Aki 4 nap alatt ugrott be a Sakkba - interjú Mihálka Györggyel

Mihálka György érettségi után került a Budapesti Operettszínház által működtetett Pesti Broadway Stúdióba. . Az Operettszínházban jelenleg a Tavaszébredés és az Erdei kalamajka című darabokban látható, idén októberben pedig feltűnt a Sakk című musical-koncertben is, erről kérdezzük most.

 A 2006/2007-es évadban a Rock- és Musical Színház keretein belül a Kiálts a szeretetért című musical-operában játszott, 2008 augusztusában bemutatkozott a Vámpírok bálja című musicalben is Alfred szerepében. Most pedig a Sakk című musical-koncertben tűnt fel.

– Kérlek mesélj arról, hogy nyáron ki voltál írva és nem láttunk, majd most nem voltál kiírva és láttunk…ez hogyan történt?!
– Nos ez úgy történt, hogy nyáron közbejött a Hair című musical Szegeden, Bagó Bertalan rendezésében. Bár egy jó páran azon voltunk, hogy mind a kettőben részt tudjak venni, sajnos az idő és a bemutatók közelsége egyre világosabbá tette, hogy ez sajnos lehetetlen, mivel gyakorlatilag a főpróbaidőszakok teljes mértékben fedték egymást. Másfél hónappal a bemutatók előtt dönteni kellett és közös megegyezéssel a Hair csapatát bővítettem Szegeden.
Most 5 nappal a Sakk színházi bemutatója előtt hétfőn délelőtt kaptam egy telefont, felvettem, és feltették a kérdést, hogy beugranék-e? Néztem nagyokat magam elé, gondolkoztam, megkérdeztem, hogy mi, hogyan, és merre? Elmondták hogy Viigand szerepe lenne az enyém, ami nem annyira „öles”, epizodista szerep, és gyakorlatilag egy pár jelenete van, de a cselekmény szempontjából fontos. Én pedig igent mondtam és másnap reggel már megjelentem a próbán. Nagyon vicces volt mikor beléptem, a Vámpírok Báljából ismerős arcok meredtek rám kérdőn, és tették fel a kérdést: „Hát te?” , én pedig elmondtam, hogy tegnap hívtak és itt vagyok.

– Mennyi idődet vette igénybe ez a „beugrás”?
– Gyakorlatilag keddtől próbáltam egészen a bemutatóig, ami ugye szombaton volt. Ez akkor legjobb számításaim szerint 4 nap. Nem a négy napon van a hangsúly, hanem azon, hogy ez volt életem első beugrása, úgyhogy ha nem is nagy szerep volt, abban a tekintetben mindenképpen izgalmas, hogy ez volt nekem az „Első”…:-) Volt két koreográfia, és volt sok sakk koordináta, hogy mikor hova állok és megyek. Ez gyakorlatilag kényelmes idő volt, mert tudatosítanom kellett, hogy mit is csinálok és mikor. A teljes kép a pénteki összpróbán körvonalazódott, akkor már láttam, hogy mikor van időm az előadás közben, és mikor vagyok színpadon, ott már láttam a rendszert, biztonságosabban mozogtam, és éreztem magam.

– Milyen volt egy másik darabban együtt létezni a „régi kollégákkal”?
– Gyakorlatilag a darabon kívül ez volt a másik nagy újdonság, hogy a régi arcok új szerepkörben mozognak. Az elején nem is azt figyeltem, hogy mi is az én feladatom, hanem az újdonság varázsa párosodott a régi rutinnal, hogy ugyanazokat az embereket látom, mégis új és frenetikus dolgot csinálnak, hát persze, hogy hátast dobtam, aztán rájöttem, hogy figyelnem is kellene.:) Kiemelném Kiss Ernő Zsoltot, aki a bírója volt ennek a két előadásnak, és olyan oldaláról mutatkozott be, ami számomra egészen eddig ismeretlen volt: énekelt! A dinamikus táncos kijött és megszólalt, én pedig az államat szedtem fel a földről. Tehát összegezve: jó volt, a régi tapasztalatokhoz hozzá tevődőtt egy jó pár másik is, amik jó pár embert csak még magasabbra emeltek a szememben.

– Hogyan jellemeznéd belülről a darabot?
– Egészen addig nem is lepődtem meg, amíg meg nem jelent a kórus az egyik próbán teljes létszámban. Egy volt az, hogy láttam azt a rengeteg embert, a másik, mikor hallottam megszólalni őket, és bár csak egy zongora játszott, mikor megszólaltak, úgy éreztem, hogy megszűnik a zene vázlatos jellege, és teljessé válik.  Elképzelni nem tudtam ,hogy hogyan működhet egy produkció ilyen létszámmal, és mindezt fennakadások nélkül. Aztán az is bebizonyosodott, hogy képes működni, mint ahogy ez meg is történt. Ez volt az első olyan darab, ahol ennyi résztvevővel dolgozhattam együtt. Az első előadás után pezsgőzés volt a színpadon, én pedig csak lestem, hogy gyakorlatilag tele van a tér. Nagyon értékesnek tartom ezt az előadást, ha már csak a zenéjét tekintjük is. Úgy látom, hogy nagyon tudatosan megszerkesztett, a zenei közhelyektől mentes, aktuális a történet is, remek karakterek énekelnek remek dalokat.  Pozitívnak tartom, hogy egy darab ami a vájt-fülű közönségnek, közönséghez szól. Ajánlom, hogy mindenki, aki teheti, menjen el és nézze meg és kapjon ezáltal egy jó nagy adag „élménybombát”. Jó mulatást!:)

– IK –

[2010.11.29.]