalan, hanem megosztó is volt ez a helyzet.
– Elbírna pár bulizós bandát a hazai könnyűzene? Mi a véleményed? – Nem látom túl kecsegtetőnek a zenei élet alakulását ami az élvonalat illeti, mert bebetonozódott egy végtelenül gázos összetételben összetartó rendszer. De én a tehetségben hiszek, szerintem úgyis lesznek olyan arcok, akik totál beintenek ennek a sorvadó és önmagába összeomló rendszernek. Ők jelentik majd az igazi áttörést, egyszer csak majd azt fogjuk hallani, hogy egy magyar banda világhírű lesz, de az 100 százalék, hogy a mai hazai könnyűzenét irányítókhoz semmi közük nem lesz. Ezek az arcok, ma már ott próbálnak valamelyik alagsori próbahelységben…
– Azt lehet tudni, hogy Ti mit csináltok? – Azt mondják, hogy a kimondott szavakkal vigyázni kell, mert életre kelhetnek. Egyszer azt találtam ki, hogy „lógatom a lábam, növesztem a hájam”… Ez egy valóra vált prófécia… Persze sok mindent csinálok, de sosem éreztem úgy, hogy ezt minden áron tudnia kell mindenkinek, szóval, ha lesz olyan produktum, amit közkincsé kívánok tenni, biztos, hogy azonnal tudatom a Zene.hu olvasóival. Addig ha esetleg valakinek hiányérzete támad, támasznak itt a Happy Gang Best of album és a „Tibor vagyok, de hódítani akarok” című film, mert van némi közöm a dologhoz…
– .. és lesz még Happy Gang?
– A történelem időnként megismétli önmagát, de a jövőbe látás, az egy másik szakma, és ha jó lennék benne, inkább tőzsdéznék.
A képre kattintva videónkból újabb érdekességet tudhatsz meg.
Hírek
