Mögötte dobfelszerelések, kongák és mindenféle ütős hangszerek, gitárok. Bejönnek a zenészek, hatan vannak, a füstgép is munkára kész, majd néhány pillanat múlva megjelenik egy szépséges hölgy elegáns, narancssárga ruhában, mely szín utalt az est várható hangulatára.

A karácsony méltóságát figyelembe véve Csilla nem robban be rögtön gyors ritmusokkal, szép dallammal indít a gitár, majd finoman csatlakozik a basszusgitár, és a ritmusszekció.

Amikor azt gondolnánk, hogy vége a számnak, jön a meglepetés, szünet nélkül átvezet egy igazi, minden porcikánkat megmozgató latin stílusú műbe, amiről később kiderül, az új lemezről a Spirituszt hallottuk. És innen kezdve nincs megállás ritmusban, életörömben, a gitárosok versengnek a zongorafutamokkal, a kongások olyan tempót diktálnak, amitől mindenki úgy érzi magát, mint egy igazi latin Fiestán. Látszik az összeszokottság, a jókedv, néha az az érzésem, mintha csak egymásnak játszanának egy olyan szférában, ahová mi, egyszerű halandók sose jutunk.

Anekdotákat mondott

Mint megtudtuk, Csilla az új lemezt 2 szám kivételével egyedül készítette, számítógéppel dolgozott, minden ritmust és a hangszerek dallamait megírta, majd a stúdióban feljátszották zenésztársaival. Hallhattunk különleges effekteket, melyek a mai, modernebb hangzásra utaltak, s melyekről kiderült, hogy Csilla kreációi. Az első szám után köszöntőt hallhattunk, majd ettől fogva minden szám után egy-egy hangulatos anekdotát, személyes hangvételű történetet.

Amik érdekesek voltak, viszont sajnos nagyon megtörte a koncert összhangját. Mikor már teljesen átéltük Banderas vérbosszútól átitatott érzelmeit, ahogy vágtat féktelen paripáján az óriás kaktuszok között a legendás vadnyugaton, Mexikóban, mikor szemünk előtt hol a napsütötte tengerpart vagy épp az „Esőerdő” különleges és rejtelmes világa jelent meg. (Szinte érezhető volt a hűvös szellő és a homok a talpunk alatt)

Vagy mikor észrevétlenül utaztunk az „Üveghajó”-n , mely Zsédenyi Adrienn érzékeny hangján szólalt meg, csak úgy, mint a  fülledt érzelmekkel teli „Libertangó” és a „Csókária”) végetért a szám. Ekkor izgatottan vártuk, hogy folytathassuk utazásunkat, de újabb történet következett.

Egy pillanatra visszacsöppentünk Budapestre, vissza a színházba, elszakadtunk izgalmas, képzelt világunktól és újra feltűnt az előttünk ülő néha kicsi, egyes esetekben hatalmas feje. De szerencsére pár perc után már folytathattuk is tovább varázslatos utunkat.

Zséda is színpadra lépett
 

Néhány fergeteges szám után (amelyekből külön kiemelném az album címét is adó Spiritus c. művet, mely teljes mértékben visszaadja Csilla temperamentumát vagy Paganini ismert melódiájának átiratát, mely ördögi salsa ritmusban szólalt meg, /Van benne spiritus...) feltűnt Zsédenyi Adrienn a színpadon, aki sokak meglepetésére franciául kezdett énekelni.

Az elején furcsáltuk, mert magyar énekhangot vártunk, de a végére sikerült megszokni, sőt egész megtetszett a francia nyelv. És persze megtudtuk, hogy a Csókária eredeti nyelven szólalt meg Csilla átiratában is. Piazzolla Libertangója egészen különleges volt, hol a zongora, hol Adrienn, hol pedig a gitár játszotta a melódiát, mindezt a tangó jellegzetes ritmusával átszőve. Csilla Üveghajó című szerzeményének Novák Péter írta a szövegét, mondhatjuk, hogy igazán értelmes, magvas gondolatokkal átszőve.  
 

Ezek után Weszely Ernő harmonikás lépett a színpadra, s következett ismét egy Piazzolla átirat, utunk pedig Párizsba vezetett. A melankolikus harmonikaszólókat felváltotta egy-egy ízes gitárfutam, majd a zongora. Ezt követte a híres Monti csárdás, de nem akárhogyan, argentin tangó stílusban, féktelen latin dzsesszel kombinálva. Feltűnt, hogy sokan beleélik magukat a zenébe. Jár a lábuk, mozgatják kicsi, egyes esetben ugyebár hatalmas fejüket.

Hihetetlen sikert aratott

A koncert alatt a háttérben lévő LED falakon hangulatos fényjátékok és kisfilmek futottak. Minden számhoz különféle színek, motívumok, képek tartoztak és mindegyik tökéletesen illett az épp hallható műhöz. Látszott, hogy minden kockája precízen megszerkesztett, a zenei váltásokat a vetített képsorok is érzékeltették. A koncert végén megtudhattuk, hogy Fülöp Csaba készítette, saját ötleteket alkalmazva, saját készítésben, közel fél évig.

Szentpéteri Csilla koncertjén zenéjével, előadásmódjával és a színpad képével/hangulatával sikerült megtalálnia az utat idős és fiatal szívéhez egyaránt.