Tevagyazakitalegjobban

Magyarország vezető koncertzenekara lemezeladásban nem tündököl, de javuló tendenciát mutat

1998-at írtunk. A Szerelembomba volt az év egyik nagy rádiós slágere, amely befuttatta az Akár péntek, akár szombat című dallal már korábban ismertté vált Back II Black nevű kiváló funkyegyüttest. Ám hiába játszották rongyosra, első nagylemeze nem ért el számottevő eladási példányszámot. Akkor még Somody Zoltán, alias Guru volt az énekes, akit Kozso felfedezettje, a Picasso Branch tagjaként megismert, majd abból menesztett Abebe ”Bebe” Dániel váltott fel, a második albumot már vele rögzítették. Ő a sokat szidott zenei istálló legsikeresebb növendéke, az egyetlen, akinek csillaga máig ragyog, a mestert is beleértve.

A Back II Black pillanatok alatt az ország vezető koncertzenekarává nőtte ki magát, a nagy sikerű, fantasztikus hangulatú fellépések azonban az évek múlásával sem kerültek köszönőviszonyba a lemezek példányszámával, igaz, albumról albumra több fogy belőlük. Szerintem ennek egy oka van: a funky különös helyzete, ami Magyarországra még inkább jellemző, mint a nagyvilágra – nem nevezhető ugyan rétegstílusnak, az emberek többsége szereti, társaságban szívesen hallgatják, jókat buliznak rá, de lemezre már nem áldoznak, ilyen zene amúgy is a koncerteken, szórakozóhelyeken érvényesül igazán. Az együttes októberben kiadott korongját pár hétig mégis, korábban nem tapasztalt magas pozíciókban jegyezték az eladási listán, gyanítom, főként az Egy szoknya, egy nadrág című film agyonjátszott főcímdalának köszönhetően – amely mindmáig a rádiók leggyakrabban felcsendülő magyar felvétele –, viszont mostanában már csak fogyogat, el is tűnt az összesítés negyvenes mezőnyéből.

A Back II Black nem tartozik azon zenekarok közé, melyek minden évben újdonsággal rukkolnak elő. Legutóbbi stúdióalbuma, az Örökké akarok élni 2001-ben jelent meg, amely 2003-ban némileg megújult tartalommal, új borítóval, Zene nélkül mit érek én? címmel ismét napvilágot látott.
Az aktuális korong stúdiómunkálatai hosszú hónapokig tartottak. Meg is látszik! Ennyire professzionálisan kidolgozott anyagot régen hallottam magyar berkekben! És ennyire eklektikusat! Néhány héttel ezelőtt egy megasztáros énekes kapcsán megjegyeztem, nem szerencsés, ha a lemez zeneileg sokrétű, Bebéék viszont az ellenkezőjéről tettek tanúbizonyságot. A Back II Black már korántsem szimpla funkyzenekar, csak alapjaiban maradt meg annak, ami nyilván segít, hogy még többen felfedezzék. A fiúk a pörgős funkyra épülő dalokat más zenei műfajok elemeivel elegyítik, és számos új irányzatba belekóstoltak, amit eddig nem, vagy csak elvétve hallottunk tőlük: latinos, dzsesszes, szvinges elemeket használnak, fúvósszekcióval, húzós gitárszólamokkal egészítik ki zenéjüket.

Az album elején még a megszokott formájukat hozzák, hamisítatlan funkyval indítanak, a Sodor a Funky című dalt a lemez előhírnökeként kiadott, tavaly nyáron slágerré vált címadó felvétel követi. A meglepetések sora az ötödik dallal indul. Zseniálisan átdolgozták a Szeptember végén című számot, amely Erdélyi András dalszerző-gitáros korábbi, Love nevű zenekarának egyetlen, ’94-ben megjelent albumát nyitja – az átdolgozás különösen a lemezt záró remix változatában, rockverzióban (!) hasít, a srácok keményen a húrok közé csapnak, tökéletes végkifejletet adva. Szintén újdonság a manapság divatos közel-keleti hangzásvilág becserkészése a Hárem című dalban. Újszerű próbálkozás az állítólag egy hajléktalannal történt beszélgetés apropóján íródott Ördögi Arany is, amolyan megzenésített mese, és muszáj megemlíteni a dal alapjára építő, Ördögi Arany Jazz című dzsesszes, szvinges improvizációt is.

Továbbá feltétlenül ki kell emelni a kifejezetten provokatív szövegű Mosógép rap-dzsesszét és az említett filmes főcímzenét, a latinos hangvételű, Carlos Santanát idéző gitártémával bevezetett Micsoda nő ez a férfi című duettet, amelyet Bebe Oroszlán Szonjával ad elő. A legtöbb szerzemény középpontjában ezúttal is a szerelem témaköre áll, ahogy már megszokhattuk, szókimondó, de természetesen nem trágár formában. A laza, bulizós szövegek mellett két dal mély mondanivalót hordoz, a Nagyapa és az Ördögi Arany címűek komoly társadalomkritikát közvetítenek. A Tevagyazakitalegjobban és a film főcímdala után harmadikként a lírai, melankolikus Mindentől távol címűt másolták ki kislemezre, bemutatva a zenészek érzelmesebb oldalát. Én személy szerint pörgősebbet küldtem volna versenybe, de az is igaz, a lassúbbakra hamarabb ráharapnak a rádiók, újabb esélyt szolgáltatva az eladási példányszám növelésére.

Remélem, a Back II Black lemezeladásban is végérvényesen megerősödik, még látványosabb lesz a tendencia, hogy korongról korongra többet étékesít, s akkor minden szempontból a szűk élmezőnybe kerülhet. Ilyen remek anyag után ez a minimum, amit a fiúknak kívánni lehet! Ráadásul biztos vagyok abban, hogy a jövőben még feljebb teszik a mércét.

Puha József (Új Szó)

[2006.02.20.]