Depresszió ellen - Meghallgattuk a Géniusz Kincskeresőjét

Nem kis várakozással vártam a szeptember 26-át: aznap lehetett először megkapni az új Géniusz nagylemezt, amely a „Kincskereső” címet kapta.

Furcsa volt kicsit, hogy a Karthago előtt léptek fel, pont azt beszéltük a barátnőmmel, hogy ezt fordítva is el tudtuk volna képzelni…de a lényeg az, hogy jók élőben is, cd-n pedig kivételesen! A koncertről hazafelé tartva gyorsan meg is hallgattuk már a kocsiban a Kincskeresőt. Profi a hangzás, az biztos. Ilyen jól egy Géniusz lemez sem szólt, ez egyből feltűnt. Gondolom ők is tapasztaltabbak lettek és nyilván a technika is fejlődik.

Az énekes-gitáros, Oplasznik Péter szerintem kiemelkedő egyéniség a hazai könnyűzenei életben, hiszen majd’ 2 méter magas! Viccet félretéve, egy-két gondolat, néhány szövegrészlet ezúttal (is) nagyon csúnyán betalált!

Vannak felületes lemezhallgatók, akik háttérzajként hallgatják, számukra is nyújtanak érdekeset a fiúk (pl. az „Eszter” című, igazi slágergyanús gyöngyszem). Akik viszont filozofikus alkatok, és nem csak a felszín érdekli őket, találnak néhány értékes csemegét a lemezen.

Ez a lemez a hallgatónak AKAR mondani valamit. Valami olyasmit, ami egyértelműen nincs kimondva, egy mondattal nem megfogalmazható, de talán mindenki megtalálja benne a mondanivalóját, aki egyszer is végighallgatta. És tényleg: sokszínű az ember, néha pasizni/csajozni vágyik, máskor elbizonytalanodik, és van úgy, hogy csak filozofál. A fiúk-lányok témára is volt érkezése dalt írni a Géniusznak, hármat is.

Depresszió ellen Géniusz!

De például ha pszichiáter lennék, akkor a depressziós, önértékelési zavarokkal küzdő pácienseimnek napi 3X1 „A Te forradalmad!” hallgatást írnék fel, legalább fél hangerővel! Ebből a számból érezhető, hogy egyrészt a szerző maga is egy közülünk, nyilván neki is megvannak a saját bajai, másrészt biztat és meg tudja fogalmazni, hogy hogyan álljunk a küzdelmeink elé pozitívan! Mióta ezt a számot meghallgattam, átcipeltem Pestre a Gellért hegyet! (Hogy miért áll mégis Budán? Szerintem valaki visszavitte…tán egy másik Géniusz-rajongó…)

A borítóról pár gondolat: ízléses, bár nekem a Magyar Televízió szignálja jut eszembe a növekedő indákról. Ezeken az indákon ülnek-állnak-lógnak a zenekari tagok. Igényes design.

Nagyon finoman kezdődik az album. Kellemes aláfestő zene mellett barátságos narrációval indul a lemez, ahol rövid ízelítőt kapunk abból, hogy mindenki kapcsolja át az agyát és nyissa ki a szívét, mert ez a lemez mondani fog valamit. „A Te Forradalmad” című szám egy közepesen gyors nóta, fincsi kezdéssel, és megabrutál befejezéssel. Őrült a csávó, erről most megbizonyosodtam.

A „Fuss, fuss, rohanj” is követi az előző gondolatsort, és itt nehéz helyzetben vagyok, mert el kéne mesélni, miről szól e két dal…Lázadásról, önarcképkeresésről, én-keresésről, ébredésről…nem mindennapi gondolatok, és az albumon még egy sor dal feszeget komoly kérdéseket.

Helyenként szókimondó szövegek lepnek meg! Nem durva nagyon, de azért elgondolkoztam egy-egy pillanatra: Úristen, tényleg ezt énekelte?

Ahogy megismerem a lemezt, rájövök, hogy nagyon erős album, egyértelműen a legjobb Géniusz-lemez! Régi ismerőssel is találkozhatunk: a kilencvenes években klip készült a "Titkos tánc" című Géniusz-dalból. No, ez is rajta van a korongon, mai hangzással. Nagyon jó lett!

Egyik kedvencem a „Rendelj kávét!” című. A legkedvencesebb viszont a „Hetedik”. Nagyon dög, nagyon furi hangzással, nagyon frappáns befejezéssel! Pogózó rock-fanoknak kötelező a gyűjteménybe tenni! Az „Át lettél vágva” ismerős lehet azoknak, akik az utóbbi időkben járnak Géniusz koncertekre. Kicsit U2-s feelingje van helyenként, kellemes-dögös nóta.

Talán a legnagyobb sláger a könnyen fogyasztható, dallamos „Eszter”. Ez már a „csajos blokk” a lemezen. Mindent egybevetve nagyon örülök az új Géniusz-lemeznek! A kilencvenes években már voltak a slágerlisták élén, és szerintem ma is oda valók!

- heszti -

[2009.10.01.]