Térképek utazáshoz

Moldvai Márk távozása óta ez az első nagylemez, amely új felállásban, trióban készült.

Bátran kijelenthető, hogy az elektronikus zene azon stílusok közé tartozik, amelyben a közép-kelet-európai országok több előadója is felveszi a versenyt a világ élmezőnyével, tudnak eredetit alkotni, általában népzenéjük felhasználásával. A magyar képviselők közül áprilisban a magyar (és különösen a roma) népzenéből sokat merítő Anima Sound System albumáról zengtem dicshimnuszt, most a magyar népzenét mellőző Neo lemezéről fogok hasonló jókat írni.

A Neo őse, a szintipopot játszó Populär 1995-ben jelentette meg első, egyben utolsó albumát Új arcok a feszületen címmel. A kiváló zenekar azonban nem sok vizet zavart. A maréknyi rajongótáborát leszámítva az átlagközönség a Víz alá merülni című dal kapcsán emlékezhet rá, bár az évek során ez is teljesen elfelejtődött. A négy srác közül ketten továbbálltak, Milkovics Mátyás és Moldvai Márk pedig felvette a Neo nevet.
Magyarországon a kilencvenes évek végén a Neo által képviselt elektronikus zene még gyerekcipőben járt, talán ennek tulajdonítható, hogy a fiúk a kezdetekben nem igazán tudtak kitörni. Még annak ellenére sem, hogy A rózsaszín párduc és a Minden lében két kanál című filmek főcímzenéjének átdolgozásaival, de leginkább a 2000-es Aiiaiiiyo című felvétellel a rádiók műsorán is gyakran feltűntek. A sors fintora, hogy a szekér azután indult be, miután az együttes átesett egy válságból adódó átalakuláson. Amikor a Kontroll című film Mátyás és Márk által készített zenéje hódított, a Neo már trióként működött, Márk nélkül. Tudniillik Antal Nimród játékfilmjének zenéjét eredetileg hanghordozón nem tervezték kiadni, de a filmsikernek köszönhetően a bemutatóhoz képest jókora késéssel mégiscsak boltokba került 36 és fél perces lemezen. A tíz instrumentális dal mellett a két vokális felvételen a békéscsabai Rag Doll nevű zenekarból megismert Hodosi Enikő és Kőváry Péter hallható, akik Márk távozása után állandó tagokká váltak a Neóban.

Aztán hónapokig hanghordozó nélkül voltunk. A beharangozotthoz képest több mint kétéves csúszással jelent meg a Record Straight című maxi CD, holott az új felállású Neo már a Kontroll turnéján játszotta a fődalt, amelyben Mátyáson, Enikőn és Péteren kívül a szegedi Időrablók nevű trióban feltűnt és 2004 tavaszán a Heaven Street Sevenbe igazolt Ábrahám Zsolt gitáros is közreműködik. A slágeres hangzású, egy elszállós, lassú hip-hopos résszel kiegészített szerzemény és a maxi további felvételei tanúbizonyságul szolgáltak arra, amit sejtettünk: az új tagok friss vért hoztak a zenébe. A Heaven Street Seven énekesével, Szűcs Krisztiánnal felvett dalokban már korábban is voltak jelei az angolszász dallamvilágnak, erre most nagyobb hangsúly került. Az albumon a naprakész hangzás keveredik a retrós, nyolcvanas évekbeli elektronikus hangzásvilággal és angolszász dallamvilággal. A angol nyelvű felvételeket a gitárok, valamint az énekesek jelentősebb szerepvállalása teszi teljessé. A női vokál leginkább a Goldfrapp zenéjét idézi. A Maps For A Voyage a neós hagyományokat megőrző, egyben előremutató, több pozitív változást felvonultató kitűnő korong.

Az elektronikus zenei előadókra még inkább jellemző a folyamatos fejlődés, a lemezről lemezre való újítás. Ennek megfelelően a Neo új albumáról is ugyanaz mondható el összegzésképp, mint áprilisban az Anima Sound System lemezéről: ez az eddigi legjobb a sorban, s bármiben fogadni mernék, hogy a következő még jobb lesz.

(Puha József, Új Szó)

[2006.10.11.]